A felsőoktatási reform felsőoktatás átalakítása körül zajló heves hangulatú viták során leginkább a kormány, és a felsőoktatásban levő hallgatók, oktatók és a felsőoktatásba készülő középiskolások hallatták hangjukat. A felsőoktatás kérdései azonban nemcsak az ő ügyük, hanem mindenkié.  Azoké is, akik nem szereztek, vagy nem fognak diplomát szerezni, hiszen az ingyenes felsőoktatásban az ő adóforintjaikra is szükség van.  

A felsőoktatási reform ezért azon munkavállalók és leendő munkavállalók ügye is, akiket a Munkástanácsok Országos Szövetsége, mint szakszervezet képvisel. Sokszor úgy tűnik, amikor a tiltakozásokat halljuk, mintha a tandíjmentesség kérdése elszakadna attól, hogy valakinek a költségeket akkor is ki kell fizetni, ha az közvetlenül a hallgatókat nem terheli.

Az oktatók bére, az anyagok, a drága eszközök, az épületek fűtése stb sok pénzbe, milliárdokba kerül. A kérdés csupán az, hogy fennmaradjon-e egy olyan felsőoktatási rendszer, amely érzéketlenné teszi a benne résztvevőket arra, hogy ez a szolgáltatás milyen drága, és lehetővé teszi azok számára is a tandíjmentességet, akik abba hagyják, vagy nem fejezik be a képzést reális időn belül,vagy minimális teljesítményt mutatnak fel. Ma, ha valaki munkanélküliként vesz részt a képzésben és abbahagyja azt, vagy nem vizsgázik le időben, akkor kamatostól kell visszafizetnie a képzési költséget, pedig az álláskeresőknek szervezett képzésekben a többnyire hátrányos helyzetű álláskeresők vesznek részt.

Ezért azok számára támogatjuk a tandíjmentességet, akik jól teljesítenek, és egyetértünk azzal, hogy vonják meg azoktól – akár a tanulmányi idő alatt is – akik nem teszik ezt, hiszen a munkahelyeken is ez a szabály.

A másik vitatéma, hogy hány fő képzése történjen meg, és mennyi legyen az ingyenes férőhely. Semelyik vitatkozó oldal részéről nem látjuk alátámasztva, hogy egyes szakmai területeken milyen módon tervezték meg és mivel indokolják a felveendő létszámot. Pedig ha nem is pontosan, de becsült módon meg lehetne határozni azt, hogy várhatóan a magyar gazdaságnak az egyes nagyobb szakterületeken milyen összetételű munkaerőre lenne szüksége, az egyes szakmákban várhatóan mennyien fognak kilépni a munkaképes korból és mennyi új szakemberre lesz szükség. A lakosság elöregszik, megdöbbentően magas pl az egészségügyben a nyugdíjkorhatáron túl dolgozók száma. Most döntött a Parlament a közszférát érintően a nyugdíjazás új rendjéről, a csökkenő gyermeklétszám miatt csökken az oktatás munkaerőigénye, számos területen viszont most sincs elég képzett ember. Az igények növekedése várható az egészségügy, a szociális ellátás, a környezetipar, az informatika terén stb. 2020-ig többszázezer magyar ember éri el a nyugdíjkorhatárt, akiknek a helyét a most tanuló fiataloknak kell betölteniük.

