Az autóbuszos közösségi közlekedés immáron örökzöld témájává emelkedett a városi tömegközlekedés jövője. Marad a Volán-társaságok keretében vagy az önkormányzat saját hatáskörben szervezi meg a szolgáltatást, esetleg alvállalkozásba adja a tevékenységet, ezek a lehetséges változatok a városi közlekedés perspektívája kapcsán. Vannak városok, amelyek már korábban saját kézbe vették a városi közlekedés ügyét (Miskolc, Pécs, Kaposvár). Egyes önkormányzatok a közelmúltban tettek kísérletet önnön erőforrások felhasználásával a szolgáltatás minőségi megújítására (Debrecen).
Volt olyan önkormányzat, ahol lecserélték a helyi Volán-társaságot egy magánvállalkozóra, amely egészen rövid helyi szolgáltatást követően belengette a fehér zászlót, anyagilag térdre rogyott, és bejelentette, hogy megszünteti szolgáltatását a városban. A városvezetés pedig a helyi piacról „száműzött” Volán-céghez volt kénytelen folyamodni, amely azonnal startolni tudott, megmentve a várost a botránytól.
Megállapítható, hogy nehezen tudnak zöldágra vergődni a problémákkal a városok, mert szinte mindenütt botladozik a szolgáltatás. Hiányzik a szaktudás, a tapasztalat és a felkészültség. Ezek a „személyiségjegyek” kevésbé hiánycikkek a hatvan éves múltra visszatekintő Volán-társaságoknál. Ezért maradhattak fent ennyi ideig, méghozzá úgy, hogy működésük mindvégig szervezett és stabil volt. Az utóbbi években megszaporodó átszervezési szándékok, a közszolgáltató funkció átértelmezése azonban alaposan meggyengítette a cégcsoport alapjait.
A Volán-portfólió ereje szervezettségében és egységében rejlett. Ennek megbontásával (kiszervezések, kétes üzleti magatartású alvállalkozások) és most a városi közösségi közlekedés várható kiválása a cégcsoport szervezetéből tovább veszélyezteti az eddigi szervezett működést, ezáltal pedig visszaeshetnek a szolgáltatás mennyiségi és minőségi mutatói. Általánosságban megállapítható, hogy ezen városokban nem lett költséghatékonyabb és minőségibb a tömegközlekedés, ellenkezőleg …. Tetejébe munkabeszüntetések, folyamatos feszültségek keretezik a szolgáltató társaságok működését.
Az állami finanszírozás kérdése is egyre tolakodóbban előtérbe kerül. Tapintható, hogy az állam „visszavágja” a szerepvállalását ebben a szektorban. A kiszámítható normatív támogatást váltó költségtámogatás csökkenő mértékű, a szociálpolitikai menetdíj-támogatás is folyamatosan apad, egyre nagyobb teher nehezedik a városok vállára. A Volánok helyébe lépő Közlekedési Központok sem tudják finanszírozni működésük egyes költségnemeit. Különösképp a bérköltség fedezete deficites. Az önkormányzatok itt érzik leginkább a megtakarítás lehetőségét, holott éppen az egyre nyomasztóbb bérfeszültség okozza a drámaivá váló munkaerő-hiányt. Egyes városokban már csak más megyékből átvezényelt gépkocsivezetőkkel tudják fenntartani a szolgáltatást.
Romlik a járműpark állapota, csökken a járatsűrűség. Akkor mi is a megoldás? A tapasztalat, felkészültség a Volánok mellett szól, az állami tulajdonlás a kalandor üzletpolitikát is kizárja. A fenntartható fejlődés feltételrendszerének biztosítása mellett hagyni kellene a Volán-társaságokat dolgozni, nem kellene szüntelen átszervezési szándékkal stresszelni a szakmát. Ugyanakkor ösztönözni lehetne a cégcsoportot a versenyszellem nagyobb térhódítására, a piacérzékenység növelésére, az utaskiszolgálás színvonalának emelésére.
Ebben a portfólióban még mindig van annyi szellemi, szakmai fedezet, hogy egyenlő és szabályozott versenyfeltételek mellett bármely vállalkozással versenyképes legyen.
Ez a szakma életképes és az is akar maradni!
Zalaegerszeg, 2016.03.02.
Horváth László alelnök, Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége