A Visegrádi Csoport
Cseh Elnöksége
2015/2016
A munkavállalók és szolgáltatások szabad mozgása mindig is felvetette az akadálymentes belső piac biztosításának igénye, valamint a munkavállalók és a tisztességes verseny védelme közötti egyensúly kérdését, különösen a kevésbé fejlett gazdaságok felé történő nyitás alkalmával, így például a kelet-európai országok keleti kiterjesztése során az 1980-as években, vagy az Európai Unió kelet irányába történt bővítése során 2004 után. A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó jogi szabályozás ezért nehezen elért kompromisszumok révén került megalkotásra a minden tagországra általánosan érvényes európai uniós jogszabályalkotás területén. A jelenlegi kiküldetésre vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálatára nem csak a működéssel kapcsolatos gyakorlati problémákra adandó válasz szükségessége, de a szabályozás alapvető koncepcionális változtatására irányuló törekvések miatt került sor.
Az Európai Bizottság elnöke, J. C. Juncker a kiküldetésről szóló jogszabály felülvizsgálatát prioritásként határozta meg annak érdekében, hogy megakadályozzák az állítólagos szociális dömpinget. Ezért az Európai Bizottság – 2015-ös munkaprogramjában – bejelentette a munkaerő-piac területére bevezetett intézkedéscsomag (mobilitási csomag) előterjesztését. A csomag célja a munkaerő mobilitás támogatása és a visszaélések elleni küzdelem a társadalombiztosítási rendszerek jobb koordinációja, a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv célzott felülvizsgálata, valamint az EURES hálózat kiterjesztése révén.
Február végére várható az Európai Bizottsági általános tájékoztatója, amelynek miniszteri szintű politikai megvitatására márciusban kerül sor az EPSCO Tanácsülésén a holland elnökség tervei szerint. A holland elnökség fő prioritásaként „az Európai Unió mobil munkavállalóinak méltányos munkakörülményeinek biztosításának kérdését határozta meg”. A jogalkotási javaslatokat idén tavasszal hozzák nyilvánosságra.
Bár a kiküldetés kérdése fokozatosan egyre jelentősebbé válik (2010 és 2013 között a kirendelt munkavállalók száma átlagosan 9%-kal nőtt évente), az Európai Unióban a kiküldetésben lévő munkavállalók száma még mindig viszonylag alacsony: 1,3 millió (2013-ban), ami a befogadó államok aktív munkavállalói létszámának mindössze átlag 0,6%-át jelenti. Néhány tagállamban ugyanakkor bizonyos ágazatokban jelentős létszámban dolgoznak kiküldetésben munkavállalók (például Belgiumban és Ausztriában a kirendelt munkavállalók aránya 10% körüli az építőiparban).
A MOBIL MUNKAVÁLLALÓKRA VONATKOZÓ BIZONYOS JOGSZABÁLYOK FELÜLVIZSGÁLATA
A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv gyakorlati megvalósítása gyakran a rendelkezés kijátszását eredményezte. A rendelkezés kijátszása elsősorban a foglalkoztatás önfoglalkoztatásként való elrejtése (színlelt önfoglalkoztatás) és a fogadó állam jogszabályainak való meg nem felelés által valósult meg, az ellenőrzés hiánya és/vagy az alvállalkozók nem átlátható láncolata, illetve, a kiküldetés ideiglenes jellegének kijátszása, vagy az úgynevezett „postafiókcégek” tudatos létrehozása, stb. révén. E problémákra válaszul 2014-ben a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtására vonatkozó irányelvet fogadtak el, amely olyan speciális mechanizmusokat és ellenőrzéseket foglal magába, amelyeknek célja a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásának javítása. A fenti irányelvre vonatkozó tárgyalások nagyon komplexek voltak, és az eredményt a számos kérdést illetően alapvetően különböző nézeten lévő tagállami csoportok között csak nehezen elért kompromisszum révén sikerült megvalósítani; a választóvonal (némileg leegyszerűsítve) a „régi EU-15” és az „új” tagállamok között húzódott.
A különböző csalási gyakorlatok problémát jelentenek, ugyanakkor széles körű konszenzus van azok súlyosságát illetően. Mindazonáltal, ezeket a problémákat a meglévő jogszabályok hatékonyabb végrehajtása révén kezelni lehet, amihez segítséget nyújt a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló irányelv érvényesítéséről szóló új irányelv és a közelgő Európai Platform, amelynek célja a be nem jelentett munkavállalás megelőzésére és leküzdésére irányuló együttműködés erősítése. Szükséges, hogy az új intézkedéseket, amelyek közül néhány még nem lépett hatályba, megfelelő módon és hatékonyan alkalmazzák.
