A Munkástanácsok Országos Szövetsége mélységesen elítéli a Magyar Szolidaritás Mozgalom vasárnapi budapesti tüntetésén történteket.
A Munkástanácsok az 56-os forradalmi Munkástanácsok szellemi örököseként elfogadhatatlannak tartja és határozottan tiltakozik az ellen a magatartás ellen, amit a Magyar Szolidaritás Mozgalom tanúsított, amikor a Sztálin-szobor egykori ledöntésére emlékeztető módon, viccet űzött az 1956-os forradalmat követő kommunista terror és diktatúra fájdalmas emlékéből.
Munkástanácsok Országos Szövetsége
A magyar “szolidaritás”
2011- ben, amikor meglepetésszerű zászlóbontással (elsősorban a mutatványhoz tömeget szállító baloldali szakszervezeteket meglepve) színre lépett a “magyar” “Szolidaritás”, sokan nem akartunk hinni a szemünknek. Hihetetlennek tűnt, hogy Magyarországon olyan emberek vetemednek erre az arcátlanságra, akik egyértelműen kötődnek a kommunista diktatúra örökségéhez.
Van képük magukat egy, a kommunista diktatúra ellen szerveződő, keresztény értékrendű munkásmozgalomhoz, a lengyel Szolidaritáshoz hasonlítani, annak világszerte ismert és tisztelt jelvényét nem utalás jelleggel másolni, hanem azt egy az egyben gátlástalanul ellopni, és e jel alatt a kommunisták és utódaik örökségével küzdő demokratikusan megválasztott keresztény értékeket valló kormányt folyamatosan támadni.
Hagyján, hogy támadni, de politikai szövetséget kötni és kormánybuktatási álmokat szövögetni egy neoliberális, homályos körvonalú valamivel, amelynek élén egy kipróbált és a nemzetközi pénzügyi körök érdekképviselőjeként megbukott milliárdos áll (mintegy a munkásszolidaritás jegyében…)
Nos, mindez már önmagában nagyon plasztikusan jelezte, hogy milyen állapotban vannak egyes lufi módjára felfújt, hatalomra ácsingózó ellenzéki politikai formációk, és hogy milyen morál és kultúra uralja a politikai mező e vidékét.
Ezek az emberek most úgy döntöttek, hogy megint dobnak, illetve döntenek egy nagyot. Hát ez sikerült. Körülbelül úgy, csak ha lehet még bunkóbb módon, mint a “bohócforradalom” és a “D day” (röhej) alkalmával. Akkor is és most is jobb lett volna, ha Kónya Péter hallgat és inkább kedvenc időtöltésénél marad. Már magamutogató bohócforradalmával is jóvátehetetlen kárt okozott tisztességes rendvédelmi dolgozók ezreinek, és ízléstelen mozgalma most is óriási öngólt lőtt ostoba, szoborállító és szobordöntő akciójával az egész baloldalnak.
Emiatt a jobboldal talán még köszönetet is mondhatna Kónyának és barátainak. Csakhogy Kónyáék tahóságaikkal sorozatban sértik mások jó ízlését, személyes méltóságát, ezrek mártíromsága és szenvedései árán létrejött valódi történelmi értékeinket és a kelet-európai kommunista diktatúráktól elszenvedett sorsunkból adódó identitásunkat.
Köszönetet mondhatnánk, ha számunkra sem lenne más cél, mint bármi áron felhívni magunkra a figyelmet, ahogy ez most Péterünknek ismét sikerült.
Csak reménykedhetünk abban, hogy azok, akik egy olyan történelmi, politikai, ideológiai és kulturális katyvasztól várták az ország sorsának jobbrafordulását, mint a “magyar” “Szolidaritás” és szövetségesei, most talán már felismerik, hogy rossz lóra tettek.
Budapest, 2013.10.01.
Munkástanácsok Országos Szövetségének nevében
Palkovics Imre