A Rerum Novarum, (magyarul: „Az új dolgok”) 1891. május. 15-én kiadott pápai dokumentum a munkások helyzetét, az Egyház felelősségének kérdését vetette fel, a történelemben elsőként.
A nagy ipari forradalom hatására az ipari központokban összezsúfolódtak a munkások, akiket a kényszer, a saját és a családjuk megélhetésének reménye vitt a gyárakba. Az üzemekben azonban kizsákmányolták őket, veszélyes, egészségkáros
ító tevékenységet végeztettek velük. A dolgozók az elégedetlenségük kinyilvánítására különböző egyleteket, munkásmozgalmi szervezeteket hoztak létre. Ugyanakkor a munkások jogos elégedetlenségét kihasználva különböző politikai mozgalmak a szabadság és egyenlőség jelszavával érvelve politikai előnyt kovácsoltak maguknak.
A munkások elkeserítő szociális helyzetét látva az Egyház is támogatta és segítette a különböző keresztény munkásmozgalmi egyesületek, szakszervezetek létrehozását. Mindezek következményeként 1884-ben a svájci katolicizmus fellegvárában, Freiburgban (Fribourg) megalakult a Freiburgi Unió. Az egyesület társadalomtudományi és gazdasági tanulmányokat készített a szociális kérdés megoldására. XIII. Leó
pápával többször is találkoztak a tagok, majd 1888-ban emlékiratot terjesztettek a pápa elé, amelyben a szociális kérdés katolikus szellemű megoldásának útját tárták fel. Azt kérték az egyházfőtől, hogy körlevél formájában szóljon a kérdésről. 1891. május 15-én a pápa közzétette a Rerum novarum (’Az új dolgok’) kezdetű enciklikát. XIII. Leó ismerte és megértette a 19. század végének társadalmi, gazdasági, politikai és szociális problémáit. Ez a pápai dokumentum, amely először és teljes egészében foglalkozik a munkával, a munkásokkal és a közjó fogalmával, a klérus elé is tükröt tart. XIII. Leó enciklikájában rámutatott az Egyház társadalomban betöltött helyére, szerepére és feladataira. Ezen belül is elsősorban a szegények, az elesettek, a kiszolgáltatottak érdekeinek védelmére.
„Világosan látjuk, s ebben mindenki egyetért, hogy a legszegényebb sorsú embereken sürgősen és alkalmas módon segíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyomorult viszonyok között tengődik” – olvasható a dokumentumban.