A vasárnapi munka ellen régóta folyik a szakszervezetek küzdelme Európa-szerte. A kezdeményezés Magyarországon is közel tíz évre nyúlik vissza, melynek aktív szereplője a kereskedelmi szakszervezetek mellett a Munkástanácsok Országos Szövetsége.

Amint azt már több mint hat éve az úgynevezett Szabad Vasárnap Chartában megfogalmaztuk: „a pihenésre fordított idő hossza világszerte a társadalmi és gazdasági jólét alapvető mércéje. Európában a vasárnap, mint általános heti pihenőnap hosszú évszázadok alatt beépült az emberek életritmusába. A vasárnapi pihenőnap az európai társadalmaknak olyan történelmi, szociális vívmánya, amely komoly értéket képvisel. A vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik. A szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé.”

Egyedülálló kezdeményezésünk azért is volt példátlan, mert közös célunk ideológiáktól és politikai véleményektől függetlenül kovácsolta egybe az ügy mögé álló szervezeti kört.

2007-ben – többek között – Alkotmánybírósági beadványt készítettünk, melyben a fő hivatkozási pontok között volt a munkahelyi stressz által munkavállalóra gyakorolt romboló hatás éppúgy, ahogy a családi egység védelmének szándéka is.

Hazánkban közel félmillió munkavállaló dolgozik rendszeresen vasárnap, míg alkalmanként több mint egymillió – a jelenség főként a multinacionális cégek magyarországi térnyerésével párhuzamosan erősödött.

A mostani kezdeményezéssel kapcsolatban a Munkástanácsok Elnöksége által javasolt és a szakértőink által elkészített véleményünknek adunk hangot. Az alábbiakban olvashatják azokat a közgazdasági, jogi és társadalompolitikai érveket és javaslatokat, melyeket megvitatásra ajánlunk.

Kereskedelmi adatok

Dr. Lajtai György – közgazdasági szakértő

Ágazati összlétszám (2014 első félév) gépjármű kereskedelem nélkül: 365 000 fő, gépjármű kereskedelemmel együtt 550 000 fő.

Női foglalkoztatottak aránya a gépjármű kereskedelem nélkül: 67% (kétharmados). A női foglalkoztatottakon belül a 15-39 éves korosztály aránya (kisgyerekesek): 51%

A részmunkaidősök aránya a teljes kereskedelemben: 13%, ezen belül a nők aránya 75%.

Az élelmiszerkereskedelemben a 400 m2 feletti üzletek száma 2012-ben: 1300 db, a 400 m2 alatti üzletek száma 18 250 db.

Az élelmiszerkereskedelemben 2012-ben a 400 m2 feletti üzletekben dolgozók becsült száma: 120 000 fő (70%), a 400 m2 alatti üzletekben dolgozók száma  50 000 fő  (30%)

Az összes  kereskedelmi (gépjármű nélkül) foglalkoztatottak 70%-a önálló üzletben dolgozik, 30%-a viszont un. mágnes bérlőktől is függő üzletközpontban, hipermarketben.

A bevásárlóközpontokat a látogatók 11%-a vasárnap keresi fel. Országosan, a bevásárlóközpontokban a vasárnapi napon 870 000, a szombati napon közel 1,4 millió háztartás vásárol.

A kereskedelemben a minimálbéren/garantált bérminimumon foglalkoztatottak aránya közel 40%.

Következtetések:

Az (autókereskedelem nélküli) kereskedelmi ágazatban a női foglalkoztatási arány 2/3-os, ezen belül a szülőképes nőké 51%-os, ezért a családi szempontok figyelembe vétele valóban fontos a nyitva tartásnál.

A kereskedelmi foglalkoztatottak jelentős része (30%) 400 m2 alatti üzletben dolgozik. Emiatt is lényeges a munkatilalom munkajogi létszám alapján történő értelmezése (a szimpla területi megközelítés helyett).

A bevásárló központokban, hipermarketekben az un. nagyméretű mágnes bérlők mellett sok kis alapterületű üzlet működik, amelyek forgalmát negatív módon érintheti a nagy üzletek bezárása.

