Számos kérdés érkezett a szabadságok kiadásával kapcsolatban szakszervezetünkhöz. A legfontosabb tudnivalókat az alábbiakban ismertetjük dr. Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke, ügyvéd segítségével. 

Fontos leszögezni, hogy a szabadság kiadásának kötelezettsége a munkáltatót terheli, ezért az ő felelőssége, hogy a munkavállaló ténylegesen is szabadságban részesüljön, ez tehát nem egy munkavállalói döntés és szándék kérdése. A munkavállalót a szabadság naptári évenként illeti meg, ezért a részére járó szabadságnapok számát minden tárgyévben meg kell állapítani. Abban az esetben, ha munkaviszonya a tárgyévben egészében nem áll fenn, azaz a naptári év közben létesül vagy szűnik meg, arányosan jár. Speciális szabály vonatkozik a szabadságok kiadásával kapcsolatban az utolsó negyedévben létesített munkaviszonyokra a létesítés évében: a szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. A szabadság ún. alapszabadságból, és különböző jogalapú pótszabadságokból áll. Az Mt. 116. § értelmében az alapszabadság 20 munkanap. Az Mt. 117. § (1)–(2) bekezdése az általános pótszabadságról rendelkezik, amely a munkavállalót életkora alapján illeti meg.

A munkavállalónak a) huszonötödik életévétől egy, b) huszonnyolcadik életévétől kettő, c) harmincegyedik életévétől három, d) harmincharmadik életévétől négy, e) harmincötödik életévétől öt, f) harminchetedik életévétől hat, g) harminckilencedik életévétől hét, h) negyvenegyedik életévétől nyolc, i) negyvenharmadik életévétől kilenc, j) negyvenötödik életévétől tíz munkanap pótszabadság jár.

A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató a munkavállaló meghallgatását követően állapítja meg, amit a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölnie kell. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja és a szabadság kiadását legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja (ez esetben a kiadás általa javasolt időpontját a munkavállalóval közölnie kell), vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát akár meg is szakíthatja, de a munkavállaló ezzel kapcsolatos kárát, valamint szükséges és indokolt költségeit köteles megtéríteni.

A szabadságnapok egy részével a munkavállaló „rendelkezhet”. A szabályozás értelmében ugyanis naptári évenként 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkáltató a munkavállaló által megjelölt időpontban köteles kiadni. Arra is lehetőség van, hogy amennyiben a munkavállaló a szabadság kiadását annak kezdete előtt 15 napon belül kéri és a munkáltató hozzájárul, akkor a felek megállapodása alapján – tehát a munkavállaló kifejezett kérelmére – a szabadság kiadásra kerüljön. (Tekintettel arra, hogy a felek megállapodása az Mt. szabályaitól csak a munkavállaló előnyére térhet el, ugyanez „visszafelé” már erősen kétséges lehet, hogy a munkáltató kezdeményezésére legyen kiadható a szabadság 15 napon belül.)

Ehhez adódik hozzá 2024 óta (a Munkástanácsok által kezdeményezett törvénymódosításnak köszönhetően) a gyermekes munkavállalók esetében a gyermekek után járó pótszabadság, amely a gyermek(ek) nevelésén, gondozásán alapszik. A munka törvénykönyve szerint a munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után 2, két gyermeke után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár. A gyermekek után járó pótszabadság igénybevételére bármely szülő jogosult, egymástól függetlenül is. Az említett pótszabadság mértéke 2 munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti. A gyermekes munkavállalók az őket megillető szabadságból 7 munkanapon túl – a gyermekek számától függően – további 2, 4 vagy 7 munkanap kiadásáról „rendelkezhetnek”.

A kiadott szabadság tartamának – a munkavállalóval történt eltérő megállapodás hiányában – legalább 14 összefüggő naptári napot el kell érnie. 

Fontos, hogy a

  1. A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. 

Ugyanakkor:

  1. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás (pl. munkaidőkeret) esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. 
  2. Szintén egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A jogalkotó így kvázi „választási lehetőséget” biztosít a munkaadó számára.

A szabadságot az első két esetben munkanapban, a harmadik esetben a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a fentiekben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani. Érdemes megemlíteni, hogy a szabadság időtartamára főszabály szerint a munkavállalót távolléti díj illeti meg.

A fentiekben – amint a bevezetésben is hangsúlyozásra került – csupán a szabadság kiadásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat igyekeztem összefoglalni. Ezen túlmenően az Mt. még további részletszabályokat is megállapít, illetve a fentiek elsősorban az alap- és pótszabadságok kiadására vonatkoznak. A hatályos szabályok között is található olyan szabadságfajta, amely a gyermek gondozásával és nevelésével függ össze, és amelyeket a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a munkáltató, ilyen a szülői szabadság és az apasági szabadság. Ezekben az esetekben a törvény több, a fentiektől eltérő speciális rendelkezést is tartalmaz, illetve a kollektív szerződések alapján is számos eltérés lehetséges.

Végezetül megjegyzést érdemel az is, hogy a betegszabadság nem munkajogi kategória, hanem a munkavállaló keresőképtelenségéhez kapcsolódó díjazási szabály. A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. Ennek tartamára a munkavállaló a távolléti díj hetven százalékára jogosult.

Budapest, 2024. március 2.

Dr. Szabó Imre Szilárd