Tisztelt Kollégák!
A Volánbusz Zrt. véleménye szerint az Mt. 143. § (4) bekezdése szerinti bérpótlék a társaság munkavállalóit nem illeti meg, amely alapján a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár, míg a bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít. Az értelmezést arra alapozzák, hogy a Volánbusz Zrt.-nél a jövedelemfejlesztés végrehajtásáról létrejött 2020. évi megállapodás 3. sz. melléklete tartalmazza az egységes autóbuszvezetői bérrendszer egyes elemeit, amely nem sorolja fel a hivatkozott pótlékot a bérrendszer részeként.
Álláspontunk a következő:
- Nem vitatjuk, hogy a kollektív szerződés a munkavállaló pótlékra vonatkozó jogosultságát kizárhatja, annak mértékét (összegét) a törvényeshez képest csökkentheti, és a pótlék számításának alapja tekintetében is eltérhet a munkavállaló hátrányára is, ahogy a diszpozitivitás (eltérés lehetősége) magától értetődően lehetővé teszi azt is, hogy a kollektív szerződés a pótlékokra vonatkozó rendelkezésektől – korlátozás nélkül – a munkavállaló javára térjen el (ahogy pl. a MÁV-csoport egyes vállalatainál erre számos kedvező példa mutatkozik). A kollektív szerződés esetében azt is szükséges kiemelni, hogy egyéb pótlékok megállapítására azzal is sor kerülhet, hogy a kollektív szerződés az Mt.-ben rögzített pótlék(ok)ra vonatkozó jogosultságot (párhuzamosan) kizárja.
- Amit vitatunk az tételesen az, hogy erről – álláspontunk szerint – nem született egyértelmű kollektív szerződéses rendelkezés; azaz nem szerepel a dokumentumban, hogy a kollektív szerződés ezzel együtt kizárja a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetére járó pótlékot. Maga a megállapodás is az „alapvetően” szót használja a bérrendszer egyes elemeinek felsorolásakor. Véleményünk szerint így az Mt. alapján jár ez a pótlék (tekintve, hogy a kollektív szerződés nem zárja ki, ilyen esetben pedig a törvényt szükséges alkalmazni, ahogy számos más esetben is).
- Ilyen megállapodás életszerűtlen is lenne (az értelmezést pedig rosszhiszeműnek tartjuk); megjegyzem, hogy nem is ismerünk olyan kollektív szerződést az országban, amely ilyen formában zárná ki ennek a pótléknak a lehetőségét. Egyébként is problémásnak és veszélyesnek tartjuk, hogy az Mt. igen tág lehetőséget ad a munkáltató számára a munkaidő egyenlőtlen beosztására, illetve a heti pihenőnapok akár szélsőséges módon történő összevonására a közösségi közlekedés területén. A munkavállalókat az ilyen eltérő beosztási szisztémák erőteljesen megterhelik, amit részükre legalább pótlékkal szükséges kompenzálni! Kérjük, hogy a kollektív szerződéskötő felek vessék el ezt az értelmezést és állítsák vissza a korábbi gyakorlatot, ebben az esetben szükségtelen lesz a jogviták kezdeményezése.
Dr. Szabó Imre Szilárd, KDSZSZ