1. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum megfelelőségére vonatkozó értékeléshez használt, általunk javasolt indikatív referenciaérték, amelynek elérésére a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegének megállapításakor törekedni kell, javaslatunk szerint a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett legfrissebb bruttó átlagbér 50 százaléka kell, hogy legyen. Ezzel növekednének a legmarkánsabb módon a legalacsonyabb keresetek, érdemben hozzájárulva a minimálbérek európai felzárkóztatásához.

2. Közgazdaságtani és jogtudományi kutatások is kiemelik a legalacsonyabb munkabérek hatásait vizsgálva, hogy a régiós adatok (Visegrádi Négyek) merőben más képet mutatnak, mint Magyarország. Amíg hazánkban a minimálbér alakulása érdemben és szignifikánsan befolyásolta az átlagbér alakulását, addig a többi régiós országban az elérhető elemzések nem tudtak ilyen egyértelmű kapcsolatot kimutatni. Az eltérés oka jelentős részben a garantált bérminimumra vezethető vissza.

3. Látható, hogy a garantált bérminimum hatása effektív, így egy többéves „devalválási időszak” károsan hathat mind a kollektív, mind az egyéni béralkura a garantált bérminimum feletti keresetek vonatkozásában. Az „összevezetést” (a garantált bérminimum jelentősen alacsonyabb növekedési ütemét a minimálbér növekedéséhez viszonyítva) ilyen leegyszerűsített módon nem tartjuk megfelelő megoldásnak.

4. Tekintve, hogy a garantált bérminimum rendszerének átalakítása az idei évben nem tekinthető reálisnak, ezért a Munkástanácsok álláspontja, hogy 2025. január elsejétől a minimálbér összege bruttó 300 ezer forint, míg a garantált bérminimum összege bruttó 360 ezer forint összegben kerüljön meghatározásra.

A garantált bérminimum átalakításának lehetséges alternatíváival kapcsolatban további tárgyalásokat szorgalmazunk, annak esetleges kivezetésére az alábbi pontokban rögzített szabályozási megoldást javasoljuk.

1. A törvényes minimálbéren kívül az európai uniós tagállamok jelentős részében léteznek különböző ágazatspecifikus szakmai minimálbérek is, amelyek a szakszervezetek és a munkaadói szövetségek közötti kollektív szerződéseken alapulnak, amely minta lenne a hazai szabályozás számára is. Ez határozott véleményünk szerint akár már rövidebb távon magasabb szakmai minimálbéreket eredményezhetne.

2. A kollektív szerződésekben foglalt legalacsonyabb szakmai béreket bizonyos feltételek mellett az állam kiterjesztheti, azaz közigazgatási aktussal kötelezően alkalmazandó normává válhat, tehát így az adott iparág valamennyi munkavállalójára vonatkozik, függetlenül attól, hogy a munkáltatójuk kollektív szerződés hatálya alatt áll-e. Egy ilyen modellben álláspontunk szerint egyrészt tisztább „versenypiaci” viszonyok teremtődnének, másrészt a munkavállalók is jobban járhatnának, különösen napjaink erősen munkaerőhiánnyal terhelt munkaerőpiacán.

3. Az ágazati szakmai minimálbér-rendszer kiépítése érdekében szükséges lenne az ágazati kollektív szerződések kiterjesztésére vonatkozó szabályok módosítása. Ennek keretében egyszerűsíteni kellene a kiterjesztéshez szükséges feltételrendszert a munkáltatói érdekképviseletek oldalán.

4. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény által rögzített 50%-os mértéket álláspontunk szerint maximum 20-25%-ban lenne érdemes rögzíteni, ami alkalmazkodna a jelenlegi munkáltatói érdekképviseleti jelenléthez (szervezettséghez). Azokban az ágazatokban, ahol nem jön létre ilyen megállapodás, ott felmerülhetne, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) tegyen javaslatot a Kormány részére, aki ágazati garantált bérminimumokat állapíthat meg.

5. Ebbe a folyamatba (az ágazati szisztéma kiépítése) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara bevonása is szükségszerűnek látszik (tekintettel a kötelező kamarai regisztrációra); akár kollektív szerződéskötési joggal felruházva a kamarát, rögzítve egyúttal a szereplők tárgyalási kötelezettségét. Ebben mintaként az osztrák szabályozásra tekintünk, ahol releváns szereplői (alanyai) a köztestületek (Wirtschaftskammer Österreich) a munkaügyi kapcsolatoknak és a kollektív szerződéseknek. Ez különösen azokon a területeken fontos, ahol nincs megfelelő mértékű önszerveződő munkáltatói érdekképviseleti jelenlét.

6. Álláspontunk szerint ezek megvalósulását követően a garantált bérminimum kellene, hogy legyen az új minimálbér akár már 2026-tól, és ettől lehetne eltérni lefelé megfelelő végzettség hiányában, egyes (al)ágazatok vagy éppen bizonyos munkakörök esetén. Azaz a „lefelé történő eltérést” kellene igazolni. Erre már a hatályos jogi szabályozás is megfelelő lehetőséget ad azzal, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 153. § (2) alapján a Kormány a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabért és garantált bérminimumot állapíthat meg.

7. A közszféra „leválasztása” esetén vélhetően még inkább problémák merülhetnének fel a bérek értékével kapcsolatosan, mivel számos illetményrendszer esetében a garantált bérminimum számítási alapot képez. Erre megoldás lehetne, hogy a minimálbér egy meghatározott arányát (pl. 1,2-1,3-as szorzóval) képeznék azok a tételek, ahol a bérrendszer alapja a garantált bérminimum.