Lajtai György beszámolója az EZA szemináriumról:

Az eszmecsere a legújabb ír, német és görög foglalkoztatási tapasztalatokat összegezte.

Az ír munkanélküliség jelenleg 14%-os, a 25 év alattiak körében 31%-os.  A legtehetségesebb és legképzettebb fiatalok innen is elvándorolnak, de amíg korábban az USA és Anglia voltak a fő kivándorlási célországok, mára Kanada, Ausztrália, Dél-Amerika és Távol-Kelet váltak a kiemelt célországokká.

Amíg a gazdasági növekedés kedvező volt, kiválóan működött Írországban a szociális partnerség nemzeti rendszere. Egyik funkciója ugyanis a bérnövekedés visszafogása volt, nehogy a növekvő munkaerő kereslet túl magasra nyomja fel a béreket és ezáltal veszélyeztesse a versenyképességet. Most a recesszió idején a munkáltatók és a kormány is szeretné elfelejteni a szociális párbeszéd hagyományát. A megszorításokat már egyoldalú intézkedésekkel hajtják végre, azok megvitatásába nem vonták be a szakszervezeteket, hanem parlamenti döntésekkel hajtották azokat végre. Súlyosbítja a következményeket, hogy időközben a szakszervezetek is elszoktak a munkahelyi és az ágazati béralku korábbi formáitól.  Elkényelmesítette őket a központi szinten kötött megállapodások viszonylag részletes tartalma, újra kell tanulniuk és hatékonyan alkalmazniuk a munkahelyi és ágazati érdekegyeztetés eszközeit, formáit.

Az ír fiatalok munkába segítésében jól bevált eszköznek bizonyul a nemrégiben bevezetett a 6-9 hónapos időtartamú ösztöndíj rendszer, amelyet a frissen végzett főiskolások és szakmunkások kapnak, ha nem tudnak rövid időn belül elhelyezkedni. Az ösztöndíj nagyobb részét a kormány fedezi, a munkáltatónak azt kell vállalnia, hogy érdemi munkát ad a fiatalnak és legalább hetente egyszer közösen értékelik az előrehaladását a munkavégzésben. A munkáltatók abban látják a rendszer előnyét, hogy alaposabban megismerhetik a jelölteket, így kisebb kockázattal alkalmazhatják később azokat, akiket véglegesítenek a munkahelyen. De azok a fiatalok is dicsérik a rendszert, akik nem kapnak végleges állást az ösztöndíj lejárta után a foglalkoztatónál, mert a megszerzett gyakorlati munkatapasztalat nagyobb önbizalmat ad nekik a további álláskeresésnél, előnyt jelent minden további állásinterjú során. A statisztika szerint a programból kimaradók 27%-a helyezkedik el az iskola elvégzését követő 9 hónapon belül, ezzel szemben a résztvevőknek mintegy 52%-a. Az ösztöndíj rendszer tapasztalatait mind a diákok, mind a munkáltatók visszajelzései alapján a képzésbe is visszacsatolják, hogy a tananyagfejlesztésben is hasznosuljanak a tapasztalatok. A gyakorlati képzés egyébként egyre fiatalabb korra tolódik, főleg az IT szektorban. Ma mát 12-14 éves gyerekeknek is szerveznek programozó kurzusokat, pl. a számítógépes játékprogramok fejlesztéséről, gyakran egyetemi előadók bevonásával. Ennek nagy jelentősége van a régióban, tekintettel arra, hogy Cork környéke komoly informatikai központ, több világcég (Apple, MSI, Intel, és mások) egyik európai központja.

