Aki csak pár évet is eltöltött a közösségi közlekedésben, az vegyes érzelmekkel olvassa a vezető hírportálokon a MÁV- Volán átalakításával kapcsolatos tartalmakat.
Először is, már korábban aláhúztuk, hogy a MÁV- Volán párhuzamos közlekedés problematikája túldimenzionált, a két közlekedési alrendszer egymás mellett nem ejt akkora sebet az állami büdzsén, mint amennyire egyesek láttatni szeretnék.
Szívesen elkalauzolnám kistérségi területeken azon döntéshozókat, akik fennen hangoztatják, hogy a kistelepüléseken is a MÁV elsődlegességét kell megvalósítani, a Volán meg ráépülne. Üdvös lenne, ha az íróasztal mindenhatóságán túllépve a valóságban is szembesülnének az aprófalvas település-szerkezetű megyékben a párhuzamos közlekedés gyakorlatával. Elfogadhatatlannak tartanák a hosszú, akár több kilométeren is elnyúló településeken élők, ha csak a vasúti szolgáltatást vehetnék igénybe. Vasúti megálló a falu elején van, az utasok meg gyalogolhatnának, ha nem szolgáltatnának az egy településen akár több megállóhellyel is rendelkező Volán- társaságok.
A MÁV és az iránytaxi összekapcsolásának hívei ezen a helyeken kénytelenek lennének belengetni a fehér zászlót, mert ez az opció képtelen lenne az alapellátásra.
Megkérdezte-e valaki a polgármestereket, hogy mire is használják a falvakban a falugondnoki járműveket? 11 és 14 óra között leginkább ebédszállításra használják, és ha szigorúan vennék az élelmezés-egészségügyi előírásokat, akkor személyszállításra és ebédszállításra ugyanazon napon nem is lehetne „befogni”ezen járműveket.
Egy biztos, minden elfogult „MÁV- hívőnek” be kell látnia, hogy elvesztette a vasúttársaság azt a kirívóan hegemón szerepet, amit nagyjából 1990-ig a személyszállításban betöltött. Társadalompolitikai szerepét most sem lehet megkérdőjelezni (vitathatatlan, hogy egy hatékony és színvonalas MÁV-ra elengedhetetlen szüksége van a közlekedési spektrumnak és a nemzetgazdaságnak is).
Egyeduralmi szerepét alaposan megtépázta az egyéni közlekedés előretörése és az utolsó éveket nem számítva, a Volán-társaságok térhódítása. A MÁV-nak nem a Volánok az első számú vetélytársai, hanem az egyéni közlekedés. Ezért is megállapítható, hogy stratégiailag elhibázott gyakorlat a MÁV és a Volán szembeállítása, ellenfelekként való beállításuk. Ami most folyik a két ágazat kapcsán, az egyre inkább a különböző erővonalak közötti pozíció- és presztízsharcnak tűnik.
Erőltetett és mesterkélt az összeboronálásuk szándéka, különösképpen annak tükrében, hogy még nem is tudni, milyen hozadéka van (lesz) a Volánok strukturális átalakításának. Helytelennek tartjuk a szervezet (társasági forma) szerepének szinte közömbös megközelítését, ugyanis a működési mechanizmus meghatározó szelete a szervezeti struktúra. A döntési szintek száma, egymásra épülése, az hogy a munkavégzéshez nélkülözhetetlen információk miként jutnak el a szervezet végpontjaihoz, a hatékonyság, a működés alapelemei.
A valamikori MÁVAUT- romantikához: megidézése és adaptálása napjainkban időszerűtlennek és korszerűtlennek tűnik. Más volt akkor és most a MÁV és a buszos közlekedés szerepe. Miután a döntéshozók szűkebb köreinek gondolkodásába befészkelte magát a MÁVAUT nosztalgia, ezért a MÁV és a Volán együttműködése, egyes munkafolyamatok összehangolása aktívabbá, mindennapibbá válhat, ami a közösségi közlekedés és az egyéni közlekedés versengését tekintve, (mert a rivalizálás köztük van) a tömegközlekedés malmára hajthatja a vizet. Ugyanakkor a közös, a Volán-portfólió önállóságát megszüntető társasági forma nagy tétben fogadhatóan nem hordozza magában a hatékonyság és a minőség javulását. Egy lazább szervezeti forma (pld. : konzorcium) eredményesebben szolgálhatja a két alrendszer versenyképesebb és piacérzékenyebb helytállását az egyéni közlekedéssel szemben.
Zalaegerszeg, 2015.07.29.
Horváth László
alelnök
Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége