image_pdfimage_print

„Az emberi méltóságot, amiről Isten maga oly nagy tisztelettel rendelkezik, senki ember büntetlen meg nem sértheti… mert itt nem jogokról van szó, amelyekkel az ember szabadon rendelkezik, hanem Isten iránti kötelességekről, amelyeket szentül kell betölteni. Ebből következik az ünnepi munkaszünet szükségessége.” – írja XIII. Leó pápa elementáris erejű enciklikája, az 1891 május 15-én kiadott Rerum Novarum.

A munkásság felemeléséhez keresztény természetjogi szemszögből irányt mutató tanítás már megjelenésekor történelmet írt, olyan gondolatokat, hogy „korunk a munkásokat magára hagyta és védtelenül kiszolgáltatta a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának” – addig nemigen mondott ki senki a világ hatalmasságai közül, a pápa azonban elhatárolódott a szocialisták javaslataitól is. „A szocializmusnak a magánvagyonok köztulajdonba vételéről szóló alaptétele teljes egészeben elvetendő, mivel azoknak is árt, akiken segíteni kellene,” – figyelmeztetett mintegy a jövőbe látva XIII. Leó, akit a XX. század létező szocializmusa sajnos igazolt is a munkásmozgalmak, szakszervezetek bedarálásával, a dolgozók alapjogainak korlátozásával, május elseje kisajátításával.

De mit jelent a keresztény szellemű érdekvédelem? Van a szakszervezetiség „oldalak” nélkül? Mit jelent a munka alapú társadalom a XXI. században, s eljuthatunk-e odáig, hogy a munkavállalók ereje, tudása, lojalitása éppúgy beépül egy cég piaci értékébe, mint a termék, márka, és a piacok?

Vendégek:
Palkovics Imre a Munkástanácsok elnöke
Isépy Tamás a Századvég elemzője
Csath Magdolna közgazdász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára

A TELJES MŰSOR ITT HALLGATHATÓ MEG