Mindazonáltal néhány tagállam (Hollandia, Svédország, Belgium, Franciaország, Németország, Ausztria, Luxemburg) az Európai Bizottság, az Európai Parlament egy része és az európai munkavállalói képviselők úgy vélik, hogy az Európai Unió belső piaca további intézkedéseket és változtatásokat igényel. Általában a következő okokra hivatkoznak: a hazai munkaerő-piac védelme a tisztességtelen verseny ellen, valamint a külföldre kiküldött munkavállalók bérkörülményeinek teljes összehangolásának igénye, amelynek célja az, hogy megelőzzék a hazai munkaerő-piacon dolgozó külföldi munkavállalókkal szembeni egyenlőtlen bánásmódot és az Európai Unió tagállamai között meglévő, lefelé mutató konvergenciát (a bérek területén). Számos esetben hangsúlyozzák a kiküldött munkavállalók minimálbérére vonatkozó jelenlegi EU-s jogszabály negatív aspektusait, és azt, hogy ez potenciálisan érinti az alacsony bérek után fizetett társadalombiztosítási hozzájárulásokat is.
A meglévő jogszabályok felülvizsgálatának növelnie kell a kiküldetésben lévő munkavállalók jövedelmi szintjét annak érdekében, hogy helyzetük minden egyes munkahelyen egyenlővé váljon a többi munkavállalóéval. Tehát ez azt jelenti, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók munkáltatóit kötelezik arra, hogy a minimálbért fizessék és nem „csak” a jogszabály értelmében, hanem az általánosan érvényes és nemzetileg kihirdetett kollektív szerződéseknek megfelelően (például az érvényben lévő ágazati kollektív szerződésnek megfelelően az adott ágazatban), ahogy azt a jelenlegi irányelv előírja, de az egyes vállalatok vagy munkahelyek feltételeinek és kollektív megállapodásainak megfelelően (azaz a helyi vagy vállalati szintű kollektív megállapodások szerint). Másrészt, a munkáltatóknak nem a helyi viszonyoknak megfelelő minimálbért kell fizetniük, hanem az adott munkahelyen érvényes átlagbért, az „egyenlő munkáért egyenlő bért ugyanazon a helyen” elv alapján, az érintett külföldi munkavállalóra vonatkozó gazdasági vagy adózási feltételektől függetlenül.
A közép- és kelet-európai országok hasonlóan gondolkodó csoportja (beleértve a Cseh Köztársaságot), valamint az európai munkáltatói képviselők kevésbé elutasítóak a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban. Ennek oka egyrészt az, hogy az Európai Unió belső piacán történő szolgáltatások nyújtása keretében történő lehető legszabadabb munkavállalói mozgásban érdekeltek, másrészt fenn szeretnék tartani a munkavállalókat kiküldő vállalatok versenyképességét. A kevésbé fejlett tagállamok bérkörülményei objektív mércével mérve alacsonyabb szinten vannak, mint a nyugati tagállamok munkavállalói bérei, de ezt nem lehet automatikusan szociális dömpingként, tisztességtelen versenyként vagy munkavállalók kizsákmányolásaként értelmezni, különösen, amikor a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv már most is garantálja, hogy a kirendelt munkavállalók foglalkoztatási normáit a szolgáltatás nyújtásának helyszínén (munkaidő, és szabadságok, munkahelyi biztonság és egészség, egyenlő bánásmód, beleértve a közvetített munkavállalók egyenlő bánásmódját). A fenti államok csoportja a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet egy kiegyensúlyozott kompromisszumnak tekinti, amely egyrészt lehetővé teszi a munkavállalói mobilitást és a szolgáltatások szabad áramlását, másrészt védi a munkavállalókat a szociális dömping ellen.
2016 januárjában az Európai Bizottság megjelentette a kiválasztott államokban és ágazatokban dolgozó kiküldött munkavállalók esetében alkalmazott bérmegállapodási rendszerekkel és minimumbérekkel kapcsolatos tanulmányt, amelyet az irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban végeztek el. Ez a tanulmány megerősítette, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalókkal kapcsolatos legnagyobb jelenlegi kihívást nem az jelenti, hogy milyen eszközt használnak bérkörülményeik megállapítására, hanem azok a módszerek, amelyekkel kijátsszák a jelenlegi rendelkezéseket (beleértve a „postafiókcégeket”, a közvetítők használatát és a színlelt önfoglalkoztatást). A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtására vonatkozó új irányelvtől várható, hogy segít megoldani ezeket a problémákat.
A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja a tagállamok közötti, nemzetiségre vonatkozó bármely diszkrimináció tiltását a foglalkoztatást, bérezést és egyéb munkakörülményeket illetően. Az Európai Unió állampolgárai számára garantált az, hogy ugyanolyan hozzáféréssel jelentkeznek egy másik tagállam munkaerő-piacához, mint annak a tagállamnak az állampolgárai, korlátozás, engedélyek vagy bármely más feltételek nélkül, amelyekre saját állampolgáraiknak nincs szükségük.
A szolgáltatások szabadsága magában foglalja azt, hogy a vállalkozásoknak jogában áll szolgáltatásokat nyújtaniuk egy másik tagállamban, és e célból saját munkavállalóikat ideiglenesen más tagállamba küldeni annak érdekében, hogy a szükséges munkát elvégezzék. Ebben az esetben a gyakorlatban nem a munkavállaló, hanem a munkáltató által nyújtott szolgáltatás „mozog”. A kiküldetésben lévő munkavállaló munkaviszonyára az őt foglalkoztató állam jogszabályai alapján kerül sor.