A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAIRA EMLÉKEZZÜNK

Néhány gondolat a Kommunizmusról:

  • Gazdaságilag: vagyonközösség, vagy is nincs magántulajdon.
  • Alapelve: Mindenkitől képességei szerint.
  • Mindenkinek a szükségletei szerint.

Szép és hangzatos gondolatok, de amint tudjuk csak szavak maradtak, az eszme szükség szerint megbukott! Sajnálatos, hogy harminc évvel a rendszerváltás után, a kommunizmus még mindig itt kísért a mindennapjainkban. Márai Sándor után szabadon elmondhatjuk: Senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!

A kommunista eszmevilág legfontosabb lételeme a szegénységre épülő irigység. Röviden azt is mondhatnánk, ha nincs szegény ember, nincs kommunista uralom. Indro Montanelli (1909-2001) olasz történész, író, újságíró – az International Press Institute szerint egyike volt a „világsajtószabadság hősnek” – alábbiak szerint fogalmazta meg: „A baloldaliak annyira szeretik a szegényeket, hogy hatalomra jutásuk után megsokszorozzák a létszámukat!”

Alexander Szolzsenyicin, (1925-2008), a Gulágot megjárt, Nobel díjas orosz író, így írt a kommunistákról: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellem ellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

Szinte nincs még egy olyan történelmi eseményünk, amelyben olyan széleskörűen és egyöntetűen vettek részt, mint az 56-os forradalomban és szabadságharc.

Ugyancsak az 56-os forradalom és szabadságharc megítéléséhez köthető, hogy rajta kívül nincs még egy olyan történelmi eseményünk, amelyikről annyit hazudtak, annyira bemocskoltak. Az 56-os Munkástanácsok elévülhetetlen történelmi szerepe, hazánk elleni „második szovjet invázió”, vagy is 1956. november 4. után, a szovjet tankok és szuronyok árnyékában, jött el. Bizonyos körökben ezt szoktuk „Fegyvertelen Forradalom”-nak nevezni.

Hiába ültek a Parlamentben Kádár és pribékjei, nem Ők irányítottak, nem is ők vezették az országot. Egy akkor – napjainkra egyre jobban ködbe vesző – fiatal szervezet, a Munkástanácsok vezettek! Ők, akik komolyan gondolták és még komolyabban tették is – a világ akkori leghatalmasabb elnyomó gépezete árnyékában – a munkás önigazgatást! A Munkástanácsok fegyvertelen és vértelen ellenállásukat – fokozódó megfélemlítések ellenére – a „pufajkások” munkahelyeken történő megjelenéséig folytatta. De például a Pécsi Sopiana Gépgyárban 1957 márciusáig vegetált a helyi Munkástanács.

A „Fegyvertelen Forradalom” kezdetén, vagy is, ahogy megjelentek az utcákon a szovjet tankok, megkezdődtek az embertelen megtorlások is. A kommunista proletárdiktatúra a Munkástanács vezetők és tagság életét és szabadságát sem kímélte. Pedig a bűnük csupán csak annyi volt, „komolyan gondolták a munkásönigazgatást”! Azt, amit egyes kommunista pártvezérek is szívesen hangoztattak.

A megtorlások kutatásának, jelenleg elérhető adatai szerint:

  • hét munkástanács vezetőt fosztottak meg az életétől,
  • több ezren voltak azok, akiket évekre megfosztottak a szabadságuktól,
  • tízezrek azok száma, akik évekig nem kaptak a képzettségüknek-képességüknek megfelelő munkát.

Nagy tanulsága és természetesen fehér foltja az ’56-os megtorlásoknak, hogy ezek a sorsok nem csak egyéni tragédiák! A kommunista proletárdiktatúra, az elítéltek mellet, a családtagjaikat is ellehetetlenítette, egy életre tönkretette! Jött a vagyonelkobzás, a megbélyegzés, a listázás!

A jelenlegi kutatások egyre több esetben azt is ki tudják mutatni, hogy fokozódó országos elégedetlenség hatására, 1957 közepétől, egyre több politikailag perbefogottat, végül is hamis köztörvényes bűnök miatt ítéltek el! Így próbálták csökkenteni a megtorlás áldozatainak létszámát.

Tehát van még bőven mit kutatni és van mire emlékezni!

Emlékezzünk, és ne felejtsünk el, az oly sokszor emlegetett százmillió áldozat talán nem is fedi a valóságot!

Emlékezzünk arra is, hogy bátor elődeink tettvágya két fontos tanítást hagyott ránk:

  • Nincs olyan hatalmas és monolit elnyomó hatalom, amely ellen összefogva, egymást segítve, ne lehetne törést, repedést előidézni.
  • Amennyiben hazánk-, nemzetünk- és saját sorsunk jobbítása érdekében kívánunk cselekedni, mindig azt kell szem elött tartani, ami összeköt bennünket és nem azt, ami elválaszt.

 

Fonyód, 2022. február 24.

 Perényi József

MOSZ-SZT elnök