Az EGSZB októberi üléséről- Fenntartható mobilitás Európában (TEN/666) –Bizottsági javaslat –

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a harmadik mobilitási csomagot, és azt újabb lépésnek tartja az európai fenntartható mobilitás felé. Az EGSZB megjegyzi ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság javaslatában szinte kizárólag a közúti közlekedést veszi figyelembe. A valóban fenntartható és biztonságos mobilitás kifejlesztése érdekében ambiciózusabb projektet kell kidolgozni, amely az összes rendelkezésre álló közlekedési formát figyelembe veszi, és kiemelt figyelmet fordít az áru- és személyszállítás intermodalitására.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság biztonságos, összekapcsolt és tiszta közlekedést célzó javaslatai óriási gazdasági erőfeszítést követelnek majd meg – elsősorban a tagállamok részéről – a fizikai és digitális infrastruktúrák (5G) kiigazítása terén. Ezért fontos ezeket a kezdeményezéseket megfelelő pénzeszközökkel hosszú ideig támogatni, és életszerű, elérhető célokat kitűzni.

Az EGSZB üdvözli a „közúti közlekedésbiztonságról szóló stratégiai cselekvési tervet”, és egyetért a „Vision Zero” célkitűzésével, amely 2050-ig azt kívánja elérni, hogy ne legyenek halálos áldozatokkal és súlyos sérüléssel járó balesetek a közutakon.

Az európai bizottsági javaslat kiemeli az önvezető járművek fejlesztésének és a biztonság növelésében játszott szerepüknek a jelentőségét.

A járművek teljes körű automatizálása számos etikai, gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi elfogadással és jogi felelősséggel kapcsolatos kérdést vet fel. Az EGSZB emlékeztet arra az elvre, amely szerint csak az ember mint olyan képes „etikai” döntéseket meghozni, és a gépek, tökéletességi szintjüktől függetlenül, csak társai lehetnek az embernek, de nem léphetnek a helyébe. Fontos, hogy a szervezett civil társadalmat teljes mértékben bevonják a folyamat irányításába,.

E körülmények következtében elengedhetetlenek a nagy beruházások a teljes mértékben megújuló és szén-dioxid-semleges alternatív üzemanyagok megtalálására irányuló kutatás és innováció terén. Ugyanilyen fontosak az egyetemek és kutatóközpontok bevonásával zajló oktatási és képzési beruházások is, a képzett munkaerő biztosítása érdekében.

Az elektromos autókra történő átállás alig több mint egy évtizeden belül magával hozza az európai autópark nagy részének lecserélését. A tisztább és biztonságosabb járműveknek megfizethetőnek kell lenniük mindenki – így a polgárok és a vállalkozások számára, és a tagállamoknak megfelelő adóügyi ösztönzők révén meg kell könnyíteniük ezt az átállást.

Az autópark megújítása felveti majd azt a problémát is, hogy miként lehet ártalmatlanítani, illetve újrafeldolgozni az európai autók nagy részét. Ennek a témának központi helyet kell biztosítani az Európai Bizottság körforgásos gazdasággal kapcsolatos stratégiáiban

Európai Szociális Alap Plusz (SOC/597) – Bizottsági javaslat

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság Európai Szociális Alap Pluszra (ESZA+) vonatkozó javaslatát.

