A HVG360 friss cikke szerint a kötelező foglalkozás-egészségügyet nem pusztán visszaállítani kellene, hanem a modern, preventív alapellátás részévé tenni. A cikk is rámutat: a munkahely kiváló belépési pont lehet a betegségek korai felismeréséhez, a munkaképesség megőrzéséhez és az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítéséhez.
A Munkástanácsok szakértője, Dr. Felszeghi Sára foglalkozás-egészségügyi szakfelügyelő régóta szorgalmazza, hogy a foglalkozás-egészségügy kapjon ismét hangsúlyosabb, korszerűbb és valódi megelőző szerepet a munkavállalók egészségének védelmében. Meggyőződésünk, hogy a munkavállalók egészsége nemcsak egyéni, hanem társadalmi, munkaerőpiaci és nemzetgazdasági érdek is.
Reméljük, hogy a megalakuló új kormány meghallgatja a szakemberek véleményét, és olyan szabályozási irányt alakít ki, amely valóban támogatja a dolgozók egészségének megőrzését, a betegségek korai felismerését és a biztonságos, fenntartható munkavégzést.
A megalakuló új kormány számára az egészségügy stratégiai kérdése az aktív korúak egészségének ügye. Nem egyszerűen azt javaslom, hogy hozzuk vissza a kötelező üzemorvosi vizsgálatokat. Ennél sokkal fontosabb kérdésről beszélünk: képesek vagyunk-e a foglalkozás-egészségügyet a dolgozó magyar polgár modern, preventív, adatvezérelt és elérhető belépési pontjává fejleszteni az ellátórendszerben. Lancz Róbert vendégcikke.
A régi foglalkozás-egészségügyi szabályozásnak voltak hibái. Sok helyen formálissá vált, túl sokszor szólt adminisztratív megfelelésről, papírokról, alkalmassági igazolásról, és túl kevésszer valódi egészségvédelemről, betegségmegelőzésről, munkaképesség-megőrzésről. Ebből azonban nem az következik, hogy a foglalkozás-egészségügyre kevesebb szükség van. Éppen ellenkezőleg, a foghíjas, túlterhelt, ezért nehezen elérhető háziorvosi rendszer, dolgozók által univerzálisan elérhető kiegészítőjévé kell fejleszteni. A foglalkozás-egészségügy ugyanis ott van, ahol a magyar társadalom egyik legfontosabb csoportja nap mint nap elérhető, a munkahelyeken.
A munkahely egészségügyi belépési pont
A magyar egészségügyi rendszer egyik legnagyobb strukturális problémája, hogy gyakran túl későn találkozik a beteggel, akkor, amikor már panasz jelentkezik, amikor táppénz kell, amikor már szakellátásra, vagy műtétre van szükség.
A foglalkozás-egészségügy ezzel szemben képes lenne korábban látni a kockázatokat. A magas vérnyomást, a romló laborértékeket, a mozgásszervi terhelést, a tartós stresszt, kiégés előjeleit, az elhízás, a diabétesz, a szív- és érrendszeri betegségek, vagy éppen a mentális egészségi problémák felé mutató tendenciákat.
A témakör nemcsak egészségpolitikai, de munkaerőpiaci és nemzetgazdasági jelentőséggel is bír. A WHO szerint
világszinten a munkavállalók mindössze körülbelül 15 százaléka fér hozzá specializált foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyek prevenciót, egészségfelügyeletet, biztonságos munkavégzési tanácsadást és munkahelyi egészségvédelmi támogatást nyújtanak.
Magyarországon ezért nem az lenne a racionális irány, hogy a már meglévő rendszert kiüresítjük, hanem az, hogy korszerűsítjük és új funkciókkal erősítjük meg.
Nem a régi üzemorvosi rendszert kell visszaállítani
Nem a korábbi rendszer mechanikus visszaállítását javaslom. Nem azt a gyakorlatot, hogy mindenki menjen vissza ugyanabba az adminisztratív logikába, amelyben a vizsgálat végén keletkezik egy alkalmassági papír, majd az egészségügyi információk jelentős része érdemi következmény nélkül marad.
A helyes cél egy új, modern foglalkozás-egészségügyi modell lenne, amely három dolgot egyszerre tud:
- megvédi a munkavállaló egészségét,
- segíti a munkáltatót a munkaképesség megőrzésében és
- tehermentesíti az állami egészségügyi ellátórendszert.
