A Munkástanácsok Országos Szövetsége január 12-én egy részletes javaslatot juttatott el a Kormány részére, amelynek célja a munka törvénykönyvének korrekciója. Azt szeretnénk elérni, hogy az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL) átfogó szakpolitikai célja mentén a munkajogi szabályozás (is) érdemi támogatást adjon a munkavállalás melletti tanulmányok folytatásához.

A tanulmányi szabadsággal kapcsolatos – lényegében hiányzó – munkajogi szabályozás jelenleg nem segíti elő azokat az össztársadalmi célokat, amelyek egyben a munkavállalók érdekét is magukban hordozzák, azaz, hogy minél többen vegyenek részt oktatásban és képzésben. A kérdésnek külön aktualitást ad, hogy a szabályozás nemzetközi megfelelőségének deficitje is „asztalra került”, tekintve, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is érdemi megállapításokat tett a hazai szabályozással összefüggésben a tavalyi év során. Ma a versenyszféra munkajogi szabályozása szimplán a munkáltató és a munkavállaló egyéni megállapodására hagyja a munkavállalók képzéshez való jogának, és az ennek megvalósulását lehetővé tevő tanulmányi szabadságnak a biztosítását. Ennek eredményei „ismertek” és sejthetőek voltak már korábban is.

Egy átgondolt, a felek „win-win” helyzetét megalapozó jogszabály-módosítás érdemi támogatást jelenthetne a versenyszférában a képzéshez való jog hatékonyabb érvényesítéséhez.

Ehhez álláspontunk szerint az alábbi szabályozási elvi tételeket (paradigmákat) lenne érdemes rögzíteni.

  • Négyévente 15 nap (vagy évente 2-3 nap) tanulmányi szabadság (vagy munkaidő-kedvezmény) alanyi jogon járjon a munkavállalónak, amennyiben igazolhatóan részt vesz valamilyen képzésben, amely fejleszti a kompetenciáit.
  • Ennek igénybevételéről a munkavállaló dönthessen, akár oly módon, hogy azt évenként veszi igénybe, akár oly módon, hogy a négy év alatt összegyűjti (kvázi kumulálja, tömbösíti) azt.
  • A szabályozásnál kiemelten fontos ennek pénzügyi támogatása. Értelemszerűen itt a három szereplő (munkavállaló, munkáltató és az állam) együttműködésére (kvázi kockázatmegosztására) lenne szükség, akár oly módon, hogy a tanulmányi szabadság idejére a munkavállaló részére járó távolléti díj (vagy alapbér) és az azt terhelő munkáltatói közteher összege bizonyos hányada (például az összeg harmada) a munkáltató részére a központi költségvetésből kerülne arányosan megtérítésre, a második harmadot a munkáltató állná kötelezően, míg az összeg harmadik harmada a munkavállaló kvázi „hozzájárulása” lenne.

Január 23-án a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma a javaslatot röviden megvitatta, amellyel a munkavállalói oldal egyetértett, és a munkáltatói oldal képviselői is alapvetően támogatóan nyilatkoztak, azonban a téma komplex vizsgálatát is kérték. A Kormányt képviselő foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárság is nyitottan állt a javaslathoz, az tehát érdemben napirendre került.

Dr. Szabó Imre Szilárd

ügyvezető alelnök