A Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ, MOSZ-tagszervezet) ártalmasnak tartja azt az egymásnak feszülést, ami mostanában a szakszervezeti körökben zajlik.
Szakszervezeti képviselők támadják egymást, a politikai elitet, a kormányt, és támadnak mindig valakit vagy valamit. Igen, napjainkban támadni trendi dolog. Különösképpen közösségi oldalakon izmoznak hegyeket megmozgató energiákkal, a valós élethelyzetekben, valós érdekképviseleti környezetben azonban gyorsan elillan a bátorság.
Lejárató, kevésbé szerencsés tartalmak keringenek szakszervezeti köntösben közösségi felületeken. A tagság meg tanácstalanul szemléli ezt a belháborút, nem érti: most tulajdonképpen ki képviseli az ő érdekeit.
Az a stílus, az a hangütés, amivel találkozik a közösségi oldalon, inkább taszítja, semmint a szakszervezetek mellé állítaná a munkavállalót.
A közelmúltban a minimálbér és a garantált bérminimum ügyében országos megállapodás született. A tárgyaló három szakszervezeti tömörülésből, a megállapodást kettő aláírta, egy nem.
Össztűz zúdult a béralkut elfogadókra. Árulással, behódolással vádolják őket. Vitathatatlan, hogy közösen kitarthattak volna a korábban megegyezett kétszámjegyű minimálbér-emelés mellett, azonban a háttérben kevésbé ismert folyamatok zajlottak. Az aláírók szerint fennállt annak a veszélye is, hogy 2019. évre nem lesz minimálbér-emelés. Mindenesetre ebből a helyzetből is tanulni kellett volna a szakszervezeti elitnek, nem pedig egy adok-kapok szituációt teremteni.
Már csak azért is, mert a nagyobb lecke még hátra van: a 2019. évi keresetfejlesztés, ami jóval nagyobb kört érint. Például az állami tulajdonú társaságoknál (MÁV, Volán-cégcsoport, Posta, Víziközmű-ágazat) 2019. évre 5%-os keresetfejlesztés szerepel a megállapodásban, amit az állami szektor szereplői kevésnek tartanak. Valamennyi számottevő szakszervezet a kétszámjegyű keresetfejlesztés szükségességét hangoztatja, ezért most egy közös tárgyalási stratégia mentén kellene megfogalmazniuk a munkavállalói kívánalmakat, és félre kellene tenniük nézeteltéréseiket.
Voltak és lesznek szakszervezeti képviselők, akik a politika színpadán is vállalnak szerepet és vállalják a felolvadást a politika olvasztótégelyében. Mindig is voltak és lesznek is ellenzéki vagy kormánypárti szimpátiájú szakszervezetek, a középpontban azonban a munkavállalói érdekeknek kell állniuk.
A ’90-es évek parlamentjében jobb- és baloldalon egyaránt számos szakszervezeti vezető volt képviselő. Politizáltak, de érződött, hogy kapcsolati tőkéjüket kamatoztatni igyekeznek az érdekvédelmi munkájukban is. Elég itt arra gondolni, hogy a 1992-ben megszületett Munka Törvénykönyve európai mércével is mérhető kodifikáció volt. Ma nem ritka, hogy egyeseknél a pillanatnyi önös érdekek szerepelnek előtérben, akik pedig komolyan gondolják az érdekvédelmet, gyakran kerülnek célkeresztbe.
A ZVDDSZ, mint a MOSZ-tagszervezet is arra szólítja fel a szakszervezeteket, hogy vessenek véget a torzsalkodásnak, és egy közös, hatékony tárgyalási stratégia mentén koncentráljanak a bérfejlesztésre.
Horváth László
elnök
ZVDDSZ