A Munkástanácsok Országos Szövetsége az UGL szakszervezettel együtt gyászolva emlékezik a Marcinelle-tragédia emlékünnepén.
1956. augusztus 8-án bányászati katasztrófa történt a belgiumi Bois du Cazier bányában. A baleset reggel 8:10-kor történt, amikor az egyik aknában lévő emelőszerkezetet még azelőtt elindították, hogy a szénszállító kocsit felrakták volna a sínre. Az elektromos kábelek megrepedtek, és földalatti tüzet indítottak az aknán belül. A mozgó kocsi olaj- és levegőcsöveket is elszakított, ami súlyosbította a tüzet, és elpusztította a csörlő nagy részét. Füst és szén-monoxid terjedt el a bányában, megölve a tűz által rekedt összes bányászt. Az eset idején 274 ember dolgozott Bois du Cazierben.
A mentési műveletek augusztus 23-ig folytatódtak, amikor a végső ítélet egy megmentő szájából jött: “Tutti cadaveri!” (Mindannyian halottak).
Az aznap reggel dolgozó 274 ember közül csak tizenketten maradtak életben. Az áldozatok többsége bevándorló volt. Az áldozatok között százharminchat olasz, kilenvenöt belga, nyolc lengyel, hat görög, öt német, öt francia, három magyar, egy angol, egy holland, egy orosz és egy ukrán volt.
Az eset arra késztette Olaszországot, hogy jobb munkakörülményeket követeljen a Belgiumban tartózkodó olasz vendégmunkások számára.
Az UGL szakszervezet egy kis szimbolikus gesztussal emlékezett a balesetre, felhívva a figyelmet a magyar dolgozók számára is a katasztrófa tanulságára. “Az UGL számára nagy jelentőséggel bír a két országot és a két szakszervezetet összekötő barátság és a közös értékek képviselete.
Éljen Magyarország!
Éljen a barátság Olaszország és Magyarország között!” – olvasható az UGL Munkástanácsoknak küldött levelében.