Ugyanakkor az is tény, hogy egyes szakterületeken túlképzés mutatkozik évek óta, főként a humán szakterületeken, valamint a pedagógus és más szakmákban is . A felsőoktatás évtizedek óta nem reagál megfelelően a munkaerőpiaci változásokra. Jelenleg az egyetemeknek, főiskoláknak nem kötelező megkérdezni a munkaadókat, hogy milyen szakmákban szervezzenek képzést, és azt sem kötelesek közzé tenni, hogy a végzettek milyen feltételekkel helyezkedtek el. A magyar munkaadókat ritkán kérdezik meg, milyen intézményből vesznek fel szívesen hallgatókat és honnan nem, pedig ez fontos jelzés lehetne, és közvetlenebbül is részt vehetnének a felsőoktatás finanszírozásában is ha a véleményük számítana. A felsőoktatási vezetők arra hivatkoznak, hogy a felsőoktatásból kikerültek elhelyezkedési mutatói kedvezőbbek. Arról azonban hallgatnak, hogy igen sokan nem a szakmájukban, hanem középfokú végzettséget igénylő munkakörökben találnak állást és egyre gyakoribb, hogy letagadják a diplomájukat, hogy egyáltalán felvegyék őket valahová. A diplomás munkanélküliek száma – bár kevesebben vannak képzetlenebb társaiknál – de növekszik. Ezért azt valljuk, hogy valóban fontosak az átalakítások, hiszen a hallgatóknak sem érdeke a kevés tudást nyújtó, vagy a munkaerőpiac számára értéktelen diploma, az oktatás minőségromlása.

Azoknak is, akik soha nem élvezhetik a főiskolai oktatás előnyeit – és ők vannak többen,- tudniuk kell, hogy azt a közös pénzt, ami mindenki befizetéséből származik olyan felsőoktatásra fordítják, ahol ugyanolyan kemény munka folyik, mint a munkahelyeken. A Munkástanácsok egyetért azzal, hogy a jól teljesítők számára legyen ingyenes a felsőoktatás, de azzal is hogy legyenek komoly minőségi követelmények a felsőoktatásban, mivel a végzettek csak magas színvonalú tudás birtokában lesznek képesek a magyar tudomány, gazdaság jó szakembereivé válni. Azt is szorgalmazzuk, hogy a felsőoktatás a munkaerőpiac igényeire reagáló képzést folytasson, hogy a fiatalok a szakmájukban találjanak állást, olyan fizetéssel, amiből meg tudnak élni. Nem kell közpénzen tömegesen diplomásokat képezni olyan szakirányokban, amelyekben már ma is nagyszámú munkanélküli fiatal keresi a helyét, vagy olyan munkakörben dolgozik, ahol egy középfokú végzettség elegendő volna, miközben számos nem diplomás szakmában jellemző a munkaerőhiány.

Komoly vita forrása a hallgatói szerződés intézménye. Érthető, hogy a hallgatók nagy szabadságot szeretnének és jobb fizetéseket, mint amelyeket Magyarországon el lehet érni. De vajon nem reális elvárás-e azon többség igénye is, akik nem vesznek részt a felsőoktatásban, – de fizetik annak költségét, ha ingyenes az oktatás,-hogy a közös pénzből kiképzett fiatalok tudása az itt élők számára jelentsen hasznot. A Munkástanácsok tagjai között ez a többség ugyanúgy jelen van, mint az a kisebbség, akik a felőoktatás kedvezményeit élvezik. Ezért javasoljuk, hogy a hallgatók, akik az ingyenes oktatás és a hallgatói szerződés eltörlése mellett  érvelnek, vegyék figyelembe  ezen szempontot is és keressenek a köz számára is méltányolható megoldást a konfliktus feloldására. Javasoljuk, hogy a  kormány a felsőoktatás hallgatóinak és oktatóinak demokratikusan választott képviselőivel, valamint  a munkavállalók és a munkaadók szempontjait is megjelenítő  szociális partnerekkel együttműködve dolgozza ki a felsőoktatás átalakításának programját, amelynek az előbbiek mellett fontos-de nem mindenek elé helyezett szempontja kell legyen a költségtakarékosság. Fontosnak tartjuk, hogy ennek során a felsőoktatást megalapozó alapfokú és középfokú oktatásban a hátrányos helyzetű családok gyermekei kiemelt figyelmet és támogatást kapjanak, hogy közülük mind többen kerülhessenek be és teljesítményeik alapján maradjanak is bent az ingyenes felsőoktatásban.

 

Budapest, 2012.12.19.

Dr. Soós Adrianna

A Munkástanácsok Országos Szövetségének foglalkoztatáspolitikai szakértője