A foglalkozás-egészségügynek a jövőben nem egyszerűen csak azt kellene megmondania, hogy valaki ma alkalmas-e egy adott munkakör betöltésére, hanem abban kellene segítenie, hogy időben felismerjük, hogy milyen egészségügyi kockázat miatt válhat valaki néhány év múlva kevésbé terhelhetővé, gyakrabban hiányzóvá, krónikus beteggé vagy akár tartósan munkaképtelenné. Ez teljesen más szemlélet: nem alkalmassági adminisztráció, hanem munkaképesség-stratégia.
A meglévő kockázatalapú rendszert kell korszerűsíteni
A magyar foglalkozás-egészségügyi szabályozás korábban sem volt teljesen egységes minden munkakörre, ismert különböző munkaköri kockázatokat: fizikai, pszichés, ergonómiai, vegyi, biológiai és egyéb munkahelyi terheléseket.
A feladat tehát nem az, hogy a nulláról találjunk ki egy új kockázatalapú rendszert, a hanem az, hogy a szabályozást a XXI. századi munkaerőpiaci és népegészségügyi valósághoz igazítsuk.
Ma már nemcsak az a kérdés, hogy valaki veszélyes anyaggal dolgozik-e, emel-e nehéz tárgyakat, vezet-e járművet, vagy ki van-e téve klasszikus munkavédelmi kockázatnak. Legalább ilyen fontos a mozgásszegény életmód, a kardiometabolikus kockázat, a stressz, a kiégés, az alvászavar, az elhízás és az életkorral összefüggő munkaképesség-romlás. A modern foglalkozás-egészségügynek ezeket is látnia kell.
A korszerűsítés lényege, hogy a munkaköri és életkori kockázatok alapján meghatározzuk azt a preventív minimumot, amely valóban segít megőrizni a munkavállaló egészségét és munkaképességét.
A foglalkozás-egészségügy gazdaságpolitikai kérdés is
A munkával összefüggő egészségkárosodás nemcsak egészségügyi probléma, hanem termelékenységi veszteség, munkaerőpiaci kockázat, rejtett vállalati költség és államháztartási teher is egyben.
Az EU-ban a munkával összefüggő sérülések és megbetegedések társadalmi költségét a GDP körülbelül 3,3 százalékára, mintegy 476 milliárd euróra becsülték. Ez olyan nagyságrend, amelyet nem lehet pusztán munkavédelmi vagy HR-kérdésként kezelni.
Az OECD is kiemeli, hogy a munkahelyi egészségfejlesztési programok csökkenthetik az egészségügyi kiadásokat, mérsékelhetik a betegséggel összefüggő hiányzást, és javíthatják a munkatermelékenységet. Vagyis a munkavállalói egészségbe történő beruházás nem puha vállalati gesztus, hanem mérhető működési érdek.
A brit IPPR elemzése szerint a munkahelyi betegségek rejtett költsége 2023-ban már meghaladta a 100 milliárd fontot, és a veszteség jelentős része nem is a klasszikus hiányzásból, hanem a prezentizmusból fakadt: abból, hogy az emberek betegen, csökkent teljesítménnyel dolgoznak. Ez a magyar vállalatok számára is ismerős jelenség. A munkavállaló bent van, találkozókat bonyolít, válaszol az e-mailekre, teljesíti a minimumot, de valójában már nem teljes kapacitással működik. Ezt nem lehet kizárólag kórházi vagy szakrendelői rutinnal kezelni, a megoldás egyik kulcsa a korai felismerés, amihez pedig a munkahely kiváló elérési pont.
Finnország példája azt mutatja, hogy a preventív minimum és az önkéntes többlet szétválasztható
Nemzetközi példák alapján érdemes lenne különválasztani a kötelező preventív minimumot és az önkéntes munkáltatói többletszolgáltatásokat.
Finnországban a munkáltatóknak jogszabályi kötelezettségük van preventív foglalkozás-egészségügyi ellátást biztosítani a munkavállalóknak, miközben az ezen felüli orvosi ellátás igénybevétele már önkéntes munkáltatói döntés. Ez a modell Magyarország számára is tanulságos.
A kötelező rész lehetne egy világosan meghatározott, kockázatalapú preventív alapcsomag: szűrés, egészségkockázat-felmérés, munkaképesség-monitorozás, tanácsadás, kontrollirányok meghatározása. Ezen felül pedig a munkáltató dönthetne arról, hogy milyen többletszolgáltatásokat biztosít: gyorsabb diagnosztikát, szakorvosi ellátást, mentális egészségprogramot, menedzserszűrést, életmódprogramot, rehabilitációs támogatást vagy komplex vállalati egészségprogramot.
