A Munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapja egy április 28-án tartott nemzetközi emléknap, melyen a munkavégzés során megsérült, megrokkant vagy meghalt dolgozókra emlékeznek. Ennek kapcsán dr. Szabó Imre Szilárd ügyvéd, ügyvezető alelnök a munkabalesetek jogi megítélésével kapcsolatban (munkáltató kártérítési felelőssége) adott tájékoztatást.
A munkabalesetekkel összefüggésben érdemes tisztában lenni azzal, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége szigorú, vétkességre tekintet nélküli objektív felelősség. A munkáltató ugyanis köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Egy ízületet érintő csonttörés esetén is akár tízmillió forintos kártérítés járhat, míg súlyosabb esetekben akár százmilliós vagy ennél magasabb összeg is elképzelhető.
A munkáltató kártérítési felelőssége a munkavállalója egészségkárosodása miatt keletkezett kárért akkor áll fenn, ha okozati összefüggés merül fel a kár és a munkaviszony között, illetve bekövetkezik maga a kár (vagyoni sérelem) vagy személyiségi jogi sérelem (nem vagyoni sérelem). A munkavállalónak bizonyítania kell a munkaviszony fennállását, a kárát, továbbá a kárnak a munkaviszonnyal való okozati összefüggését. A munkaviszonnyal összefüggés akkor állapítható meg, ha a felek között munkaviszony áll vagy állt fenn, és a munkavállalót ért kár valamilyen formában összefüggésben áll a jogviszonnyal. Az a kiindulópont, hogy kártérítéssel a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem szenvedett volna balesetet. A munkáltató a munkavállaló alábbi vagyoni kárait tartozik megtéríteni:
– a munkaviszony körében elmaradt jövedelmét
– a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmét
– dologi kárát és költségeit
– az egészségkárosodásnál felmerülő egyéb kártételeket
– a hozzátartozó kárát.
E tételek körébe tartozik a felmerült kár, az elmaradt haszon, valamint minden egyéb, a kár elhárítása körében felmerült indokolt költség is. A költség tipikus formája a gyógykezelés, orvosi ellátás. Ezek szükségességének megítélése orvos szakértői kérdés, ha a baleset szükségessé teszi a társadalombiztosítás keretében meg nem térülő egyes ellátások igénybevételét, ennek költségei szintén érvényesíthetők. Kártérítés alapvetően három módon állapítható meg: tételes kártérítés, általános kártérítés és járadék (visszatérően jelentkező kártételek esetén). Általános kártérítés akkor állapítható meg, ha a kár mértéke pontosan nem számítható ki, míg a járadék lehet jövedelempótló vagy tartást pótló is.
Fontos tudni azt is, hogy a kártérítés pontos összege az ún. végállapot kialakulása után határozható meg. Ez azért fontos, mivel így látni lehet, hogy a baleseti sérülés a későbbiekben milyen hátrányos következményeket, esetlegesen maradandó fogyatékosságot, illetve egészségromlást okoz. Ezt a sérült munkavállalók nem látják pontosan, éppen ezért fontos, hogy ne nyilatkozzanak elhamarkodott módon, ne írjanak alá látatlanban semmit, a legbölcsebb, amit tehetnek, ha gyorsan jogi segítséget kérnek, közvetlenül az őket ért balesetet követően. A munkavállalók a kártérítési igényüket közvetlenül a munkáltatóhoz nyújthatják be, függetlenül attól, hogy a munkáltató rendelkezik-e felelősségbiztosítással, vagy sem.
Két esetben mentesülhet a munkáltató a kártérítési felelősség alól. Amennyiben bizonyítja, hogy 1.) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa; 2.) vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége van a munkáltatónak (a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtételével kapcsolatban). Ez értelemszerűen nem csak a telephelyen történtekre terjed ki.
Ha rendkívüli haláleset történik, a munkabalesetet a rendőrség is kivizsgálja. A munkáltató a munkavállaló életét, testi épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető, valamely foglalkozási szabályt (például tipikusan munkavédelmi vagy balesetelhárító szabályt) megszegő magatartása egyben megvalósíthatja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés törvényi tényállását is.
Végezetül azt, hogy a munkáltatóhoz bejelentett baleset társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetnek minősül-e, a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg. Ez a kérdés azonban élesen elválik attól, hogy a munkáltató felel-e a baleset következményeiért. A bejelentett üzemi baleset tényét, a baleset üzemi jellegét a baleseti táppénz megállapítására jogosult társadalombiztosítási kifizetőhely, vagy a munkáltató székhelye szerinti illetékes kormányhivatal határozattal állapítja meg. A baleset üzemiségének elismerése iránti kérelmet – a foglalkozási megbetegedést kivéve – legkésőbb a baleset bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet benyújtani.