„Szociális párbeszéd: „Szociális helyzet súlyosbodása által okozott problémák a foglalkoztatásban” Nemzetközi szeminárium Gdanskban
- január 8-10. között 13 európai országból vettek részt szakszervezeti és egyéb munkavállalói érdekvédelemmel foglalkozó szervezetek képviselői azEurópai Munkavállalói Kérdések (EZA)gdanski szemináriumán.
Az előadások meghallgatása utána – amelyek az európai, német, szlovák, bolgár és lengyel helyzetet mutatták be – a következő témák megvitatása zajlott:
– Összehasonlító elemzés a „munkavállalói szegénység jelensége és kihatása a munkavállalók és családjaik elszegényedése 2010-2014.” évi kutatások és statisztikák alapján
– A szükséges jogi és intézményi intézkedések
– A szociális partnerek bevonása ezek kidolgozásába
A Munkástanácsokat (az EZA magyar tagszervezete) magam képviseltem, a hazai problémákkal kapcsolatban a minimálbér és a létminimum szint között meglévő különbségre hívtam fel a figyelmet, illetve az uniós – különösen a munkajogi – jogharmonizációra, az uniós rendeletek és irányelvek fontosságára, melyek száma remélhetőleg bővülni fog a válságból történő kilábalás után. Láthatjuk, hogy a csatlakozásra készülő Szerbia esetében milyen nagy várakozással tekintenek ezek elé az érdekképviseletek. Példának okáért, ha csoportos létszámcsökkentés keretében kerül sor elbocsátásokra, az unió egy konkrét metódust szab meg az irányelvben célként, amelyet érvényesíteni kell a tagállamoknak is. De ilyen a munkáltatói jogutódlásról szóló irányelv is, ami a munkáltató személyében bekövetkező tulajdonosváltozásnál szab meg feltételeket. (A legfontosabb kérdések itt így hangzanak: Mi történik ebben az esetben a munkavállalókkal? Milyen konzultációt kell folytatni a szakszervezetekkel? Mit kell jelezni az állami foglalkoztatási szolgálatok felé, és milyen végkielégítésekkel számolhatnak a munkavállalók?) Fontos tudni, hogy maga a konzultációs keretirányelv is nagyon konkrét iránymutatást ad a munkavállalók képviselőivel történő konzultáció kereteihez.
Az Európa 2020 Stratégia előirányozza, hogy 2020-ig nőjön a tagállamokban a munkahelyek száma, csökkenjen a munkanélküliség és a szegénység mértéke. Ezek a (látszólag tarthatatlan) célok hatalmas kihívást jelentenek, melyek – a korábbiaknál nagyobb mértékben – teszik szükségessé az országok és a társadalmak egymás iránti szolidaritását.
Ez a cél azonban nem lehet ellentétes a már aláírt nemzetközi egyezményekkel. Az Európai Unió összes tagállama tagja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO), melynek következtében az államok alapvető kötelezettsége a Philadelphiai Nyilatkozat alapelveinek tiszteletben tartása:
– A MUNKA NEM ÁRU!
Nem felejthetjük el, hogy a MUNKA nem csak az eltartást és a túlélést szolgálja, hanem egy tisztességes életet és biztonságot, mellyel a nyugdíjas évek biztonsága sem kérdőjeleződhet meg.
Ennek érdekében a következő intézkedéseket kellene hoznunk (az EZA szeminárium állásfoglalása):
– A minimálbér szintje legyen legalább 50%-a az adott ország átlagkeresetének
– Az olyan munkavállalási formák és jogszabályok megszüntetése, amelyek a „MUNKA NEM ÁRU” törvényt megszegik, azzal ellentétesek (kifejezett utalás az egyes atipikus foglalkoztatási formák csökkentésére és annak veszélyeire)
– Jogszabályok módosítása annak érdekében, hogy a munkavállalói és szakszervezeti jogok megsértése véletlenül se „érje meg” a vállalkozók számára (társítson hozzá kellő retorziót!)
(Megjegyezném itt ezzel kapcsolatban a hazai munkaügyi jogsértések száma mögötti tendenciákat, lásd pl: itt).
– A valódi társadalmi párbeszédhez vezető gazdasági fejlesztéspolitika támogatása az adott országban (a szociális párbeszéd rendszerének működtetése)
Az EZA tagok számára ez az üzenet kötelezettséget jelent, hogy intézkedéseket hozzanak ezen a területen, mert csak a KÖZÖS ÉS SZOLIDÁRIS intézkedéseknek lehet eredménye.
Budapest, 2015. január 17.
Dr. Szabó Imre Szilárd
