Ebben minden bizonnyal közrejátszhat a járvány fokozta frusztráció, a növekvő ingerültség és a félelem. A gépkocsivezetők is félnek, ám hasztalanul kérik a fokozottabb védelmüket mind a járvánnyal, mind a fizikai inzultusokkal szemben.
Különösképpen a fülke nélküli autóbuszok vezetői sürgetik a biztonságukat szolgáló megoldásokat. Nem csak a fokozott fertőzésveszély aggasztja a sofőröket, hanem a már említett növekvő vegzálás.
Egy-két óra leforgása alatt három esettel is találkoztam. A gépkocsivezetőnek utasok tették szóvá, hogy egy népesebb család minősíthetetlen rendetlenséget hagyott maga után a buszon. A kolléga felszólította a renitenskedőket a rendrakásra és kijelentette, hogy ennek megtörténtéig nem adja ki a csomagjaikat. Szó szót követett, majd a család egyik tagja egy méretes maflással „kínálta meg” a gépkocsivezetőt. Mivel térfigyelő kamera is vette az „adást” és szemtanúk is voltak, így rendőrségi ügy lett az eseményből.
Egy másik kolléga rendszeresen a bérlet felmutatására szólított fel két fiatalkorút, legutóbb is ezt tette. Az egyikük zokon vette ezt a „méltánytalanságot”, rendőrségi feljelentést tett a buszvezetővel szemben, tettlegességre hivatkozva. A kollégának két tanúja is van arról, hogy nem történt fizikai inzultus, ám nem úszta meg rendőrségi eljárás nélkül.
Egy a szolgálati szabályzatot következetesen és határozottan alkalmazó kolléga nem engedett két utast maszk nélkül felszállni a buszra, a következmény dörgedelmes panaszlevél a főnökének.
Számos, hasonló szituációt lehetne felvonultatni, és többen is felvetették, hogy a fedélzeti kamera sokat enyhíthetne a kiszolgáltatott helyzetükön.
Néhány jármű már fel van szerelve ilyen kamerával, de több kellene! Az igényt valaki döntéshozó hallja meg, és kérjük cselekedjen!
Horváth László
társelnök
KDSZSZ