A KSH a közelmúltban publikálta a 2015. első negyedévi bérek alakulását a nemzetgazdaságban. A számok érdekes következtetések levonására adnak alkalmat.
Az összesített adatok szerint meglódult a bérkiáramlás és főleg a közszférában látszanak impozáns számok:
A bruttó keresetek alakulása, 2015. január–március
Szféra | Összesen | Közfoglalkoztatottak nélkül | ||
bruttó átlagkereset, forint | változás az előző év azonos időszakához képest, % | bruttó átlagkereset, forint |
változás az előző év azonos időszakához képest, % |
|
Vállalkozások | 255 300 | 3,5 | 256 400 | 3,3 |
Költségvetés | 208 400 | 4,3 | 237 100 | 2,3 |
Nemzetgazdaság összesen | 239 300 | 4,1 | 250 300 | 3,0 |
Ebből: Közfoglalkoztatottak |
79 500 | 2,1 | x | x |
A táblázat szerint a közszférában volt a legmagasabb a bérnövekedés, a 4,3%-os ütem meghaladta a versenyszféra 3,5%-os növekedését is. De, ha ilyen kedvező a bérindex, akkor miért halljuk folyamatosan a közszférás dolgozók elégedetlenségét a bérük színvonala és az elmaradó béremelések miatt?
A magyarázat a közfoglalkoztatottak bérstatisztikára gyakorolt befolyásában rejlik. Ez év első negyedévében (átmenetileg) jelentősen visszaesett a közfoglalkoztatás a tavalyi év hasonló időszakához képest. 2014 márciusában még 209 ezren voltak a közfoglalkoztatottak, idén márciusban már csak 151 ezren. A tavalyi nagy létszámú közfoglalkoztatottnak a minimálbér alatti átlagbére erősen lehúzta a közszféra átlagbérét is. Idén, azzal, hogy több tízezer fővel csökkent a közfoglalkoztatás, önmagában (mindenféle béremelés nélkül) is 2,0%-kal nőtt a közszféra statisztikai átlagbére.
A fenti táblázat utolsó oszlopa ad valós képest a közszféra béralakulásáról. Eszerint a közfoglalkoztatottak nélküli átlagbérek a közszférában csak 2,3%-kal nőttek, 1%-kal kisebb mértékben, mint a versenyszférában és ennek a növekedésnek a jelentős részét is a pedagógusok több lépcsős béremelése adja ki. A közszféra átlagbére ma a versenyszféra átlagbérének a 80%-át teszi ki, az egészségügyi és szociális dolgozók 145 000 forintos bruttó átlagbére pedig a versenyszféra átlagbérének alig több, mint a felét.
Az örvendetes tény, hogy most már harmadik éve nő a bruttó és a nettó bérek reálértéke (vásárló ereje) Magyarországon. A lehetőséget erre a gazdasági növekedés gyorsulása és a csökkenő infláció teremtette meg, de nem hagyhatók figyelmen kívül a szakszervezetek sikeres bértárgyalási erőfeszítései sem. A minimálbéreknek a több százalékkal infláció feletti emelését kiváltó országos bérmegállapodás jelentős szerepet játszott a béremelések elősegítésében. Megállapítható, hogy a versenyszféra béralakulása visszaigazolta az országos bérmegállapodások realitását, hiszen a KSH adatai szerint a minimálbérek emelésére vonatkozó megállapodáshoz hasonló béremelkedés következett be a minimál bér feletti bérkategóriákban is.
Végül, de nem utolsósorban hangsúlyozni kell azonban, hogy a versenyszféra nettó átlagbéreinek a vásárlóértéke – az utóbbi évek reálbér növekedését figyelembe véve is – csak mostanában éri el a 2010-es év színvonalát. A közszférában dolgozók esetében pedig továbbra is jelentősen elmarad ettől. A 2010-2012 közötti évek magasabb inflációja és különösen a személyi jövedelem adórendszer átalakításának az átlagos és átlag alatti béreket sújtó hátrányos következményei ugyanis a munkavállalók többségénél éveken át csökkentették a nettó bérek vásárlóértékét.