A foglalkozás-egészségügyi orvos jogosultságait bővíteni kell
A modernizáció egyik kulcskérdése a foglalkozás-egészségügyi orvos szerepe. Ma a foglalkozás-egészségügyi orvos sok esetben felismer egy problémát, de a betegút következő lépéseihez a munkavállalónak újabb köröket kell futnia. El kell mennie a háziorvoshoz, beutalót kell kérnie, időpontot kell szereznie, ezután bekerül egy újabb várakozási és adminisztratív folyamatba. Ez sokszor feleslegesen terheli a háziorvosi rendszert, lassítja az ellátást, és elveszíti azt az időelőnyt, amelyet a foglalkozás-egészségügyi találkozás jelenthetne.
Ezért a foglalkozás-egészségügyi orvosnak világos, szabályozott, digitálisan nyomon követhető jogosultságokat kellene adni.
Meghatározott protokollok alapján legyen lehetősége célzott szakorvosi beutalást adni, diagnosztikai vizsgálatot kezdeményezni, kontrollvizsgálatot elindítani, indokolt esetben rövid idejű keresőképtelenséget igazolni, illetve táppénzre vételt kezdeményezni. Ez nem a háziorvosi rendszer megkerülését jelentené. Éppen ellenkezőleg, annak tehermentesítését.
A háziorvosnak továbbra is kulcsszerepe maradna a beteg teljes egészségi állapotának követésében. De a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavállalói populáció esetében sokszor hamarabb látja a problémát, mint bárki más. Ha ehhez megfelelő jogosultság, protokoll, adatkapcsolat és felelősségi rend társul, akkor a beteg gyorsabban kerülhet a jó betegútra.
Ez a magyar egészségügy egyik lehetséges rövid távú kapacitásbővítő lehetősége volna. Egy meglévő, országos elérésű egészségügyi funkciót tudnánk okosabban használni.
Az EESZT-re építve AI-alapú egészségügyi jelzőrendszert kell kialakítani
Ma már nem az a fő kérdés, hogy a foglalkozás-egészségügyi adatok egyáltalán megjelennek-e digitálisan vagy bekerülnek-e az EESZT-be, mivel a strukturált adatkezelés alapjai már léteznek. A következő szint az lenne, hogy ezekből az adatokból valódi orvosi döntéstámogatás és korai egészségügyi riasztási, előrejelzési rendszer épüljön.
A foglalkozás-egészségügy különleges értéke, hogy nem egyszeri pillanatfelvételt ad, hanem ismétlődő, idősoros egészségügyi adatokat. Egy-egy vérnyomásérték, vércukorszint, koleszterinérték, testsúlyadat, májfunkciós vagy vesefunkciós paraméter önmagában is fontos lehet. De az igazi érték sokszor nem az egyedi leletben, hanem a trendben van. ebből látható, hogy romlik-e a munkavállaló állapota, hogy van-e kardiometabolikus kockázati elmozdulás, hogy több kisebb eltérés együtt már komolyabb kockázatot jelez-e.
Ahogyan megítélhető az is hogy a mozgásszervi panaszok, a testsúly, a stressz és a laborértékek együtt milyen munkaképességi kockázatot vetítenek előre.
Ezekre az adatokra AI-alapú, idősoros elemző és riasztási rendszert építeni. Ez a rendszer természetesen nem diagnózist állítana fel, és nem váltaná ki az orvosi döntést, hanem figyelmeztető jelzést adna, ha egy munkavállalónál romló tendencia vagy összetett kockázati minta látható.
A jelzés több irányba is mehetne. A foglalkozás-egészségügyi orvosnak és a háziorvosnak, hogy követhessék a páciens állapotát és hogy célzott kontrollt vagy további vizsgálatot kezdeményezhessenek. De jelezhetne magának az érintett munkavállalónak, hogy ő időben megértse: nem egy adminisztratív feladatot pipált ki, hanem olyan egészségügyi folyamatban vett részt, amely segíthet megelőzni egy komolyabb állapotromlást. Ez különösen fontos lenne a leggyakoribb életmód-betegségek esetében. Ezeknél a kockázatoknál a probléma ugyanis általában nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem évek alatt épül fel.
Adatvédelem nélkül nincs bizalom
Egy ilyen modell természetesen csak szigorú adatvédelmi garanciák mellett működhet. A munkáltató továbbra sem láthat diagnózisokat, egyéni leleteket, érzékeny egészségügyi adatokat. A munkáltató számára kizárólag aggregált, anonimizált, szervezeti szintű egészségkockázati visszajelzés adható: például arról, hogy a munkavállalói populációban milyen arányban jelennek meg mozgásszervi, metabolikus, stresszhez kötődő vagy életmódbeli kockázatok.
