Forrás: HVG.hu
A jelenlegi helyzetben képtelenség lenne a szakszervezeti vezetőknek teljes védettséget biztosítani a munkáltatókkal szemben, csakhogy a jogszabályok egyelőre a korlátozott védettség megsértésére tett kísérleteket sem büntetik eléggé. A szakszervezeti tisztségviselők jelen rendszerben elkerülhetetlen, illetve pusztán a rossz szabályozásból fakadó kiszolgáltatottságáról Szabó Imre Szilárd ügyvédet, a Munkástanácsok ügyvezető alelnökét kérdeztük.
Kedd este jelentette be lemondását Lengyel Tibor, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) elnöke, miután a Kúria döntése jogszerűnek minősítette korábbi munkáltatójának, az Országos Mentőszolgálatnak azonnali felmondását. Lengyel Tibor közleményében azt írta, ügye „jól példázza, milyen kiszolgáltatott helyzetben van ma egy szakszervezeti vezető Magyarországon”.
Az érdekvédelmi vezetőnek még tavaly nyáron mondott fel a Mentőszolgálat, mint Lengyel írta, „nem előzmények nélkül”, ugyanis a döntést megelőzően hosszabb időn át olyan körülmények alakultak ki körülötte, amelyek munkavégzését ellehetetlenítették. Lengyel az általa jogellenesnek vélt felmondás miatt a bírósághoz fordult, ahol első fokon munkáltatójának, másodfokon viszont neki adtak igazat. Utóbbi döntéssel a Fővárosi Ítélőtábla munkaviszonyát vissza is állította, ám a Kúria végül újból a munkáltató javára döntött, amivel Lengyel munkaviszonya ismét megszűnt.
Szabó Imre Szilárd ügyvéd és egyetemi docens, a Munkástanácsok Országos Szövetségének ügyvezető alelnöke a HVG kérdésére elmondta, hogy az ügy szinte egyenesen következik a hazai szakszervezeti rendszer alapvető sajátosságaiból. Bár az kimondottan szokatlan, hogy egy ilyen felmondási ügy ennyi fordulatot vegyen a három bírósági szint ítéletei által, az nem ritka, hogy szakszervezeti tisztségviselőknek a munkáltatója felmondjon – vagy megpróbáljon felmondani.
Szabó Imre Szilárd ügyvéd,
a Munkástanácsok Országos Szövetségének ügyvezető alelnöke.
Eleve tévedés, hogy a szakszervezeti vezetők munkaviszonya általános védelmet élvezne – mondta el Szabó. Valójában csak a munkáltatói felmondással és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatással szemben jelent védelmet, azt ugyanis a szakszervezet írásos ellenvéleményével megakadályozhatja. Ennek a védettségnek azonban nemcsak az szab korlátot, hogy a védett tisztviselők száma korlátozott, hanem az is, hogy az azonnali hatályú felmondásra nem vonatkozik.
A kellő okkal indokolt azonnali hatályú felmondással a munkáltató bármely dolgozója munkaviszonyát megszüntetheti. Ez egy szakszervezeti tisztviselővel két okból történhet: egyrészt, ha munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Másrészt előfordulhat az is, hogy a munkáltató csak ürügyül használja ezt az eljárást, hogy a szakszervezet hozzájárulását megkerülhesse.
„Ez a szabályozás valójában kiindulópontját tekintve rendben van. Lehetetlen helyzetet teremtene, ha egy munkáltató indokolt esetben sem küldhetné el egy munkavállalóját, ha az szakszervezeti tisztséget visel. A munkáltatói visszaélések kiküszöbölésére pedig adott a munkaügyi per lehetősége, és pont azért van szükség bíróságokra, hogy az észszerű jogi lehetőséget ne lehessen visszaélésszerűen az érdekvédelmi vezetők ellen fordítani” – mondta Szabó. Vagyis elvileg a munkaviszony bírósági visszaállítása és a kártérítés mint jogkövetkezmény megfelelő garancia lenne a védettség érvényesítéséhez.
„Megfelelő, de önmagában nem elégséges” – pontosított Szabó, rámutatva, hogy ez akkor működne igazán megbízhatóan, ha az elvesztett perek után a cégeknek külön, akár jelentős összegű munkaügyi bírsággal is számolniuk kellene. Mivel ilyen szankció most nem fenyegeti a munkáltatókat, adott esetben olyan költség-haszon elemzésre juthatnak, hogy megéri megpróbálkozni az azonnali felmondással, hiszen legrosszabb esetben némi perköltséggel és kártérítéssel az eredeti helyzet áll vissza, míg „szerencsés” esetben akár meg is szabadulhatnak a célba vett szakszervezetistől. Egy cégmérethez vagy bevételi összeghez igazított bírság vagy más szankció megbízhatóan elriasztaná a cégeket attól, hogy a valóban indokolt eseteken kívül is az azonnali felmondással próbálkozzanak – mondta az ügyvéd. Szabó a Munkástanácsok részéről tavaly javaslatot is tett arra, hogy a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ilyen esetekben bírságot szabhasson ki a tisztségviselők alaptalan kirúgásával próbálkozó cégekre. Javaslatuknak azonban egyelőre nem lett következménye.
Mellesleg a szakszervezeti munka szempontjából az is indokolt lenne, hogy ne a dolgozók, hanem a konkrét szakszervezethez tartozó tagok létszáma alapján állapítsák meg a védett tisztviselők számát, hiszen a szervezetben elvégzendő munka mennyisége is ettől függ inkább – tette hozzá.
A védettség és felmondás egész problémaköre pedig végső soron azért merül fel kérdésként, mert a szakszervezeti vezetők jellemzően egyúttal az adott cég munkavállalóinak is megmaradnak. Ugyanakkor a hazai szabályozási környezetben éppen ennek a jogi lehetősége biztosítja, hogy a szakszervezeti szisztéma egyáltalán fenn tudjon maradni.
Nyitóképünk illusztráció: A munka törvénykönyve.
