1. Hogyan értékelné a nők munka világában elfoglalt helyzetét?
A magyar társadalomban elvárás a nők gazdasági szerepvállalása (gender szerepek), hovatovább a gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen foglalkoztatás-bővülést is az anyák munkába állításától várják. Ezzel szemben az egyéni döntéseinknél főként a nemek szerepeinek különbségei dominálnak. Ez a kettősség végigkíséri a munka világát, és hol az egyik, hol a másik szempont érvényesül, ami a nőket sokszor anyasági elképzeléseik kiteljesítésében hátrányosan érinti. Mindemellett a nők gazdasági aktivitásának bővülése nem marad el a férfiakétól – az elmúlt 15 évben egyenletesen –, kétszer annyit növekedett.
A teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma közel fele mértékben növekedett, mint a férfiaké, míg a részmunkaidős foglalkoztatásban a nők száma nagyobb mértékben bővült. Munkavállalói visszajelzésekből tudjuk, hogy vannak olyan munkáltatók, akik „elkenik” ezt a két foglalkoztatási formát – a költségeik csökkentése okán –, amely aktuálisan és a kiszolgáltatottságuk folytán a női foglalkoztatást érintette. Így az a csekély részmunkaidős arány is torzított képet mutat.
A férfiak „kenyérkereső” szerepe, a mostanra erősen kétséges sztereotip megközelítés a jövedelmekben igen látványos képet mutat. A nők hátrányára már-már stabilizálódott 17 százalékos átlagos jövedelmi különbség a tagjaink körében fizikai munkában betanított tevékenységeknél kisebb. Ezzel szemben a szakmák értékelésében megmutatkozott jövedelmi különbségek – a női szakmák alacsonyabb jövedelmezősége –, a vezetők és a magasan kvalifikált szakemberek közötti jövedelemkülönbségek nagyobbak. Mondhatom úgy is, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy a különféle munkatevékenységek minőségének értékét egyenlően mérjék.
Hátrányos helyzetekről hallunk, de tudomásunk van arról is, hogy a fiatal nők kisebb-nagyobb zaklatásnak vannak kitéve – munkavállalásuk első pár évében megtapasztalják a kiszolgáltatottságot. A diszkriminációs helyzet megoldására inkább továbbállnak, a munkahely elhagyását választják. A legszomorúbb számomra ebben a tudomásulvétel. A munkába állás kor és „bőrszín” szerinti diszkriminációs esetei sem ritka jelenségek.
2. Mi az a legfontosabb változás a munka világában, illetve a társadalomban általában, ami a leginkább befolyásolja a nők helyzetét?
Miután a családcentrikus beállítottság eddig változatlan a magyar társadalomban, a munka világa, a kereső tevékenység még mindig nehézséget okoz a nők számára. A gyermekvállalás összeegyeztetésének nehézségei korlátozzák a nőket szerintem az anyaság vállalásában. A kettősség zavarokat okoz a nők értékrendjében, holott szerintem az értékrend zavarodott össze kicsit. Arra gondolok, hogy a társadalom számára értékként kellene megjelennie a gyermekvállalásnak és a gyermeknevelés eredményének, az iskolázottságnak és a foglalkoztathatóság magatartásbeli kritériumainak. Ezek az értékek az családon, de különösen az anyák értékrendjén keresztül kódolt mintákban és motivációkban érvényesülnek a legkisebb ráfordítással.
Még a kétkeresős családokban is jelen vannak az alacsony jövedelmekből adódó megélhetési gondok, ezért csak kevés nő dönthet az anyaság, a gyermeknevelés elsődlegességéről életében. Ezért jó dolog, ha a munkába állásukban segítséget kapnak azok, akik vállalják a kettősséget. Eredményként könyvelem el az utóbbi idők családokat érintő kedvezményeit, a gyermekek után járó anyagi és a munkavállalást is megkönnyítő szabályokat.
A „Nők 40” néven elhíresült kedvezményes nyugdíj jó döntés volt, ami a gyermeknevelés és a nők többletterheinek elismerésének egyik útja, de fölszabadíthatja a fiatal anyák munkaerő-piaci jelenlétét is. Nem elhanyagolható a nagyszülői segítség közjóra gyakorolt pozitív hatása sem, amely kétirányú elégedettséget is adhat, mert a nők jól-létének hatása erősíti a családi kapcsolatokat is. A szociális biztonság alapja rendülhet meg a gyermekvállalások drasztikus csökkenésével, ami tapasztalható volt az elmúlt évtizedekben, de ugyanez mondható el a gazdaság teljesítőképességéről is.
A befogadó, családbarát, sokszínű munkahelyeket nem látom a munkástanácsok körül, bár a feladataim során találkoztam ilyen referenciákkal, díjakkal. Úgy hallom, vannak szélsőséges esetek is, ami eljut a szélesebb nyilvánosság elé, de mintha ezek kivételes helyzetek lennének. Amit magam is látok, az az, hogy nincsenek esélyegyenlőségi tervek a termelési szektorban, de a szolgáltatási és közalkalmazotti területeken is általában formális. A kollektív szerződésekben eltekintenek a családi élet mind a férfi, mind a női oldalának szabályozásától. Nem veszik figyelembe a szülői feladatok időbeliségét – inkább a család alkalmazkodik a munkahelyhez. A munkahelyek igen csekély esetben és mértékben segítik a munkavállalóikat gyermekei elhelyezésében, pedig ez a dolgozóik biztonságérzetén keresztül megtérülő beruházás lenne.
A változás tükrében továbbra is érvényesek-e a nők egyenlőségével kapcsolatos megközelítési módok vagy újakra van szükség?
Úgy gondolom, az érvényesség megmaradt a nők esélyegyenlőségét biztosító területeken, miután sok esetben a gyakorlat eltér a szabályozások tartalmától, és a jognak érvényesnek kell lennie a munkabérek tekintetében is. A nők döntési szabadsága sem megoldott a munkapiaci részvétel, a munkaidő és az anyasággal összefüggő feladatok ellátásában, de a munkaviszony egyes területein is sok a kényszerhelyzet. A férfiak és nők egyenjogúsága mellett nagyobb hangsúlyt tennék az emberi személyiség méltóságára és értékére.
3. Hogyan lehetne erősíteni a munkavállalói és a munkaadói szervezetek szerepét a nők helyzetének javítására a munka világában?
A nők munkavállalását segítő eszköz a szabályozott és ellenőrzött munkaügyi kapcsolatok elismertségének szélesítése, a kollektív szerződéskötések előmozdítása abba az irányba is, hogy a felek érdekeltek legyenek az egyeztetésekben, és megállapodjanak a magánélet és a munka összehangolásának szükséges elemeiben is.
A HR-gyakorlatok és a munkahelyi egészség fejlesztése fontos és elengedhetetlen eszköz lehet arra, hogy a pénzügyi célok teljesítése mellett a nőkben rejlő erőforrást úgy tartsa szinten, hogy a magasabb teljesítmények hajtóereje megmaradjon, mert a munkavállalóra való kisebb figyelem és segítése a saját/családi céljai elérésében gyümölcsöző lehet a munkáltatók számára is.
Budapest, 2014. március 5.
Ladán Éva