„Az állam az egymásra utalt személyek közössége.”
Aquinói Szent Tamás (1226–1274)
A XIX. század közepén, a nagy ipari forradalom hatására, óriási tömeg zsúfolódott össze az ipari központokban és városokban. Az emberek a megélhetés reményében, kényszerűségből költöztek ezekre a településekre, gyárakba és üzemekbe. A munkásokat embertelen kizsákmányolás, egészségtelen és veszélyes munkakörülmények várták. A szociális körülmények, mint az egészségügyi ellátás, a megélhetés és a lakhatás, szinte teljesen hiányoztak.
Munkásmozgalmak és politikai változások
A munkások elégedetlenségük kifejezésére különböző egyleteket és munkásmozgalmi szervezeteket hoztak létre. Ezzel párhuzamosan különböző politikai mozgalmak is megjelentek, kihasználva a munkások jogos elégedetlenségét, és politikai előnyt kovácsoltak a szabadság és egyenlőség jelszavával. Így születtek meg a különböző izmusok: liberális, kommunista és felekezeti mozgalmakhoz csatlakozó politikai szervezetek.
Az egyház reakciója
Az egyházak, politikai pártok és szociális mozgalmak is felismerték a munkások végzetes szociális helyzetét. Az egyház ellen megkezdődött az úgynevezett “kultúrharc”. Ennek felismerése után a klérus támogatta a keresztény munkásmozgalmi egyesületek és szakszervezetek létrehozását. Kiemelkedő szerepe volt ebben Wilhelm Emmanuel Ketteler mainzi püspöknek, aki már 1865-ben sürgette a keresztény szakszervezetek alakítását.
Rerum Novarum története
- február 6-án Luigi Pecci bíboros, Perugia püspöke, kiadta a „Kultúra és egyház” című körlevelét, amelyben beszélt többek között a bűnös uzsoráról, tisztességtelen nyereségről, a gyárosok túlkapásairól, a túl hosszú munkaidőről, a nők és gyerekek munkavégzéséről, a munkások testi és lelki igényeiről, valamint a munka tisztességéről. Felszólította a fejedelmeket és kormányokat, hogy törvényekkel védjék meg a munkásokat a kizsákmányolástól.
XIII. Leó Pápa és a Rerum Novarum
Luigi Pecci bíborost XIII. Leó néven 1878-ban pápának választották. A munkások szociális helyzetének tarthatatlansága és a keresztény mozgalmak erősödése nyomán 1884-ben megalakult a Freiburgi Unió. Ez a szervezet XIII. Leó pápával többször is egyeztetett, és 1888-ban emlékiratot terjesztett elé, amelyben a szociális kérdések katolikus szellemű megoldásának útját tárták fel.
Rerum Novarum enciklika
Három évvel a Freiburgi Unió emlékiratát követően, 1891. május 15-én, XIII. Leó pápa közzétette a Rerum Novarum (Új Dolgaink) kezdetű pásztorlevelét. Ez az első pápai megnyilatkozás, amely globálisan foglalkozik a munkával, a munkásokkal és a közjó fogalmával. A Rerum Novarum megalapozta az egyház szociális tanítását, valamint a keresztény szellemiségű szakszervezetek és pártok legitimitását.
Hatása és öröksége
A Rerum Novarum az emberi természeten alapuló magántulajdon védelméről, a fizikai munka értékének elismeréséről, valamint a kommunisták által hirdetett fegyveres osztályharc elutasításáról szól. Az enciklika felhívta a figyelmet a szegények, elesettek és kiszolgáltatottak érdekeinek védelmére.
Az enciklika évfordulóira számos pápa emlékezett meg:
- 1931-ben XI. Piusz pápa: Quadragesimo Anno
- 1941-ben XII. Piusz pápa: karácsonyi rádióbeszédek
- 1961-ben XXIII. János pápa: Mater et Magistra
- 1981-ben II. János Pál: Laborem Exercens
- 1991-ben II. János Pál: Centesimus Annus
Magyarországi története
1945 után Magyarországon a Rerum Novarumot elsüllyesztették a kommunista hatalom alatt. Az első, aki hazánkban kiemelkedően foglalkozott vele, Prohászka Ottokár volt. Vass József atya, későbbi népjóléti miniszter, szintén sokat tett a szociális kérdések javításáért.
A rendszerváltás után, 1991-ben a Kereszténydemokrata Néppárt új fordításban jelentette meg az enciklikát. Pécsett 2013-ban rendezték meg az első megemlékezést a Rerum Novarumról, amelyet azóta évente megrendeznek.
A Rerum Novarum alapvető fontosságú enciklika, amely máig érvényes útmutatást ad a társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekben. Fontos, hogy emlékezzünk és tanulmányozzuk, mert az egyház útja az ember útja.
Pécs, 2024. május 14. Perényi József
MOSZ-NYT elnök