2020. április 11-től újabb, a Munka Törvénykönyvét módosító intézkedések (104/2020.(IV.10.) Korm. rendelet – Magyar Közlöny 2020. 71. szám) léptek hatályba a koronavírus miatti járványhelyzet foglalkoztatási következményeinek kezelésére.

 

   

             I.

 

 

Az új rendelkezések a munkaidőszervezést könnyítik meg a munkáltató számára az általa egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeret hosszabb mértékének lehetővé tételével a következők szerint:

 

 

  • a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeret mértéke maximálisan huszonnégy hónap lehet (a korábbi négy – egyes esetekben hat – hónap helyett).

 

  • a huszonnégy havi munkaidőkeret elrendelésénél nincs jelentősége a munkarendnek (a hosszabb munkaidőkeret általános és speciális munkarendek esetén – megszakítás nélküli, többműszakos, idényjellegű, készenléti jellegű egyaránt alkalmazható)

 

  • a munkáltató által már korábban elrendelt munkaidőkeret is meghosszabbítható

 

 

  • a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeretre vonatkozó, április 11-e előtt kötött kollektív szerződéses rendelkezéseket a járványhelyzet alatt nem lehet alkalmazni

 

  • a veszélyhelyzet idején a munkáltató által egyoldalúan elrendelt legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret, valamint a már korábban meghozott, az Mt-t módosító rendelkezés alapján kötött megállapodások szerinti munkaidőkeret a veszélyhelyzet megszűnése után is fennmarad a keret lejártáig

 

 

  • ez a változtatás nem érinti a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás további törvényi feltételeit, sőt ezen belül egyes rendelkezésektől, amelyek a munkavállalókat védik (a munkaidő beosztására vonatkozó Mt.99. § és a napi és heti pihenőnapokra, pihenőidőke vonatkozó 104 -106. §), sem egyéni megállapodással, sem pedig kollektív szerződéssel nem lehet eltérni (ez utóbbiak alól csak a személyszállítás és az árufuvarozás lehet kivétel, ahol továbbra is alkalmazni lehet az Mt. rendelkezéseitől való eltérés lehetőségét egyéni vagy kollektív megállapodással a 135. § (4) bekezdése szerint.)

 

II.

 

 

Változatlanok maradnak a hosszabb munkaidőkeret esetén is a következő szabályok:

 

 

  • harminchat havi munkaidőkeret továbbra is csak kollektív szerződéssel rendelhető el

 

  • új kollektív szerződés megkötését a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeret mértékére, feltételeire vonatkozóan nem zárja ki a módosító rendelkezés

 

  • 24 hónapos munkaidőkeret esetén is alkalmazni kell a beosztott napi munkaidő maximális és minimális mértékére vonatkozó szabályokat – ettől eltérni sem lehet

 

  • a heti munkaidő átlagos mértéke a munkaidőkereten belül, vagy ha ez hosszabb tizenkét hónapnál, akkor tizenkét hónapon belül sem lehet több 48 óránál – ettől eltérni sem lehet

 

  • osztott napi munkaidő csak a felek megállapodása alapján rendelhető el

 

  • alkalmazni kell az egyes speciálisan védendő munkavállalói csoportokra vonatkozó rendelkezéseket is (pl. várandós nők, anyák gyermekük hároméves koráig, gyermeküket egyedül nevelő munkavállalók a gyermek három, illetve négyéves koráig, egészségkárosító kockázat mellett dolgozók, fiatal munkavállalók)

 

  • az általános szabályok szerint kell biztosítani a napi és heti pihenőnapokat, illetve pihenőidőket – ettől eltérni sem lehet,

 

  • biztosítani kell az éves rendes szabadságot is.

 

  • a túlmunka mértékére vonatkozó szabályok

 

  • túlmunkapótlékra jogosító túlmunkának csak a munkaidőkereten felül végzett munka ideje számít

 

  • túlmunkavégzés esetén túlmunkadíj helyett csak a felek megállapodása esetén lehet szabadidőt adni

 

  • az egyéb rendkívüli munkaidők alatti munkavégzés esetén is jár bérpótlék és e munkaidők alatti munkavégzés elrendelésének feltételei sem változnak

 

  • a munkaidőkeret ideje alatt egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a ténylegesen munkával töltött időtől függetlenül jár a havi alapbér, a munkaidő és munkabér teljes elszámolására a munkaidő keret végén kerül sor

 

  • ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt megszűnik – el kell számolni a munkaidőkeret kezdő napja és a munkaviszony megszűnése közötti időre nézve az erre az időre kapott és a ténylegesen ledolgozott munkaórák alapján még járó munkabért, keletkezhet többlet vagy hiány, amit az Mt. eddigi szabályai alapján kell elszámolni. A munkavállalónak csak akkor kell visszafizetnie a ténylegesen ledolgozott munkaidőre járó munkabérnél kapott többletdíjazást (mint előleget), ha
  1. a munkaviszonyt ő mondta fel
  2. a munkaviszony megszüntetésére próbaidő alatt kerül sor (bármelyik fél azonnali hatályú felmondása alapján)
  3. a munkáltató azonnali hatállyal szünteti meg a munkaviszonyt
  4. a munkáltató a munkavállaló (valamilyen jogsértő vagy nem megfelelő) magatartása miatt mondja fel a munkaviszonyt vagy
  5. a munkáltató a munkavállaló nem egészségi okkal összefüggő alkalmatlansága miatt mondja fel a munkaszerződést.

(Természetesen a munkáltatói felmondásnak és azonnali hatályú felmondásnak is jogszerűnek kell lennie, ezen belül a bennük megjelöl felmondási okoknak is.)

A munkaviszony megszűnésének más eseteiben a többletdíjazást nem kell visszafizetni.

 

 

(Készítette: dr. Czuglerné dr. Ivány Judit

                       jogi alelnök)

 

Munkaügyi perek - 2020. április

 

Kép: munkam.hu