A Munkástanácsok Országos Szövetsége (annak érintett versenyszférás ágazati tagszervezetei a közúti közlekedés, a feldolgozóipar, a kereskedelem, a posta, logisztika, továbbá a víziközművek területén) és szakmai együttműködő partnerei (különös tekintettel a vasútiszállítási alágazatban működő VDSzSz Szolidaritás), álláspontja szerint a jogalkotónak hat hónapon belül szükséges lenne kialakítania azt a feltételrendszert, amely lehetőséget ad arra, hogy az Ágazati Párbeszéd Bizottságok keretében köthessenek a munkáltatói érdekképviseletek és a szakszervetek megállapodást az adott ágazatokban alkalmazandó garantált (szakmai) bérminimumról. Ezt egy közigazgatási aktus révén lehetne kiterjeszteni a megállapodással érintett ágazat egészére, amivel így kötelezően alkalmazandó normává válhat. Ezek a megállapodások tartalmazhatnák tételesen azokat a munkaköröket is, ahol szükséges a középfokú végzettség, szakképzettség, annak minimális ágazati díjazásával, ugyanis a kollektív szerződéses rendelkezés megalapozza a (szakmai) garantált bérminimumra való jogosultságot. A megfogalmazott javaslat nem jelentene abban változást, hogy a garantált bérminimum alkalmazásának jogalapját a szabályozás nem a munkavállaló tényleges végzettségéhez, illetve képzettségéhez, hanem az általa ellátott munkakörre előírt végzettség, képzettség szintjéhez köti.

Ebben az újonnan kialakuló modellben tartjuk átalakíthatónak a ma még ismert garantált bérminimum jogintézményét, amelynek eredményeként a szakképzett munkavállalók bére érdemben tudna növekedni amellett, hogy a minimálbér mértéke – egy erőteljes hároméves növekedési ciklus mellett – érdemben meghaladja a létminimum összegét, eleget téve egyúttal a megfelelő minimálbérekről szóló irányelv követelményeinek is.

 Hangsúlyozzuk, hogy jelen helyzetben lehetetlen olyan megállapodásokat kötni, amely megfelelne a jogszabály által támasztott kritériumoknak.[1] Az ágazati szakmai minimálbér-rendszer kiépítése érdekében szükségesnek tartjuk a kollektív szerződések kiterjesztésre vonatkozó szabályok életszerűbbé tételét, amelynek érdekében – különösen – arra teszünk javaslatot, hogy a szükséges feltételrendszer a munkáltatói érdekképviseletek oldaláról egyszerűsödjön. Ennek a rendszernek a lényege az ágazati szociális partnerek önálló kezdeményezése és közös akarata, amelyhez a jogalkotónak támogató segítséget szükséges biztosítania. Azokban az ágazatokban, ahol nem jön létre ilyen megállapodás, ott kérjük, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) tegyen javaslatot a Kormány részére, aki ágazati szakmai bérminimumokat állapíthat meg, amelyre egyébként a hatályos munka törvénykönyve is lehetőséget biztosít. Megjegyezzük, hogy javaslatunk védi a munkaerőpiacot a szociális dömping ellen is, amely kihívásnak külön aktualitást ad a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatására vonatkozó (tervezett) szabályozás.

Kiemeljük, hogy a közszférában a garantált bérminimum esetleges középtávú „kivezetése” egyedi problémákat generál, amit ágazati jogalkotással szükséges kezelni, elkerülve a keresetveszteséget; mindezt az érintett szociális partnerek bevonásával.

[1] Az ÁPBtv. 17. § (2) bekezdés szerint: „A kiterjesztés feltétele, hogy a kollektív szerződés aláíró munkáltatói érdekképviseletekben tag munkáltatók együttesen az ágazatban munkaviszonyban állók többségét foglalkoztassák [módosító javaslatunk: maximum 25%-át], valamint – amennyiben a kollektív szerződést nem az ÁPB-ben kötötték – a kötő ágazati szakszervezetek között legyen legalább egy, a 12. § (2) bekezdés a) pontja szerint reprezentatívnak minősülő érdekképviselet.”.