Mint ahogyan a szakmai elemzésekből is látható, a foglalkoztatás terén jelentős a munkaerő mobilitása, a munkaerő szabad áramlásának uniós elve alapján. Becslések alapján az Európai Unióba a későbbiekben csatlakozott országokból mintegy 5 millió munkavállaló vándorolt el a fejlettebb régiókba. A jelentős munkaerőmozgás iránya a később csatlakozott, gazdaságilag fejletlenebb országokból a fejlettebbekbe irányul, és fő mozgatóereje a bérekben, jövedelmekben meglevő jelentős különbség. Ez a változás számos előnnyel járhat a befogadó országok számára, igen hátrányosan érinti a kibocsátó országokat. E folyamat eredményeként a felmérések alapján a 20-40 év közötti nagyrészt jól képzett szakemberek hagyják el az országokat. Különösen veszélyes ez a folyamat egyes szakmák vonatkozásában, melyek leginkább az egészségügyi foglalkozások, orvosok, kutatók, ápolók, szociális gondozók, igen nagy részben az állami szektor dolgozói.

A kivándorló képzett szakemberek képzési költségei igen magasak, egy orvos kiképzése több tízezer euro nagyságrendre rúg, de az egyéb egészségügyi szakmákban is igen költséges a képzés. Magyarországon és sok más országban is a közpénzből finanszírozzák ezeket a képzéseket, annak reményében hogy a kiképzettek gyógyítják a betegeket a hazai kórházakban és egészségügyi intézményekben. Mivel  az elvándorlás folyamatos, és figyelemmel az öregedő lakosság miatti igények növekedésére a munkaerőre gyakorolt vonzás igen jelentős, egyre nagyobb munkaerőhiány jelentkezik a jelentős és költséges képzések ellenére.

Ha csak 10 000 euróra becsüljük az érintett szakmában 1 munkaerő szakmai kiképzésének költségét, akkor százezer ember kiképzése 1000 000 000 Euro-ba kerül.

Tény , hogy a kevésbé fejlett régiók a befizetett tagdíjakat meghaladó támogatásból részesülnek az unióból, ezek a források nem fordíthatóak a kiképezendő fiatalok, alapképzésére, különösen nem a belső szükségletet meghaladó képzésekre.

Vélhetően az  Európai Uniónak mint közösségnek nem érdeke, hogy bármely országában felboruljon az egészségügyi ellátás a szükséges személyzet hiányában , már csak a jelentős nemzetközi lakossági forgalom miatt sem. Ugyanakkor nem várható el, hogy a szegényebb országok saját szűkös költségvetésük terhére, képezzék ki a gazdagabb országok munkaerejét.

Másrészt a nagy számú munkaerő eláramlás még nagyobb terhet ró azokra, akik maradnak, aminek következménye,hogy a ledolgozott munkaidő különösen az egészségügy terén egyre magasabb, a dolgozók egészségét veszélyezteti,és erősíti a szakmából való eláramlást.

A megoldás több irányú lehet:

-A munkaerő-szükséglet előrejelzése a hiányszakmákban alapozva akár a CEDEFOP, akár más európai intézmény szakmai bázisára.

– Nagyobb számú, ingyenes és támogatott ifjúsági és felnőtt  képzés az unió minden országában a hiányszakmákban /egészségügyi foglalkozások ,szociális gondozás, informatikai képzések stb./

– Egy európai szakképzési Alap létrehozása, amelyből a kiemelt szakmák képzésre támogatást kaphatnak azok az intézmények, országok, akik jelentős munkaerő veszteséget szenvedtek el az adott szakmákban kivándoroltak miatt.

– Bérminimumok elfogadása egyes a munkaerőmozgásnak leginkább kitett szakmákban, az Európai Unióban annak érdekében, hogy a gazdasági okokból, a kivándorlással bekövetkezően várható összeomlás az egészségügyi és szociális ellátó rendszerekben elkerülhető legyen a fejletlenebb országokban is.

Az uniós források felhasználási lehetőségeinek áttekintése, és a felhasználási szabályok módosítása

– Európai szintű összefogás szükséges a probléma megoldására a veszteségek csökkentése, a szükséges munkaerő utánpótlás biztosítása érdekében.

Az Európai Unió Foglalkoztatásügyi Bizottságának válaszlevele