Saját híreink

A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Liga Szakszervezetek értetlenségének ad hangot a minap napvilágra került, Munka törvénykönyvét módosító egyéni képviselői indítványok láttán a munkaidő-szervezéssel összefüggésben. E törekvéseket már 2017 tavaszán a szakszervezetek a munkavállalók elemi felháborodását látva a Parlament Gazdasági Bizottsága előtt elmondott érveikkel visszavonatták.

A munka törvénykönyve tervezett módosításával nem az a legnagyobb baj, hogy már megint elvesz valamennyit a munkavállalók jogaiból és fokozza a munkáltatók erőfölényét, hanem az, hogy ez a folyamat egyre inkább erősödik. A napvilágra került, T/3628 számon jegyzett, „munkaidő-szervezéssel és a munkaerőkölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról” címet viselő törvényjavaslat (továbbiakban: Javaslat), egyik oldalról ellentétes azzal a céljával, amely – legalábbis az indokolása szerint – a szabályok egyértelműsítését, pontosítását szándékolt elérni. 

Csekély eredményekkel zárult tegnap a munkaadói és munkavállalói képviseletek közötti, minimálbérrel és bérminimummal kapcsolatos egyeztetés. A felek egyedül abban értettek egyet, hogy kettő vagy akár három évre előre meghatározzák – bizonyos feltételek teljesüléséhez kötve – a legkisebb kötelező keresetet. A szakszervezetek továbbra sem engednek a két számjegyű emelésből, míg a munkaadói oldal szerint tartósan nem nőhet a gazdaságnál jobban a legkisebb kötelező bér.

Megalapozatlan a munkaadók azon állítása, hogy a munkaerőre – jellemzően a bérekre – fordított költség nagyobb mértékben nőtt, mint a termelékenység. Az Eurostat mutatói egyértelműen igazolják, 2016 és 2018 között valóban nagyobb volt a munkaerő-ráfordítás, mint a hozzáadott érték növekedése, ám 2013 és 2015 között a profit javára és a munkavállalók hátrányára változtak ezek az arányok.

Öt százalékos minimálbér-emelést javasoltak a munkáltatók a bértárgyaláson. A pénzügyminiszter szerint távol vannak az [...]