Az EGSZB nagyon kritikusan szemléli a javaslatot, mivel az az EU kohéziós politikájára szánt összegek csökkentését irányozza elő. Konkrétan az ESZA+ esetében ez reálértékben 6%-os csökkenést jelent. Az EGSZB azzal sem ért egyet, hogy megszüntetik a kohéziós politikai finanszírozáson belül az ESZA+-ra fordítandó minimális részarányt (amely jelenleg 23,1%-ban van meghatározva). Szem előtt tartva, hogy az ESZA+ a szociális jogok európai pillérének megvalósítására szolgáló fő finanszírozási eszköz, az EGSZB kéri, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politikákat szolgáló összes forrás 30%-át fordítsák az ESZA+ céljaira, az ESZA+-on belül pedig a forrásoknak ugyancsak 30%-át különítsék el a társadalmi befogadást célzó intézkedésekre.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy még jobban egyszerűsítse az ESZA+ szabályait – mind az irányító hatóságokra, mind a kedvezményezettekre vonatkozókat –, biztosítva ugyanakkor, hogy a projektek összhangban legyenek az EU értékeivel. Az aktív befogadást mint előfeltételt – amelynek alapján a tagállamoknak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni nemzeti stratégiákkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek az ESZA+ keretében nyújtott finanszírozásra – a következő többéves pénzügyi keret finanszírozási időszaka alatt is valamennyi tagállamra alkalmazni kell.

Az ESZA+-t úgy kellene alkalmazni, hogy az összhangban legyen az Alapjogi Chartával, az ENSZ gyermekjogi egyezményével (UNCRC) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel (UNCRPD). Alapfeltételnek kellene tekinteni az európai partnerségi magatartási kódex (ECCP) szabályainak való megfelelést.

A rendelkezésre álló források megfelelő részét a helyi szinten aktív szervezetek tevékenységének támogatása érdekében kis helyi szervezetek által irányított projektekre és újbóli kiosztásra kell elkülöníteni. A természetbeni hozzájárulásokat a pénzügyi hozzájárulásokkal azonos módon kell kezelni.

A transznacionalitásnak (vagyis a határokon átnyúló tevékenységeknek) valamennyi tagállam esetében az operatív programok részét kell képeznie. Erre azért van szükség, hogy a különböző tagállamok polgárai körében előmozdítsuk az európai identitás érzését.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy jelentős összegű finanszírozást biztosítsanak az Európa és lakossága jövője szempontjából kulcsfontosságú cselekvési területekre. A következők tartoznak ezek közé: jó munkahelyek teremtése a fiatalok számára, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kezdeményezések, a veszélyeztetett csoportok integrációja és foglalkoztatása, az egész életen át tartó tanulás és a továbbképzés a gyorsan változó, digitalizált munkaerőpiacon, az általános érdekű közszolgáltatások javítása, továbbá kapacitásépítés a közigazgatási szerveknél és a szociális partnereknél – itt célzottan a szociális párbeszéd erősítésére és közös tevékenységek végzésére való tekintettel –, valamint kapacitásépítés más civil szervezeteknél, ideértve e szervezeteknek az alap kezelésében való részvételét is a jobb irányítás érdekében.

Figyelembe véve a szociális gazdaságnak az EU szociális dimenziójában játszott egyre nagyobb szerepét, az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a szociális gazdaság tevékenységeinek támogatását az ESZA+ különálló, speciális céljává kell tenni.

A szociális partnereket és a többi civil szervezetet a monitoringbizottságok egyenjogú résztvevőinek kell tekinteni, szavazati joggal és azzal a lehetőséggel, hogy konkrét irányító funkciókat lássanak el. A nyomon követés nem korlátozódhat csupán egy sor mennyiségi mutató meghatározására: értékelni kell a társadalmi befogadást célzó intézkedések terén elért haladást is.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az ESZA+ a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika keretein belül maradjon.

Az EGSZB nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy csökkentsék az ESZA+ uniós társfinanszírozási arányát. Mindenesetre nem szabad, hogy egy ilyen csökkentés miatt a projektgazdák költségei növekedjenek.

Iparpolitika 2030-ig (CCMI/161) – Feltáró vélemény

 Az EGSZB szerint az iparpolitikának fel kell tárnia és elérhetővé kell tennie a jövőbeni globális, fenntartható és inkluzív növekedés lehetőségeit. Senki sem maradhat le.