A nagyobb üzletek forgalma valószínűleg csökkenni fog, mert a hétvégi forgalom egy része átvándorol a kisebb alapterületű boltokba. Emiatt és mert a hétköznapra átterelődő forgalom emelkedés egy részét a menedzsment a munkaintenzitás növelésével igyekszik levezetni   (ez adott esetben fizikai kényszerűség is lehet, ha  pl. a  pénztári kasszahelyek  száma korlátos), így számolni kell létszám csökkentési törekvésekkel.  A munka teher növekedése  azonban a kisebb üzletekben is előfordulhat, ha a tulajdonos a növekvő forgalmat változatlan létszámmal  igyekszik lebonyolítani és a hasznát így maximalizálni.  A fentiek miatt a dolgozók foglalkoztatási  körülményeit a felügyeleti hatóságoknak és természetesen a szakszervezeteknek is mind a nagy, mind a kisebb üzletekben fokozott figyelemmel kell ellenőrizni és kellő szigorral eljárni (munkaidő beosztás, munkaidő nyilvántartás, munkavédelmi előírások betartatása, baleseti kockázatok kiküszöbölésének ellenőrzése, stb.)

A  létszám csökkentés veszélye  az üzletközpontok, hipermarketek üzletei  esetében a legnagyobb, mert ott a hétvégi bevásárlás részben szabadidő eltöltési móddá vált és mert a mágnes bérlők  bezárása érzékenyen érintheti a kisebb üzletek forgalmát is.

Ugyancsak másodlagos hatásként vizsgálni kell az intézkedés foglalkoztatási hatását a szállítási, központi raktári dolgozók létszámára, keresetére.

A várható foglalkoztatási-jövedelmi hatások pontosabb felmérése csak a munkáltatókkal együtt lefolytatott szakmai konzultációkat követően lehetséges.

Javaslatok a kereskedelemben történő vasárnapi munkavégzés módosítására

Dr. Czuglerné dr. Ivány Judit – jogi alelnök

A hatályos jogszabályok alapján ma a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállalók vasárnap is foglalkoztathatóak rendes munkaidőben, amely időre külön vasárnapi pótlékot (50 %) kell kapniuk. A kereskedelmi dolgozók számára azonban vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés esetén is azonban kötelezően biztosítani kell, hogy havonta legalább egy alkalommal vasárnap kapjanak heti pihenőnapot.

A vasárnapi pótlék fizetése alól mentesülhet azonban a munkáltató, ha vasárnap rendes munkaidőben egyes ún. atipikus munkaviszonyban foglalkoztatja a munkavállalókat, pl. csak szombat-vasárnapi munkára szóló munkaszerződéssel, vagy egyszerűsített, illetve alkalmi munkára alkalmazza őket.

A vasárnap rendes munkaidőben történő foglalkoztatásra két jogcímen lehet elvi lehetősége a munkáltatónak:

– a Munka Törvénykönyve alapján minden, a kereskedelmi törvény hatálya alá eső kereskedelmi, s azt kiszolgáló jellegű tevékenység esetén, valamint a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltató tevékenységnél (az Mt. 101. § (1) bekezdés f) pontja alapján), amely esetben vasárnapi pótlékot is kell fizetni. Ilyen törvényi rendelkezés hiányában pedig

– a fővárosi bevásárlóközpontokban ettől függetlenül is (az Mt. 101. § (1) bekezdés a) pontja alapján  BH2013.225), amelyre azonban vasárnapi pótlék nem jár. Ez a bírósági döntés, amely még az előző Mt. idején született, azonban nem minden kereskedelmi tevékenységre mondta ki, hogy rendeltetése szerint vasárnap is folytatható, hanem kizárólag a fővárosi bevásárlóközpontokra.

A jelenlegi jogi helyzetben, mivel a törvény már (2012. július 1-től) kifejezetten tartalmazza a vasárnapi rendes munkavégzésre jogosultak között a kereskedelmet, ezért ez a rendelkezés, mint speciális szabály, megelőzi, s ezzel kizárja az általános szabály, s ezáltal a bírósági álláspont alkalmazást, vagyis azt, hogy  rendeltetése szerint e napon is működő munkáltatóként kelljen értékelni a fővárosi bevásárlóközpontokat. A törvény ugyanakkor nemcsak a kereskedelmi egységben dolgozókra, hanem az azt kiszolgáló szolgáltatókra is vonatkozik, tehát pl. az árufuvarozó cégeknél dolgozókra is kiterjed.

Ha a jogalkotó hatályon kívül helyezné a kereskedelemre kifejezetten utaló rendelkezést (Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontja), akkor újból megteremtődne az a jogi helyzet, amelynek alapján a bíróság – a vásárlási szokások alakulásától függően – újból a rendeltetése szerint e napon is működhető munkáltatóként határozná meg a fővárosi bevásárlóközpontokat, vagy esetleg ennél szélesebb, vagy szűkebb körre is alkalmazhatná ezt a minősítést.

Ennek alapján tehát önmagában az Mt. 101.§ (1) bekezdés f) pontjának hatályon kívül helyezésével nem biztosítható – legalábbis a fővárosi bevásárlóközpontok, s esetleg máshol lévő bevásárlóközpontok – esetében a vasárnapi munka tilalma a kereskedelemben. Ezért e rendelkezés hatályon kívül helyezése, vagy módosítása – az érintettek körének szűkítése – mellett más jogi rendelkezésre is szükség van a jogalkotói cél elérésére. Az érintettek körének szűkítése (pl. a bevásárlóközpontok kivétele a vasárnap rendes munkaidőben való foglalkoztatás alól), nem zárná ki a rendeltetése szerint e napon is működő munkáltatókra vonatkozó minősítés lehetőségét.

Az egyik lehetőség a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltató fogalmának módosítása (Mt. 102.§ (2) bekezdés a) pontja) lenne szükséges, ez azonban esetlegesen nemcsak a kereskedelemre vonatkozva szűkítené a fogalmat és így a foglalkoztatási lehetőséget, hanem olyan területeken is, ahol valóban indokolt a vasárnapi rendes munkavégzés ezen a jogcímen.)

A kereskedelemről szóló törvény, amely kifejezetten a kereskedelmi ágazatot szabályozza, nem tartalmaz rendelkezést a kereskedelmi üzletekben munkaviszony keretében foglalkoztatottak munkaidejére, hanem csak az üzletek nyitvatartási rendjét szabályozza. A nyitvatartási idő meghatározása azonban a kereskedő (tulajdonos, bérlő, stb.) joga, s csak a december 24-i nyitvatartást szabályozza konkrétan a törvény, valamint az éjszakai nyitva tartásra vonatkozóan kap felhatalmazást a szabályozásra a helyi önkormányzat. Az üzlet tehát akár 24 órán keresztül és a hét minden napján is nyitva tarthat, természetesen az ott munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók munkaidejére továbbra is a Munka Törvénykönyve rendelkezései az irányadóak. Azt meghaladó nyitvatartási időben maga a kereskedő vagy a nem munkaviszonyban dolgozó személyek dolgozhatnak az üzletben.

A kereskedelmi törvény hatálya nemcsak magára a kereskedelmi tevékenységre terjed ki, hanem azt kiszolgáló, üzemeltető szolgáltatókra is. A kereskedelmi tevékenység és az azt kiszolgáló szolgáltatók köre felöli a kis-és nagykereskedelmet, de idetartoznak a piacok és vásárok is. Ezért – a jogalkotói cél elérése érdekében – nagyon pontosan kell meghatározni az érintettek és a kivételek körét is.

A törvény elvileg tartalmazhat további megszorításokat is az üzletek nyitvatartási idejére, ezeket azonban alapvetően csak általánosságban tehetné meg, vagyis minden érintettre egységesen. A törvény ugyanakkor meghatározhat kivételeket is az általános nyitvatartási rend alól, amely tehát lehetővé tenni a vasárnapi nyitva tartást, ez azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy az ágazaton belül indokolatlan különbséget tegyen a munkavállalók között a vasárnapi munkavégzés körében.

A fenti szempontok mérlegelése után javasolható megoldások:

  • A nyitva tartás szabályozása nélkül a vasárnapi rendes munkaidőben munkaviszonyban történő munkavégzés tiltása a kereskedelemben szűk kivételekkel.

Az Mt. 101.§ (1) bekezdés i) pontjának módosítása oly módon, hogy a törvény a kereskedelemben vasárnap rendes munkaidőben munkaviszonyban történő munkavégzés lehetőségét  korlátozza – nem diszkriminatív alapok figyelembe vételével – (egyes speciális rendeltetésű üzletekre). Ez eseten módosítani kell a 102. § (3) bekezdés a) pontját is, hogy a bírói gyakorlat se minősíthesse a többi kereskedelmi tevékenységet rendeltetése szerint vasárnap is működő tevékenységnek).

