Róna Péter emlékeztet: (nyugaton) 1975 és 2010 között a termelékenység megduplázódott, de a reálbérek meg sem moccantak. Mára a munka részesedése 66 százalékra süllyedt, és ha a számhoz hozzáadjuk a négyszeresére nőtt munkanélküliséget, akkor a közép- és alsó középosztály fizetőképes vásárlóerejének katasztrofális összeroppanását látjuk. Az eltolódás a felső egy százalék javára és az alsó 60 százalék kárára a társadalom többségét a kereslet bővüléséhez szükséges jövedelem nélkül hagyta. Hiába tehát a hitelezés, ha nincs fizetőképes kereslet. A reálbérek elmaradt növekedését és a gazdagok és szegények között egyre tágabbra nyíló ollót Amerika és Európa gazdaságpolitikája az elmúlt harminc évben egyrészt az állam, másrészt a háztartások eladósodásával igyekezett pótolni.
A tőke által kiharcolt adócsökkentések és kedvezmények az államot a szociális szolgáltatások lefaragására kényszerítették, és amikor az állam nem tudott eleget lefaragni, a hiányt kötvények kibocsátásával fedezte. Így jött létre az a visszafizethetetlen adóssághalmaz, ami ma az egész világgazdaságot sújtja. Az EKB-csomag közvetlen következménye és hirtelen bevezetésének tényleges indíttatása az, hogy a görög választások kimenetele miatt bajba jutó pénzpiacok kapjanak új, havi 60 milliárd (vagy még több) euróval rendelkező vevőt. A tét most a tőke Hayek által megjósolt totális győzelme – azaz a gazdaságpolitika végleges áthelyezése az államok fölötti intézmények, a piacokat kiszolgáló, de a demokratikus ellenőrzéstől mentesített EKB, IMF és Európai Bizottság (az ún. „trojka”) kezébe. Ez a demokrácia végét, helyébe az autoriter politikai berendezkedést jelenti. A görög remény ennek az ellenkezője: a tőke hatalmának visszaszorítása, a tőke és a demokrácia közötti korábbi egyensúly helyreállítása.
forrás: Heti közéleti folyamatelemzés (2015. február 5.)