Írországban egyre nagyobb gond, hogy a fiatal munkanélküliek problémájának előtérbe kerülése háttérbe szorította az idősek foglalkoztatásának ügyét. Pedig az idősebb munkanélküliek több szempontból hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fiatalok. Kevésbé megoldás számukra a kivándorlás, az ismereteik is kevésbé naprakészek, a fizikai-egészségi állapotuk rosszabb, a béreik (azaz a velük kapcsolatos bérköltség) magasabbak. Megfigyelhető ezért, hogy ha elveszítik a munkájukat, vagy egyáltalán nem találnak újat, vagy egyre rosszabb munkafeltételeket kell vállalniuk: alacsonyabb bért, a képzettségüknél, vagy a korábbi munkájuknál rosszabb munkakörülményeket. Egyre gyakoribb, hogy a korábban alacsony képzettségű fiatalok által végzett munkát most az idősek kénytelenek ellátni, mert a fiatalok elmennek külföldre. Ráadásul a fiatalok elvándorlása miatt az idős nagyszülők gondozása a már 60 feletti idősebb munkavállalókra marad. Ez is indokolja a nyugdíjba vonulás rugalmas formáinak alkalmazását a 60 év felettiek körében: pl. a nyugdíjjal kombinált részmunkaidős foglalkoztatást.

Németországban a demográfiai feszültségek kikényszerítik ki a 10 évre szóló munkaerő és – képzéstervezést. Egyes cégeknél kiderült, hogy 10 év múlva olyan mértékben elöregedik a munkavállalók korösszetétele, hogy akár a létszám egyharmada is 61 év fölé kerülhet. Ezt csak a beiskolázás időben való megkezdésével lehet ellensúlyozni, amit kiegészít az idősebb munkavállalók rugalmas nyugdíjba vonulásának elősegítése.

A hosszú távú munkaerő tervezésben élen jár a vegyipari ágazat. Az egyre feszítőbb munkaerő utánpótlási helyzet miatt nagyobbrészt a munkáltatók és kisebb részben a szakszervezetek befizetéseiből ágazati pénzalapot hoztak létre, amely az alábbi célokat szolgálja:

  • kiegészítő egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás
  • egészségügyi rehabilitáció
  • a korengedményes (fokozatosan csökkenő munkaidővel járó) nyugdíjba vonulás finanszírozása.

Az alapot a munkavállalók és a munkáltatók töltik fel. A juttatásoknál előnyt élveznek a több műszakos dolgozók, a nehezebb munkakörülmények között dolgozók és azok, akik több munkaidőt dolgoztak le ugyanannyi idő alatt (pl. többet túlóráztak). A rendszer kiépítésében érdekes módon a cégtulajdonosok és nem a cégmenedzsment játszotta az aktívabb szerepet, mert a tulajdonosok felismerték, a munkavállalók jelentős része (a törzsgárda) jobban kötődik a vállalatához, mint maga a menedzsment. Ahogyan az egyik üzemi tanácselnök fogalmazott, mióta ő az ÜT elnök (8 éve) 4-szer cserélődött a vállalat felső vezetése, míg az ÜT összetétele alig változott.

Tanulságos vita bontakozott ki a szemináriumon az adósságválság által leginkább sújtott országok (Írország, Portugália, Spanyolország) válságkezelési gyakorlatáról. Az ír válságkezelés eredményesnek látszik. Írországban újra magas a növekedési ráta, a működő tőke befektetések már meghaladják a válság előtti évtizedek legmagasabb értétét, az országkockázati felárakat tükröző államkötvény hozam 10%-ról 2%-ra csökkent. Mindezt pedig az adók megemelése és a költségvetési kiadások csökkentése mellett érték el.  Belátták, hogy nem várhatnak másoktól többletforrást. A kialakult helyzetet az adott pénzügyi keretek mellett kell megoldaniuk. A válságkezelés áldozatokkal is járt: az átlagkeresetek nominális szintje 14%-kal csökkent az elmúlt években.

  • A válságból való kiút fontos eszköze Írországban az élelmiszergazdaság fejlesztése és a vidékfejlesztés.

Az élelmiszertermelés elősegítésére 10 éves tervet dolgoztak ki: világméretekben vizsgálták az ír élelmiszer export potenciális piaci lehetőségeit, megállapították, hogy 30 éven belül 50%-kereslet növekedésre lehet számítani az élelmiszerek területén. Az élelmiszertermelést növekedési tényezővé tették, ma már az EU-n kívül is exportcikk az ír élelmiszer (Ázsia, Dél-Amerika). Infrastruktúrafejlesztést kezdtek, amelyben kiemelt szerep jut a vízgazdálkodásnak, és amit alapvetően nem állami kiadásból, hanem az Európai Beruházási Bank kedvezményes, hosszú lejáratú hiteleiből finanszíroznak. A fentiek nyomán az ír élelmiszergazdaság ma már munkahelyeket teremt és növekvő export bevételt eredményez.

