Egyre több megkeresést kapunk tagjainktól az ingyenes tanácsadás szolgáltatásunkon keresztül a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdésekre. A munkavállalónak – amennyiben ő kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését – érdemes kiemelten odafigyelnie a megfogalmazásra.

Közös megegyezés, vagy felmondás?

Az egyik tagunk azért kereste meg az érdekképviselet jogászait, mert álláspontja szerint a munkáltató szabálytalanul szüntette meg a munkaviszonyát arra hivatkozva, hogy a munkavállaló mondott fel. Panaszosunk másfél évtized után döntött úgy, munkahelyet vált. A munkáltatónál közös megegyezést kezdeményezett, melyben arra kérte a foglalkoztatót, állapodjanak meg az utolsó munkában töltött napról, rendezzék az időarányosan ki nem vett szabadságok kérdését és állapodjanak meg háromhavi végkielégítésben.

Fontos, hogy a munkaviszonyt abban az esetben lehet közös megegyezéssel megszüntetni, ha a felek megállapodnak a feltételekben. A munka törvénykönyvének vonatkozó paragrafusa szerint alapesetben a munkavállaló számára végkielégítés nem jár és a munkaviszonyban töltött évek alapján megállapított felmondási időt is kötelező letöltenie. A közös megegyezés ugyanakkor – ahogy nevében is szerepel – lehetőséget nyújt arra, hogy a felek eltérjenek a munka törvénykönyvének irányadó előírásaitól.

A munkáltató csapdája

A szakszervezetünktől segítséget kérő munkavállaló fentebb részletezett kezdeményezését elutasította a munkáltató. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a foglalkoztató szabálytalanul járt volna el, mivel a közös megegyezés lényege, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára elfogadható feltételeket tartalmaz. A munkáltató ugyanakkor amellett, hogy nem fogadta el a munkavállaló javaslatát a munkaviszony megszüntetésének körülményeire, a megkeresést munkavállalói felmondásként vette figyelembe, ami már okot adhat azt feltételezni, hogy szabálytalanul járt el.

A munkavállalói felmondás a közös megegyezésre irányuló kezdeményezéssel szemben egy egyoldalú jognyilatkozat, vagyis a munkavállaló ebben arról tájékoztatja a munkáltatók, hogy egyoldalúan, a munka törvénykönyvében foglaltak szerint szünteti meg a munkaviszonyát. Felmondás esetén a közlés utáni naptól számítva a munkavállalónak alapesetben 30 nap, de a munkában töltött évek alapján ennél akár hosszabb felmondási idő veszi kezdetét. A munkavállalói felmondást – ha az nem azonnali – nem kell indokolni és végkielégítés sem jár.

A megfogalmazás a döntő

Panaszosunk korábbi munkáltatója abban az esetben nem járt el szabályosan, ha a munkavállaló a megkeresésében egyértelműen fogalmazta meg azt a szándékát, hogy közös megegyezésre törekszik. Amennyiben a munkavállaló kérésének nem tesz eleget a munkáltató, abban az esetben sem értelmezheti felmondásként az érintett megkeresését.

Ez ugyanakkor csak abban az esetben helytálló, ha a munkavállaló egyértelműen fogalmaz és nem tesz utalást arra, hogy amennyiben a közös megegyezés nem jön létre, akkor is megszünteti – immár egyoldalú nyilatkozatával – a munkaviszonyát.

A Munkástanácsok ingyenes tanácsadást nyújt a szakszervezeti tagoknak