Az új Munka Törvénykönyve (ÚMT.) Harmadik Része szabályozza a kollektív munkajog körébe tartozó munkaügyi kapcsolatokat. Az új szabályozás a munkaügyi kapcsolatokat a törvény végén, az egyéni munkaviszony szabályozását követően helyezi el, megfordítva ezzel az egyéni és kollektív munkajog sorrendjét.
A munkaügyi kapcsolatok keretében a törvény négy fejezetben négy intézményt szabályoz,
- a munkaügyi kapcsolatok általános rendelkezéseit (XIX. Fejezet),
- az üzemi tanácsot (XX. Fejezet),
- a szakszervezetet (XXI. Fejezet) és
- a kollektív szerződést (XXII. Fejezet).
Továbbra is szerkezetileg önállóan, a Negyedik Részben a kollektív munkaügyi vitákat (XXIV. Fejezet).
Az ÚMT-ben az üzemi tanácsok szabályozása megelőzi a szakszervezetekre vonatkozó rendelkezéseket.
Nem tartalmazza a törvény az országos érdekegyeztetés és az ágazati párbeszéd intézményeit és eljárását, valamint a kollektív szerződések hatályának kiterjesztésére vonatkozó szabályokat, amely intézményeket külön törvények szabályoznak. Továbbra is külön törvény rendezi a sztrájk kérdéseit, valamint az Európai Üzemi Tanácsokra vonatkozó szabályokat, a munkavédelmi képviselőkre és a munkavállalói képviselőknek az egyes gazdasági társaságok felügyelő bizottságaiban való részvételi lehetőségét, valamint a munkavállalói részvételi programot. Az ÚMT tehát a munkaügyi kapcsolatok különböző szintjei közül a munkahelyi szintet szabályozza, azonban ez a szabályozás sem teljes körű, mivel annak csak két, bár legfontosabb két intézményét, az üzemi tanácsokat és a szakszervezeteket emeli ki a munkaügyi kapcsolatok lehetséges munkahelyi intézményei közül.