A vidékfejlesztésben a leader programok segítségével értek el Európai összevetésben is kiváló eredményeket. A program egyik fő eleme a munkanélküliek számára ajánlott munkaerő piaci versenyképességet erősítő kiscsoportos képességfejlesztő tréning volt (3 hónapos személyiségfejlesztő, önbizalom erősítő, képzési tanácsadást és alapvető szakismereteket pl. informatika, nyújtó tematikával). A másik nagy sikerű program a vállalkozásindítási tréning, ahol fél éven át együtt tesztelték a munkanélküli, de vállalkozási ötlettel rendelkező személlyel a vállalkozás életképességét (üzletiterv-készítés, piacelemzés, marketing stratégia kidolgozása). Kedvező eredmény esetén a munkanélküli vállalkozó az induló befektetési igény akár 75%-át is megkapta vissza nem térítendő támogatásként. Ez a program maga is jelentős számú többlet munkahelyet teremtett a régióban.

Görögországban – az ír helyzettől eltérően – továbbra sem sikerült érdemi előrelépést elérni a válságkezelésben. Ahogyan egy jelen levő német EU parlamenti képviselő fogalmazott: a görög kormány magatehetetlen. Nem tudja lehívni a válságkezelésre rendelkezésre álló, több milliárd eurós pénzalapot, mert nem tud meggyőző szerkezet átalakítási programot bemutatni az EU illetékes bizottságának (az un. Trojkának).  A németek szerint a görög gazdaság és a közületi szektor is alapvető reformra szorul. Jó példa erre az ifjúsági szakképzés: a munkanélküliség a fiatalok körében már a válság előtt is magas (25%) körüli volt, mert nem tudtak a munkaerő piaci igényeknek megfelelő képzettségű fiatalokat kibocsátani az iskolák. A görög delegált nem értett egyet az előző értékeléssel. A magas munkanélküliség oka nem az elégtelen képzettség, hanem az álláshiány. Ezt igazolja, hogy a kivándorló görög fiatalok nagy része a legjobban képzettek közül kerül ki. Szerinte az ír és a görög helyzet nem összevethető. Írország most egy olyan növekedési pályára tér vissza, amely Görögországban soha nem létezett. Görögországnak iparfejlesztési programra és ehhez kapcsolódó befektetésekre van szüksége. Európai méretű iparfejlesztési programot kell minél hamarabb kidolgozni és az adósságválsággal küzdő országokat kiemelten támogatni a program végrehajtásánál, az ipari beruházások letelepítésénél. Enélkül nem lesz görög kibontakozás. Önmagában a költségvetési megszorítások csak növelik az egyensúly hiányt. Példaként hozta fel Görögország geográfiai adottságait.  A rendfenntartó erők további leépítését lehetetlenné teszi az ezres nagyságrendű lakott sziget védelme, többek között az illegális bevándorlókkal szemben. Amikor ezt a feladatot ellátják, egész Európát védik a menekült hullámtól. A Trojka válaszát erre a felvetésre, nevezetesen, hogy ürítsék ki, telepítsék ki a lakosságot a kisebb szigetekről, egyenesen felháborítónak tartják. A vita, mint a fentiekből látható, nincs nyugvó ponton, folytatódni fog az EZA szemináriumok keretében is, mégpedig legközelebb éppen Budapesten.

A szeminárium végén döntés született arról, hogy 2013 május 2-3-án Budapesten kerül megrendezésre az európai strukturális alapok felhasználásának eredményességét napirendre tűző EZA szeminárium. A budapesti rendezvényhez kapcsolódóan május 2-án délután kerül sor az Kereszténydemokrata Munkások Európai Szövetségének (EUCDW) legközelebbi találkozójára, amely ugyancsak foglalkozik majd a budapesti EZA szeminárium következtetéseivel.  Az EUCDW budapesti ülésén a Munkástanácsok Országos Szövetsége várhatóan megfigyelői státuszban 

Cork, Írország, 2013.02.08-09.