Ez a megoldás egyúttal automatikusan, minden további jogi szabályozás nélkül lehetővé teszi a nem munkaviszony keretében történő munkavégzést, amire alapvetően csak a kisebb méretű, illetve családi vállalkozáskén üzemeltetett kereskedelmi egységekben van gyakorlati lehetőség.

  • A vasárnap rendes munkaidőben munkaviszonyba történő munkavégzés teljes tiltása helyett, annak korlátozása a munkavállalók érdekeinek figyelembe vételével és a kollektív szerződés szerepének erősítésével.

E javaslat megoldására több módszer is lehetséges.

  • a kereskedelmi törvény módosításával:

A jelenlegi Mt.-szabályozás hatályban tartása mellett az országos vagy regionális hálózattal rendelkező kereskedelmi egységek esetében a vasárnap nyitva tartás korlátozása a kereskedelmi törvényben évi …..(pl. 10) vasárnapra, vagy a vasárnapi nyitva tartás mértékének konkrét meghatározására és az e napon esetlegesen atipikus munkaviszonyban foglalkoztatottak körére vonatkozóan a kollektív szerződést jogosítaná fel a törvény (amely lehetővé tenné a kereskedelmi törvényben már ma is szereplő foglalkoztatotti érdekek valódi figyelembe vételét).

Ebben az esetben a törvény meghatározhatná azt a szűk kört, amelyre a fenti korlátozás nem vonatkozna (pl. virágboltok, üzemanyagtöltő állomások, vendéglők, édességboltok, valamint amely üzletek munkavállalók foglalkoztatása nélkül is működtethetők. E kivételezett kör kiválasztásához olyan alapot kell találni, amely nem teszi diszkriminatívvá a munkavállalóknak évi 10 alkalomnál több esetben vasárnap történő foglalkoztatását.

  • A Munka Törvénykönyve módosításával

A kereskedelmi törvény változtatása nélkül, a Munka Törvénykönyve korlátozhatná a kereskedelemben (101. § (1) bekezdés i) pontja) foglalkoztatott munkavállalókra nézve a naptári évenként elrendelhető vasárnapi rendes munkavégzés mértékét (pl. évi 4 alkalom), amelytől a felek megállapodása és kollektív szerződés sem térhetne el, vagy csak kollektív szerződés térhetne el, amely esetben viszont a vasárnapi pótlék minimum100 % lenne. Emellett csak kollektív szerződésben lehetne szabályozni a „rendes” munkavállalóknak a vasárnapi pótlék fizetését nem igénylő atipikus munkaviszonyokban foglalkoztatottakkal való kiváltásának lehetőségét.

(módosulna: Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontja és a 105. § (4) bekezdése, amelybe bekerülne az i) pontra való hivatkozás is, továbbá az eltérési lehetőség tiltása esetén a 135. § (1) bekezdés kiegészülne egy f) ponttal: 101.§(1) bekezdés i) pontjával, valamint a 140. § (1) bekezdés a vasárnapi pótlék mértékéről)

       E megoldások  (2. pont) előnye, hogy

  • nem igénylik a jogszabályok jelentős módosítását,
  • nem diszkriminatívak
  • megfelelő szervezéssel az első esetben az is megoldható, hogy az üzlethálózatok regionálisan minden vasárnapon nyitva tartanak egy-két, vagy néhány üzletet. Ez esetben természetesen szükséges a vásárlók pontos előzetes tájékoztatása.
  • a másik javasolt esetben lehetőség van a kereskedelmi egységek rendszeres vasárnapi nyitva tartására, s csak a munkavállalók munkaidő-beosztásának alaposabb szervezését igényli a munkáltatótól
  • figyelembe veszi a munkavállalók érdekeit (családi élet, egészség, kiszámíthatóbb szabadidő szervezés, vasárnapi pótlék fizetésének kijátszásának nehezítése)
  • erősíti a kollektív szerződés szerepét, s ezáltal a munkabékét, s javítja a munkahelyi légkört, a munkavállalók lojalitását a céggel szemben.

Budapest, 2014. november 5.