A Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ), érdeklődésének mindig is előterében szerepeltek a humánerőforrás-gazdálkodás kérdései. A közúti közösségi közlekedés jelen állapota számos foglalkoztatáspolitikai problémát helyezett a középpontba.
Komoly autóbuszvezetői hiány alakult ki, és a karbantartók körében is beindult az elvándorlás. A tervszerű létszámgazdálkodás ebben a kritikus helyzetben a háttérbe szorult, aminek lenyomata megmutatkozhat a szolgáltatás színvonalában is.
A legmeglepőbb folyamatok a szellemi állomány esetében zajlottak le. A Közlekedési Központok megalakulását követően érthetetlen módon megkezdődött a szellemi állomány erőltetettnek és végiggondolatlannak tűnő felduzzasztása.
Majd rövidesen az MVM Kontó Zrt. erőteljes színrelépésével megkezdődött a gazdasági és humán területek egyes szeleteinek kiszervezése.
Ekkor már látható volt, hogy nem lesz tartható a szellemi állomány nagysága. A szakszervezetek számára vaskos meglepetést okozott, hogy ellentétes irányú mozgásfolyamatok történtek. Egyik oldalon a tulajdonos létszámleépítési kényszert támasztott, a másik oldalon pedig munkaerő felvétel volt (nem elsősorban munkaerő-pótlás).
A szakszervezetek az események logikáját keresték, a történések mozgatórugóit, valamiféle szempontrendszert. Az érdekvédők megállapították, hogy a létszámgazdálkodás terén érzékelhetőbb rendezőelvre lenne szükség.
A Közlekedési Központok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sem hatékonyságbeli, sem színvonalbeli előrelépést nem hoztak. Abban, hogy nem hoztak áttörést a régiós társaságok, számos tényező mellett szerepet játszott az is, hogy nem áll a helyzet magaslatán a humánerőforrás-gazdálkodás. Különösképpen megállapítható ez annak tükrében, hogy a tevékenység egyes részeit, valamint a gazdasági terület munkafolyamatait már kiszervezték külső társaságba, a költséghatékonyság jegyében.
Ez a „költséghatékonyság” azonban alaposan megterheli a Közlekedési Központok büdzséjét. A cégösszevonások és a kiszervezés hatására a létszámleépítés szakmai szinten a szellemi állománynál ugyan nem öltött sokkoló mértéket, mintegy 150 fő (2-3 %), ám az elvándorlás sem volt elhanyagolható. Ráadásul a magasan képzettek fordítottak hátat a közösségi közlekedésnek, elsősorban a bizonytalanság hatására. Ez nem tett jót a Közlekedési Központok működésének.
A szakszervezetek nem támogatják a humánerőforrás-gazdálkodás hullámvasútszerű mozgását, létszámduzzasztás, majd csökkentés helyett kiszámítható, tudatos személyügyi politikát várnának. A helytelen létszámgazdálkodásból adódó további létszámleépítéseket pedig elfogadhatatlannak tartják.
Zalaegerszeg, 2017. augusztus 23. Horváth László
ZVDDSZ – elnök