image_pdfimage_print

Az olasz UGL szakszervezet május 1-jén demonstrációt tartott az Európai Bizottság épülete előtt Brüsszelben. A rendezvényen a Munkástanácsok Országos Szövetségének delegációja is részt vett. A két órás rendezvényen számtalan szakszervezeti vezető szólalt fel, akik a különböző nemzetgazdasági ágazatokban dolgozókat képviselték és mondták el a legfontosabb tapasztalataikat a jelenlegi nehéz gazdasági és politikai helyzetben.

Francesco Paolo Capone, az UGL főtitkára beszédében a következőképpen fogalmazott:

“Ma mi vagyunk az avantgárdok, az előőrs, akik képesek vagyunk előbb látni a dolgokat, mint sokan mások. Mi egy előőrs vagyunk. Eljön az az idő, hogy a többi szakszervezet is ugyanerre a térre érkezik, hogy megünnepeljék velünk együtt május elsejét. Ma egy egészen különleges pillanatot élünk meg: Európában, két évnyi járvány után, amely mindenki számára “háborúnak” tűnt, valódi háborút élünk át.

A konfliktusnak olyan következményei vannak, amelyek túlmutatnak magán a konfliktuson: hihetetlen gazdasági károkat okoz az energiaellátásban és sok más területen, ami negatívan érinti a munkavállalókat, a családokat és a vállalkozásokat.

Az UGL szakszervezet tagjaiként felelősséggel tartozunk azért, amit mi és szakszervezeti tagjaink mindennap tesznek, vagyis a munkavállalók jogainak védelméért. Tetteink nem csak helyes tettek, hanem azon túl a lét horizontja felé mutat, mert más világot akarunk és új világért küzdünk.

Elődjeink elfelejtették a régi értékeket. Talán azért felejtették el, mert igazán soha nem értették meg a lényegét. A mi feladatunk az, hogy rendkívüli, konföderatív szervezet legyünk, és ezt a konföderációt senkinek nincs joga megkérdőjelezni. Ez a szervezetünk, amely uniót hoz létre, politikát csinál, ötleteket és projekteket épít. Szervezetünk egy nagy nemzeti közösség, amelyet mi építettünk, és mindazoknak köszönhetjük, akik most itt, vagy innen távol küzdenek az eszméinkért. Éljen az UGL!”

Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke is felszólalt a rendezvényen. Teljes beszéde az alábbiakban olvasható:

Kedves Barátaim!

Május elseje van, és azért jöttünk ma ide Európa fővárosába, Brüsszelbe az UGL hívására, hogy emlékezzünk közösen a munkásokra, akik hosszú évszázados küzdelem során kivívták a mai munkások jogait, valamint, hogy szóljunk a munkavállalókat érintő mai gondokról.

A helyszín pedig azért Brüsszel, mert az életünk és munkánk, jelenünk és jövőnk kereteit meghatározó döntések itt születnek. Szakszervezetként pedig közös a felelősségünk, hogy milyen lesz ez a jövő, milyen lesz közös Európánk.

Egyelőre nem túl kedvezőek Európa jövőbeli kilátásai. Erősen idősödik a népesség, a meghatározó döntéshozók, a kormányok és a munkáltatók pedig nem elég innovatívak, ellenben gyakran önelégültek, fölényeskedőek. Ehhez még jött a világjárvány, ami miatt életünk szokásos keretei szétestek, sokan munkájukat és sajnos életüket is veszítették közülünk.

Mindemellett legnagyobb gondot a már Európában elfeledettnek hitt borzalmak hordozója, a háború megjelenése hozta mindennapi félelmeink és kiszámíthatatlan jövőnk miatti aggodalmaink forrásaként.

Sokat hallunk az európai vezetőktől arról, hogy a túl magas szintű szociális ellátórendszerrel van a probléma, de szerintünk nem ezzel, hanem a gazdaság versenyképességével vannak gondok. Még a legerősebb európai gazdaságot, Németországot is fenyegeti az energiaválság. Ma már az európai energiaárak kétszer olyan magasak, mint például az USA-ban.

Gondoljunk bele mi következeik azután, ha felmondatják velünk az Oroszországgal meglévő energiaszállítási szerződéseket. Az európai gazdaságra súlyos visszaesés vár, a munkavállalók kilátásai pedig ismét a reálbérek és a munkahelyek elvesztése.

Az Európai Unió egy ember alkotta politikai képződmény, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédjék országaik gazdasági és katonai érdekeit. Azért hozták létre, hogy válaszoljanak arra a politikai tényre, hogy a II. világháború után Európa egyik felét az amerikaiak, a másik felét pedig a szovjetek foglalták el. Azért alkották meg az Európai Uniót, hogy ne vesszen el a remény, hogy egyszer Európa sorsáról ismét az európaiak dönthetnek majd. Kimondhatjuk, hogy ettől ismét csak távolodunk.

Ezért közösen ítéljük el az Ukrajnával szembeni agressziót és követeljük a békét

Brüsszelt ma azok irányítják, akik az integrációt nem eszköznek, hanem célnak, öncélnak tekintik. Ezért felül akarnak írni minden nemzeti érdeket és hagyományos értéket. Ezért van az, hogy politikai ellenfeleink az európai kultúra alapját képező természetes közösségek meggyengítésére törekednek. Célkeresztben a nemzet, a régiók, a keresztény és zsidó egyházak, a családok.

Kedves Barátaim!

A történelem most megadja a lehetőséget. Megkezdődött a vita az EU jövőéről, végre nyíltan beszélhetünk a bajokról, mindenről, ami sérelmes és bántja a tagállamok polgárait, azon belül a munkavállalóit és különösen minket, hagyományos értékeket valló munkavállalókat.

Kaptunk egy lehetőséget. Legyen elegendő szellemi és politikai bátorságunk, és lássuk be, hogy az idők megváltoztak. Harminc évvel ezelőtt azt hittük, Európa a jövőnk, ma már látjuk, mi vagyunk Európa jövője. Merjünk demokraták és szabadságharcosok lenni itt Brüsszelben is, mert csak ebből születhet meg az új európai reneszánsz!

Éljen május elseje!

Isten áldja meg Európát és adjon nekünk békét.

Palkovics Imre