Dr. Szabó Imre Szilárd

Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILO) 112. ülésszak

Az Európai Parlament 2022. július 5-i állásfoglalása a gondozással kapcsolatos közös európai fellépés felé történő elmozdulásról [2021/2253(INI)] kiemeli, hogy a tartós ápolás-gondozás 80%-át be nem jelentett, túlnyomórészt női gondozók végzik, tisztességes munkakörülmények biztosítása, legtöbbször fizetés és megfelelő támogatás nélkül, ami a gondozást rendkívül „nemi vonatkozású kérdéssé teszi”. Az informális gondozás az olyan alapvető munka- és szociális jogok hiányával jár együtt, mint a különböző jogcímeken biztosított fizetett szabadság vagy a betegszabadság lehetősége. A szegénység és a társadalmi kirekesztés arányának növekedése, a mentális egészség csökkenése, valamint a társadalmi elszigetelődés és a magány érzésének fokozódása rendkívül negatív hatással van a gondozók fizikai és mentális egészségére, jóllétére és társadalmi befogadására. A nők által fizetetlen gondozási munkán keresztül nyújtott hozzájárulás a becslések szerint évente 11 billió USD-t tesz hozzá a világgazdasághoz (ez a globális GDP 9%-ának felel meg), a szabályozás így hazánkban is kiemelt figyelmet érdemel.

A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 112. ülésszaka jóváhagyta a tisztességes munkával és a gondozási gazdasággal foglalkozó állásfoglalást. Az ILO elismeri, hogy a társadalom jelenleg a nőkre hárítja a fizetetlen gondozási munka aránytalanul nagy részét, ami akadályozza a nők gazdasági integrációját és tényleges munkaerő-piaci részvételét, növeli a nemek közötti különbségeket a munka világában, és sokakat a szociális védelemhez való megfelelő hozzáférés nélkül hagy.

Az elfogadott szöveg kiemeli, hogy a gondozási gazdaságban világszerte súlyos problémát jelent a munkaerőhiány, az adminisztratív terhek sokasága, a foglalkoztatottak pedig jelentősen alulfizetettek. A COVID-19 világjárvány rávilágított a gondozási gazdaság szerepére és az állami politikák hiányosságaira. A világjárvány tovább súlyosbította a nők által végzett, nem fizetett gondozási munka aránytalanul magas arányát, valamint a gondozásban dolgozók már korábban is meglévő, tisztességes munkavégzéshez szükséges hiányosságait, beleértve a hosszú munkaidőt, a munkahelyi egészségügyi és biztonsági kockázatokat – például az erőszaknak és zaklatásnak való kitettséget, beleértve a nemi alapú erőszakot és zaklatást –, valamint a súlyos munkaerő- és készséghiányt (a világ egyes részein a társadalom gyors ütemű elöregedése több gondozási teherrel jár, ami fokozza az ellátás iránti kereslet). A nőkre nehezedő gondozási munka terhei nagymértékben függhetnek a faji, etnikai hovatartozástól, a társadalmi-gazdasági körülményektől és a származási helytől is.

Az állásfoglalás tartalmazza azt a kérést, hogy az ILO készítsen cselekvési tervet a tisztességes munkáról és a gondozási gazdaságról a bizottság következtetéseinek alátámasztására, és vegye figyelembe ezeket a jövőbeli program- és költségvetési javaslataiban. A megállapítások közös értelmezést nyújtanak a gondozási gazdaságról, annak vezérelveiről és szereplőiről. Kimondja, hogy a gondozási gazdaság fogalma a másokról való gondoskodás intézményes, fizetett és informális, önkéntes, nem fizetett formáinak az összessége, beleértve a közvetlen és közvetett gondozást, annak a háztartáson belüli és kívüli ellátását, valamint az ellátást nyújtó és fogadó embereket, illetve az ellátást nyújtó munkáltatókat és intézményeket. Rögzíti, hogy a gondozás központi szerepet játszik az emberi, társadalmi, gazdasági és környezeti jólétben, valamint a fenntartható fejlődésben, és hogy a fizetett és nem fizetett gondozási munka minden más munkához nélkülözhetetlen.

A dokumentum megerősíti – az 1944-ben elfogadott Philadelphiai Nyilatkozat szellemében –, hogy mivel a munkaerő nem áru, úgy a gondozási gazdaságban sem lehet az, és minden gondozásban dolgozó megérdemli a tisztességes munkakörülményeket. A jól működő és erős gondozási gazdaság döntő szerepet játszik a válságokkal szembeni ellenálló képesség kialakításában, valamint társadalmi és gazdasági fejlődéshez vezet. A következtetések politikai iránymutatásokat és ajánlásokat is tartalmaznak, illetve megerősítik az ILO globális vezető szerepét az ágazatban a tisztességes munka globális, regionális és nemzeti szintű előmozdításában. Ezek közül kiemelendő, a folyamatos (szakmai) támogatást nyújtása az országoknak mind a fizetett, mind a fizetetlen gondozási munka méréséhez – a legújabb nemzetközi statisztikai szabványok és helyes mérési gyakorlatok alkalmazásával –, illetve technikai kapacitásépítés biztosítása a „gondozásgazdaságot” célzó inkluzív politikák kialakításához, megfelelő finanszírozásához, végrehajtásához és nyomon követéséhez.

A munkaügyi kapcsolatok szempontjából végezetül kiemelendő, hogy a dokumentum rögzíti, hogy minden tagállamnak kötelessége tiszteletben tartani és előmozdítani az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerését. Az ILO ösztönzi a szociális párbeszédet és a hatékony munkahelyi együttműködést, mint a biztonságos és produktív munkahelyek biztosítását elősegítő eszközt, oly módon, hogy az tiszteletben tartja a kollektív tárgyalásokat és azok eredményeit, kiemelve a szakszervezetek szerepét.

Genf-Budapest, 2024. június 27.