Európának továbbra is törekednie kell arra, hogy visszaállítsa a korábbi szintre az ipari termelést, és a fő teljesítménymutatók segítségével finomítsa ezt a célkitűzést. Az európai ipar határokon átnyúló összetett értékláncokhoz tartozik egy egyre intenzívebben globalizálódó piacon, ezért fejleszteni kell a vele kapcsolatos szakpolitikát. Holisztikus megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a nemzeti és uniós tényezők összekötésére alkalmas „igazságos átmenet” kialakítása során a növekedés összeegyeztethető legyen az éghajlatváltozáshoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó kihívásokkal, valamint a társadalmi problémákkal.

Az európai ipar reneszánsza (rEUnaissance) az európai iparra vonatkozó teljes körű főterv, amely általánosan érvényesíti az iparpolitikát az Unió valamennyi szakpolitikájában, lehetővé téve az ipar átalakulását annak érdekében, hogy Európa legyen a legnagyobb tudásalapú gazdaság, amely kreativitással, intelligens tervezéssel, társadalmi innovációval és új, fenntartható, inkluzív ipari modellek („Made in Europe” védjegy) előmozdításával ipari hozzáadott értéket hoz létre.

Ahhoz, hogy az Unió éghajlatvédelmi és a körforgásos gazdaságra irányuló politikája Európában hozzon létre munkahelyeket, döntő fontosságú, hogy az ezeket a politikákat támogató teljes értéklánc Európában legyen.

Az új munkahelyekre és szolgáltatásokra felkészítő oktatás és képzés terén megvalósuló fejlesztéseket is szorosan össze kell kötni a K+F+I-politikákkal és a munkaalapú tanulás létrehozásával, kiterjesztve a készségfejlesztési programot[1] az új kulcsfontosságú ipari ágazatokra, például az építőiparra, az acél- és a papíriparra, a környezetbarát technológiákra és a megújuló energiákra, a feldolgozóiparra és a tengeri hajózásra.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek a lehető legspecifikusabb, legrészletesebb rendelkezést kell tartalmaznia az egyes ágazatok számára előirányzandó kiegészítő költségvetési források vonatkozásában, különös tekintettel a K+F+I-politikára és a kohéziós politikára.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy javítani kell az intézményi irányítást, és az azzal kapcsolatos hatásvizsgálatnak nemcsak a gazdasági, hanem az értéklánc egészében megmutatkozó környezeti és társadalmi hatásra is ki kell terjednie. Ez azt is megköveteli, hogy a régiók és a tagállamok nagyobb felelősséget vállaljanak Európa iparpolitikájáért.

Az EGSZB – az egész ipari értéklánc fenntarthatóságának javítása érdekében – határozottan támogatja az Európai Bizottság ütemtervét a fenntartható növekedés finanszírozásáró, amely olyan fenntartható pénzügyi taxonómiát alakít ki, amellyel a felelős megtakarítások eljuttathatók fenntartható beruházásokba, és előmozdítja az Európai Stratégiai Beruházásokat (a tervezett InvestEU Alap és a magán pénzügyi források megbízható kombinációját).

Az EGSZB továbbra is támogatja a közberuházásokra vonatkozó aranyszabályt annak érdekében, hogy újabb fejlesztési lehetőségeket kapjanak azok az európai országok, amelyeket a leginkább sújtott a válság.

Az új szabályozások bevezetése előtt az Európai Bizottságnak nyomon kell követnie, hogy az ösztönzőket és a korlátozásokat vagy a szankciókat hogyan lehet összehangolni a jobb eredmények előmozdítása érdekében, különös tekintettel az új fenntartható üzleti modellekre.

Finanszírozási eszközök: egyenlő versenyfeltételek megteremtése, állami finanszírozás biztosítása az ipari léptékű projektekhez (a beruházási költségek akár 75%-a vagy indokolt esetben nagyobb része), a kedvezményes hitelek bővítése és a hitelekhez való hozzáférés elősegítése. Hozzáférés az állami támogatásokhoz olyan fellépések céljából, amelyek a jellegükből adódóan magas kockázatú, áttörő jelentőségű projektek „kockázatmentesítésére” fókuszálnak.

A szabályozási költségek egyik fő oka az uniós politikák felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján történő végrehajtása. A technokrata megfelelőségi eljárások – amelyekhez nem társul a kívánt szabályozási eredményeket leginkább költséghatékony módon biztosító módszerek meghatározása – rontják az ágazati szereplők (különösen a kkv-k) innovációs kapacitását.

A fenntartható fejlődésnek együtt kell járnia a versenyképességgel. A környezetvédelmi és társadalmi szabályoknak meg nem felelő termékek nulltarifás vámtételek melletti behozatala miatt az EU ipari ágazatai komoly akadályokkal szembesülnek akkor, amikor a társadalmi szükségletekre és a fenntarthatósággal kapcsolatos igényekre reagálnak.

Az Európai Bizottságnak szigorúan figyelemmel kell kísérnie az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását, és ehhez egyszerű és egyértelmű szabályokra van szükség.

Szélesebb körű szociális párbeszédre van szükség különböző szinteken ahhoz, hogy a fenntartható vállalatok, ahol a munkavállalóknak is beleszólási joguk van, megfelelő elemzéseket készítsenek, és közös válaszokat adjanak a globális értékláncokra.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy az ipari versenyképességet és vezető szerepet kiemelt politikai prioritásként jelölje meg, és indítson el egy uniós ipari stratégiai programot. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy évente tegyen közzé jelentést az uniós ipari stratégia eredményeiről az összes fontos európai bizottsági szakpolitikai területet érintve.

Menekültügyi és Migrációs Alap (MMA) és Integrált Határigazgatási Alap (SOC/600)

Bizottsági javaslatcsomag

A migráció közös uniós kezelése befejezetlen folyamat, és ez a helyzet az utóbbi években intézményi válságot okozott, amelyből világosan kitűnt, hogy hiányzik a közös európai hang. A jelenlegi helyzet oka az, hogy az EU tagállamai nem képesek megvalósítani a közös európai menekültügyi rendszert.

A migráció, a menekültügy és a külső határok területén jelentős változtatásokat kell végrehajtani. A különböző európai uniós intézmények által végzett munkát mindenképpen tovább kell vinni, átdolgozva a jelenlegi eszközöket, és olyan, alternatív megoldásokat kínálva, amelyek segítik egy, a Szerződésekben és a nemzetközi jogban szereplő elvekkel és az abból levezethető kötelezettségekkel összhangban lévő, közös, integrált és koherens migrációs és menekültügyi politika kialakítását.

Az EGSZB szerint aggodalomra ad okot az Európai Unió tagállamaiba vándorló és oda menekülő személyekkel szembeni intolerancia, rasszizmus és idegengyűlölet felerősödése, továbbá megjegyzi, hogy néhány országban az alapjogok védelme is sérülhet.

Az EGSZB üdvözli azokat az egymástól jellegüket tekintve igen eltérő alapokat, amelyek a már megkezdett munka folytonosságát biztosítják, és pozitívan értékeli azok pénzügyi keretösszegének növelését. Emlékeztet arra, hogy az alapok olyan eszközök, amelyek hozzá kell, hogy járuljanak az átfogó európai menekültügyi és migrációs politika előmozdításához.

Helyénvaló, hogy a rendelet a 80. cikkre hivatkozik jogalapként, hiszen az említett cikk kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a menekültügyre és a migrációra, valamint a külső határokra vonatkozó közös politikák esetében a szolidaritás elve és az az elv az irányadó, hogy a felelősséget igazságosan kell elosztani a külső határokra és a vízumokra vonatkozó schengeni vívmányokat alkalmazó tagállamok között[2]. A jelek szerint meg kell erősíteni a szolidaritás elvének alkalmazását annak érdekében, hogy a szolidaritás ne váljon üres szólammá.

Ismét hangsúlyozandó, hogy a tagállamoknak fokozottabban együtt kell működniük a menekültügy és a migráció terén, különösen azáltal, hogy támogatják a menekültügyre vonatkozó bevált gyakorlatok megosztásának finanszírozását, többek között a jogszerű migrációval kapcsolatos információs hálózat létrehozása és az információcsere elősegítése, valamint a harmadik országok állampolgárainak integrációja révén.

Az EGSZB üdvözli azt a tényt, hogy a határigazgatás az alapjogok teljes körű tiszteletben tartása mellett szolgálja az Unió belső biztonságának növelését, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történik kifejezett utalás az alapjogok határterületeken való védelmére.

Rendkívül fontos emlékeztetni a tagállamokat arra, hogy a tengeri határok felügyelete nemcsak a határok ellenőrzését és biztonságát foglalja magában, hanem a tengeri felkutatási és mentési tevékenységeket is. Szem előtt kell tartani az EJEB[3] 2012-es ítéletét, amely a visszaküldés tilalmát nemcsak egy állam területére vonatkozóan mondja ki, hanem a szóban forgó államnak a saját területén kívüli – ezen belül a nyílt tengeri – fellépéseit illetően is.

Az EGSZB több véleményében[4] is javasolta, hogy az EU tekintse közös határoknak a schengeni térség külső határait, és hogy igazgatásuk feladatát ennek megfelelően európai szintről oldják meg.

Digitális Európa program (TEN/677) – Bizottsági javaslat

A Digitális Európa programmal az Európai Bizottság arra törekszik, hogy szilárd pénzügyi keretet állítson a digitális egységes piacra irányuló stratégia mellé, és orvosolja a beruházási hiányt. Ehhez egy 9,2 milliárd EUR összértékű költségvetést különített el. A program általános célja az ipar digitális átalakulásának támogatása. Növelni kell a digitális átalakulás előnyeit, és lehetővé kell tenni, hogy ezeket az előnyöket minden európai polgár, illetve az EU-ban működő közigazgatások és vállalkozások is kiaknázzák.

A Digitális Európa program öt kiemelt területet ölel fel: (1) nagy teljesítményű számítástechnika; (2) mesterséges intelligencia; (3) kiberbiztonság és bizalom; (4) korszerű digitális készségek; valamint (5) a digitális technológia széles körű használatának biztosítása a gazdaság és a társadalom egészében. A program emellett az ipar digitalizációjával is foglalkozik.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy az Európai Bizottság kidolgozta a Digitális Európa programot. Az EGSZB hangsúlyozza azt a szándékot, hogy Európát kiemelkedő szereplővé tegyük a digitalizáció során, és erősítsük gazdasági erejét a globális versenyben. A Digitális Európa program azt tűzi ki célul, hogy lehetővé váljon a digitális egységes piac kialakulása, és a digitális átállás minden európai polgár számára kedvező módon alakuljon. A program kifejezetten sikeres lehet, de csak akkor, ha helyesen dolgozzák ki az eddig ismeretlen részleteit.

A kutatók a társadalmi és gazdasági fejlődés mozgatórugói közé tartoznak. Megfelelő kompetenciák és készségek nélkül elképzelhetetlen a magas színvonalú kutatás és a program gyakorlati végrehajtása, így ezek a tényezők a program sikerében is meghatározó szerepet játszanak. Az EGSZB látja, hogy a program ezért nagy jelentőséget tulajdonít a kutatás és fejlesztés támogatásának.

Annak érdekében, hogy a kutatási és fejlesztési eredményeket az Európai Unió (EU) minden polgárának szolgálatába állítsák és terjesszék, az EGSZB fokozni szeretné a kutatás, a szociális partnerek és a civil szervezetek közötti párbeszédet.

Az EGSZB kedvezőnek tartja, hogy a digitális kompetenciák támogatása a program egyik központi elemévé vált. A digitális kompetenciák és készségek a másik négy kiemelt terület teljesítésének előfeltételei. Sajnálatos, hogy az ehhez a kiemelt területhez rendelt költségvetés kisebb, mint a többi kiemelt terület költségvetése. Ezért az EGSZB támogatja az Európai Parlament javaslatát, hogy a 700 millió eurós költségvetést (a teljes költségvetés 7,6%-a) emeljék 830 millió euróra (a teljes költségvetés 9%-a).

Az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Tanács 2017. október 19-i következtetéseire, amelyek szerint a digitális kompetenciákba történő befektetéseknek azt a célt kell szolgálniuk, „hogy minden európai polgár számára biztosíthassuk a szükséges képességeket és lehetőségeket”.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a digitális innovációs központok létrehozásába rendszerszerűen vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmat. Fontos, hogy hozzáférést biztosítsunk számukra a digitális innovációs központokhoz. Nem állami szervezetként láthatóbbá tudják tenni az innovációs központok működését, és növelhetik elfogadottságukat.

Az EGSZB mindenekelőtt el szeretné kerülni, hogy a program végrehajtása során szociális nehézségek alakuljanak ki. Mivel a digitalizáció az élet minden területét és az összes embert érinti, létfontosságú, hogy az EU minden polgára előnyt kovácsolhasson belőle. Ezért az EGSZB szerint fontos úgy kialakítani a programot, hogy a digitális Európa által kínált előnyök és lehetőségek az európai társadalom egésze számára nyitva álljanak.

Az EGSZB szorosabban összekötné a programot a társadalmi realitásokkal. Figyelembe kell venni a munkaerőpiaci következményeket, valamint azokat a különböző hatásokat, amelyeket a digitalizáció a régiókra gyakorol. Ezért a program sikere szempontjából alapvető kritériumnak tekinti, hogy a digitalizáció Európa minden régiójában gazdasági részvételt és munkahelyeket eredményezzen.

Az EGSZB amellett szól, hogy a program keretében minden tevékenység etikai alapelveket kövessen. Ennek kapcsán az EGSZB emlékeztet arra a kérésére, hogy – különösen a mesterséges intelligenciának a munka világában történő továbbfejlesztésekor és alkalmazásakor – érvényesüljön a „human-in-command” (emberi vezérlésű megközelítés) elv. Az ilyen jellegű etikai alapelvekre építkezve további jogalkotási intézkedésekre is feltétlenül szükség van (például a felelősségi kérdések, az adatvédelem, a munkavállalók védelme és a fogyasztóvédelem terén). Társadalmunk további digitalizációja végül csak akkor lesz sikeres, ha jogszabályok mellett olyan kultúrabeli változásokat is kezdeményezünk, amelyek a digitális fejlődéssel járó előnyök és kockázatok tudatosításának irányába hatnak.

Az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetése (TEN/685) – Bizottsági javaslat

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tudomásul veszi az évszakokhoz kapcsolódó óraátállítás megszüntetésére irányuló európai bizottsági javaslatot. Az EGSZB a módszert, az időkeretet és a tartalmat illetően számos jelentős korlátra hívja fel a figyelmet. Ezen okokból kifolyólag elengedhetetlennek tartja, hogy több idő álljon rendelkezésre a vitához és az elemzéshez. A javaslat hatékony, összehangolt és konszenzuson alapuló végrehajtása érdekében döntő fontosságú széles körű konszenzust elérni a polgárok körében és megszerezni az összes tagállam egyhangú támogatását.

Az EGSZB elismeri, hogy – ahogy az a legutóbbi online nyilvános konzultációból is kiderült – egyes uniós polgárok számára fontos, hogy eltöröljék az évi kétszeri óraátállítás jelenlegi harmonizált rendszerét. Az EGSZB szerint megfelelően folytatták le az online nyilvános konzultációt, amely a kialakított demokratikus folyamatokat kiegészítő olyan eszköz, amely információkkal szolgálhat a lakossági preferenciákról. Sajnálatosnak tartja, hogy a javaslat sietős közzététele előtt nem konzultáltak kellőképpen a nemzeti kormányokkal és a szervezett civil társadalommal.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által folytatott nyilvános konzultáció egyes uniós polgárok számára fontos kérdést feszegetett, főként, mivel e téma megvitatása egyes tagállamokban már évek óta tart, míg más tagállamokban egyáltalán nem merült fel. Az Európai Bizottság azonban nem vette kellően figyelembe, hogy a résztvevők nagy többsége egyetlen országból származott, bizonyos tagállamok elutasították a javaslatot, továbbá nincs teljes egyetértés arról, hogy a jelenlegi harmonizált rendszer eltörlése valóban előnyös lenne-e, illetve hogy a nyári vagy a téli időszámítást lenne-e jobb elfogadni. 

Az irányelvre irányuló javaslat értelmében a szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy minden ország szabadon dönthet arról, hogy egész évre a nyári vagy a téli időszámítást tartja-e meg, felváltva ezzel a jelenlegi harmonizált rendszert, amely széles körben bizonyította hatékonyságát. Az EGSZB – és az Európai Bizottság is – úgy véli, hogy a harmonizáció jelenlegi szintjének biztosításához elengedhetetlen, hogy az időszámítás kiválasztását illetően az összes tagállam egyetértésre jusson. Ellenkező esetben a jelenleg ugyanabba az időzónába tartozó országok közötti időeltolódás a belső piac széttöredezéséhez és torzulásához vezethet.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a kezdeményezés végrehajtása azzal járna, hogy globálisan át kellene programozni az összes digitális rendszert és készüléket, ami nyilvánvalóan gazdasági költségeket róna a vállalkozásokra és a kormányokra, valamint hatással lenne az emberekre. Az új időszámítási rendszerre való áttérés esetében a hatékony végrehajtás biztosításához előzetesen hosszú informatikai tesztidőszakra lesz szükség.

Oktatási csomag (SOC/588) – Bizottsági javaslatcsomag

Az EGSZB:

• üdvözli a kezdeményezést mint a szociális jogok európai pillére végrehajtásának következő lépését a minőségi és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés egyenlő jogának biztosítása érdekében. Ez létfontosságú a tagállamok közötti további és szorosabb együttműködéshez, miközben biztosítja azok nemzeti hatáskörét az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás területén;
• álláspontja szerint az új kezdeményezésnek az EU egész életen át tartó és az élet minden területére kiterjedő oktatási és képzési politikáira irányuló hosszú távú jövőkép részének kell lennie;
• hangsúlyozza, hogy az oktatásnak mindenekelőtt a holisztikus tanulásra, a demokratikus polgárságra és a közös európai értékekre kell összpontosítania, gazdagítva eközben a kulturális sokszínűséget és támogatva az összetartozás érzését;
• úgy véli, hogy az európai oktatási térségnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, ezért arra ösztönzi a kormányokat, hogy tegyenek lépéseket a valóban inkluzív formális és nem formális oktatás elérése érdekében, valamint hogy támogassák és értékeljék az informális oktatást;
• felhívja a kormányok figyelmét arra, hogy továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyerekek minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférése terén, különös tekintettel a kisebbségi csoportok, a migránsok, a fogyatékossággal élő gyerekek, valamint az Európa különböző régióinak vidéki területein élő gyerekek esetében;
• úgy véli, hogy e kezdeményezés célkitűzéseinek eléréséhez országonként a GDP 5%-át meghaladó, fenntartható nemzeti oktatási beruházásokra és a rendelkezésre álló uniós finanszírozási eszközök, köztük az Erasmus+ program és az európai szemeszter folyamat támogatására van szükség;
• úgy véli, hogy a Kulcskompetenciák Európai Referenciakeretének részeként közforrásokból folyamatosan támogatni kell a nyelvoktatást és a nem formális és az informális úton megszerzett nyelvi készségek érvényesítését;
• támogatja, hogy a javaslat több beruházást szorgalmaz a nyelvtanárok alapképzésébe és folyamatos szakmai fejlődésébe a képesített nyelvtanárok hiányának leküzdése érdekében;
• üdvözli a javaslat azon célját, hogy a kormányokat a koragyermekkori nevelés minőségének és az ahhoz való hozzáférésnek a további javítására ösztönözze. Valóban további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, valamint azt, hogy a magas színvonalú, pénzügyileg hozzáférhető koragyermekkori nevelés és gondozás valamennyi gyerek és család számára elérhető legyen, és hogy tekintettel legyenek a családi tanulás fontos szerepére, mivel az segíti a szülőket abban, hogy magabiztosságra tegyenek szert szerepükben, és hozzájárul a felnőttoktatáshoz;
• támogatja azt a javaslatot, hogy a koragyermekkori nevelő és gondozó személyzet támogató munkakörnyezetben dolgozhasson, és hogy professzionalizálását támogassák; arra ösztönöz, hogy biztosítsák a tanári szakma vonzerejét és a nemek közötti egyensúlyt és egyenlőséget a szakmában;
• elismeri a tanulmányi időszakok határon átnyúló elismerésének fontosságát a középfokú oktatás és a felsőoktatás valamennyi formájában, valamint az általános oktatásban és a szakoktatásban és -képzésben szerzett, a saját országban a felsőoktatáshoz való hozzáférést biztosító felső középfokú képesítések határon átnyúló elismerésének fontosságát;
• rámutat arra, hogy a felsőoktatás és a szakoktatás európai eszközeinek és alapelveinek (EKKR, ECVET, a Szakképzés Európai Minőségbiztosítási Referenciakerete, EQAR stb.) ki kell egészíteniük és támogatniuk kell egymást, miközben a tanulási eredményekre vonatkozó elvet teljes mértékben meg kell valósítani Európában, hogy elérjük a tanulási célú mobilitás automatikus elismerését Európában;
• hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek továbbá a formális, a nem formális és az informális külföldi tanulás elismerésére kell összpontosítania, és el kell ismernie az érdekelt felek, a szociális partnerek és a civil társadalom szerepét a tanulmányi eredmények elismerésében, valamint a tanácsadó személyzet szerepét a folyamat támogatásában; ösztönzi az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportját és a Cedefopot, hogy fejlesszék a nem formális és az informális tanulás érvényesítésére vonatkozó európai adattárat (VNFIL) és a VNFIL-re vonatkozó európai iránymutatásokat mint a kormányoknak, szociális partnereknek és érdekelt feleknek szánt, az érvényesítési eljárás javítására irányuló minőségügyi szabványokat;
• kiemeli, hogy a kormányoknak, a munkaadóknak és a szakszervezeteknek hatékony szociális párbeszéd keretében minden szinten eszmecserét kell folytatniuk egymással és az egyéb érdekelt felek bevonásával a magas színvonalú és inkluzív oktatás megvalósításáról a koragyermekkori nevelés és gondozás terén, a nyelvtanulás fejlesztéséről és az érettségi bizonyítványok kölcsönös elismeréséről.

[1]           A készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés tervének folyamatos végrehajtása.

[2]           Lásd: SOC/582, Az Uniós Vízumkódex felülvizsgálata.

[3]           27765/09. sz.Hirsi és társai kontra Olaszország ítélet.

[4]           HL C 303., 2016.8.19., 109. o.; HL C 451., 2014.12.16., 1. o. HL C 458., 2014.12.19., 7. o.; HL C 44., 2011.2.11, 162. o..