Ez viszont nagyon értékes vállalatvezetői információ lehet annak érdekében, hogy a vállalat felelősen tudjon dönteni egészségprogramokról, ergonómiai fejlesztésekről, munkaszervezésről, vezetői terhelésről, műszakrendről, prevenciós szolgáltatásokról és munkavállalói jóllétről.
Mit javasol a Primus?
A Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesülete szerint Magyarországnak nem a korábbi foglalkozás-egészségügyi rendszert kell mechanikusan visszaállítania, hanem egy korszerűbb, hatékonyabb, digitálisabb és valóban preventív modellt kell létrehoznia.
A következő kormányzati ciklusban érdemes lenne megtenni az alábbi lépéseket:
- Visszaépíteni a kötelező foglalkozás-egészségügyi minimumot, de nem régi adminisztratív logikával, hanem modern, prevenciós szemlélettel.
- Korszerűsíteni a meglévő kockázatalapú rendszert, hogy a klasszikus munkavédelmi kockázatok mellett kezelje a mai népegészségügyi kihívásokat is: kardiometabolikus betegségeket, mozgásszervi problémákat, mentális egészséget, stresszt, kiégést, ülőmunkát és életkorral összefüggő munkaképesség-romlást.
- Különválasztani a kötelező preventív alapcsomagot és az önkéntes munkáltatói többletszolgáltatásokat, a finn modellhez hasonló logikával. Finnországban a preventív foglalkozás-egészségügyi ellátás munkáltatói kötelezettség, míg az ezen felüli gyógyító ellátás biztosítása önkéntes munkáltatói döntés. (Sosiaali- ja terveysministeriö)
- Bővíteni a foglalkozás-egészségügyi orvos jogosultságait, hogy meghatározott protokollok alapján beutalhasson, diagnosztikai vizsgálatot kezdeményezhessen, kontrollt indíthasson, illetve indokolt esetben rövid idejű keresőképtelenséget igazolhasson vagy táppénzre vételt kezdeményezhessen.
- Tehermentesíteni a háziorvosi és állami szakellátó rendszert azzal, hogy a foglalkozás-egészségügy jól szabályozott, digitálisan nyomon követhető belépési és betegút-indítási funkciókat kap az aktív korú lakosság esetében.
- Az EESZT-ben rendelkezésre álló strukturált adatokra AI-alapú idősoros elemzést és riasztási rendszert építeni, amely figyelmeztetést küldhet a foglalkozás-egészségügyi orvosnak, a háziorvosnak és az érintett egyénnek, ha romló egészségügyi tendencia vagy összetett kockázati minta látható.
- Megerősíteni az adatvédelmi garanciákat, hogy a munkáltató csak aggregált, anonimizált szervezeti egészségkockázati információt kaphasson, egyéni egészségügyi adatokat nem.
- Minősített szolgáltatói rendszert létrehozni, amely biztosítja a szakmai minőséget, az auditálhatóságot, az adatminőséget és a transzparenciát.
- Ösztönzőket adni a munkáltatóknak, például adózási vagy járulékkedvezmény formájában azoknak, akik a kötelező minimumon túl valódi prevenciós és munkaképesség-megőrző programokat működtetnek.
- Bekapcsolni a foglalkozás-egészségügyet a nemzeti népegészségügyi célokba, különösen a szív- és érrendszeri, metabolikus, mozgásszervi és mentális egészségi kockázatok csökkentése érdekében.
Ez nem pluszteher, hanem jobb kapacitáskihasználás
A foglalkozás-egészségügy újragondolását sokan automatikusan munkáltatói tehernövekedésként értelmezik. Egy rosszul szabályozott, formális, papíralapú kötelezettség valóban teher. Egy jól felépített, digitális, kockázatalapú, jogosultságokkal megerősített foglalkozás-egészségügyi rendszer viszont értéket teremt.
A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e újra kötelező foglalkozás-egészségügy, a valódi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e végre korszerűen gondolkodni róla. Ha Magyarország komolyan gondolja az egészségügyi rendszer tehermentesítését, a prevenció erősítését és a munkaképes korú lakosság egészségének megőrzését, akkor a foglalkozás-egészségügy modernizálása egy jó eszköz és a következő kormány számára. Ez ráadásul gyorsan megvalósítható, szakmailag indokolható és gazdaságilag is racionális lépés lenne.
A magyar egészségügy egyik legnagyobb tartaléka ugyanis abban van, hogy a már meglévő kapcsolódási pontokat végre okosabban használjuk.
A szerző a Doktor24 elnöke, a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke.