Beszámoló a 2017.09.07-08. TUSLO ülés eseményeiről
Az előadások közül kettő alapvetően makrogazdasági kitekintőként értelmezhető, melyben a válságból való kilábalás folytatódását prognosztizálták az elemzők, miközben az egyes országok közötti különbségek továbbra is jelentősek. A munkaerő-piaci folyamatok alapvetően kedvezőek, a munkanélküliségi ráták csökkennek, azonban az újonnan létrehozott munkahelyek minősége megkérdőjelezhető, nem járulnak hozzá kellő mértékben a termelékenység javulásához. A beszámolók szerint a lakosság fogyasztási hajlandósága ugyan javult az utóbbi években, de erőteljesebb béremeléseken keresztül tovább dinamizálható, amire a legtöbb gazdaságnak szüksége is lenne.
A konjunktúra folytatódása, illetve annak mértéke nagyban függ az Európai Központi Banktól, az elemzők egy része azonban szkeptikus a jegybankkal kapcsolatban. A hitelezés beindulása, a tartósan alacsony kamatkörnyezet általánosan ugyancsak támogatja a lakossági fogyasztást. A következő időszakban várhatón szigorodik majd a monetáris politika – igazodva ezzel az amerikai jegybankhoz (FED) – ami idővel a kamatok emelkedéséhez és a finanszírozási környezet megváltozásához vezet.
A rövid-középtávú inflációs pálya EU-s szinten kiegyensúlyozott maradhat, várhatóan nem haladja meg az EKB 2%-os célját. A sokáig komoly kihívást jelentő és gazdaságilag mindenképpen elkerülendő defláció jelensége – ami egyben a bérfejlesztések alapvető ellensége is – az elmúlt hónapokban megnyugtató távolságba került. Egy egészséges inflációs pálya fenntartása a bérek vásárlóerejének megőrzésében, növekedésében kulcsfontosságú.
A figyelmeztetésként elhangzó intelem, mely szerint az előmunkára rakodó adók és járulékok csökkentése veszélyeztetheti a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát, véleményem szerint egyelőre nem vonatkozik ránk. Magyarországon jelenleg inkább versenyképességi hátrányt jelent ezen terhek magas szintje, mintsem a nyugdíj-, illetve az egészségügyi kasszát veszélyeztetné. Sőt egyfajta muníciót is jelent a további bérfejlesztésekhez.
A hozzászólások között volt olyan, aki azt nehezményezte, hogy túl lassúak a folyamatok és nem eléggé koncentrálnak az egyes tagországok problémáira, valamint olyan észrevételek is voltak, hogy a megfogalmazott országspecifikus ajánlások implementálása nem kötelező tagországoknak, így az elvégzett jelentős munka egy része kárba vész.
Tóth Gergely