2015. december 31-ével megszűnt a korkedvezményes nyugdíj szerzésének jogosultsága. Az autóbuszvezetők addig megszerzett korkedvezményre jogosító ideje azonban érvényben maradt. A Zala Volán Dolgozóinak Demokratikus Szakszervezete (ZVDDSZ) szerint, ami heves felháborodást váltott ki, az a töredék idők elvesztése. Az autóbuszvezetők 10 év után 2 év, majd öt évente 1 év korkedvezményre voltak jogosultak. A korkedvezmény lehetőségének megszüntetésével, azok alaposan sérültek, akiknek egy-két év hiányzott a korkedvezményt biztosító 5 év megszerzéséhez. A fokozódó elégedetlenséget a döntéshozók azzal szerelték le, hogy hamarosan egy új rendszerű és új szellemiségű korkedvezmény lép a régi helyébe.
Azóta két és fél év telt el és csak a közelmúltban került a napvilágra egy képlékeny kezdemény.
A közúti közösségi közlekedésben a munkaerő-helyzet kritikus méreteket öltött. Vannak városok, ahol a szolgáltatást a Volán-társaságok csak más megyékből történő munkaerő-átvezényléssel tudják megoldani. A Volán szakmában (portfólióban) zajlik az életpálya-modell kidolgozása. Az idei bérfejlesztés ugyan nem enyhített a foglalkoztatáspolitikai kérdéseken, ám erkölcsi értelemben „üzenetértéke” volt. Jelesül, hogy az állam nem hagyja magára a közösségi közlekedést. Központilag kötöttek élet és balesetbiztosítást a szakma munkavállalóira, ami azonban egyáltalán nem aratott osztatlan sikert. Nagyon sokan hiányolják a korkedvezményes nyugdíjat. Egyre többen fogalmazzák meg a korkedvezményes nyugdíj beemelésének igényét az életpálya-modellbe.
Az utóbbi években számos komplex egészségügyi vizsgálat történt az autóbuszvezetők körében. Valamennyi vizsgálat, felmérés egyértelműen igazolta a korkedvezményes nyugdíj létjogosultságát. Az egészségügyi szakértők az autóbuszvezetők egészségkárosodását, erős pszichikai túlterheltségét állapították meg.
Ma már nem az ergonómiai körülmények szerepelnek első számú egészségügyi kockázati tényezőkként, hanem a felgyorsult és megnövekedett forgalom, a koncentrált figyelem szükségessége.
A közlekedési szakszervezetek rámutattak a buszos balesetek számának növekedésére, amit szerintük komoly figyelmeztetésként kellene érzékelni. Az esetek döntő többségében ugyan nem az autóbuszvezetők okozták a balesetet, mégis az események rávilágítanak arra, hogy méretes felelősség nehezedik a gépkocsivezetőkre. Egyrészt emberéletekért felelnek (van, amikor több tucatért), másrészt több tízmilliós járművek vannak rájuk bízva.
A vizsgálatok alapján világosan kimutatott egészségkárosító kockázati tényezők, az erős pszichikai és fiziológiai igénybevétel és a baleseti szám emelkedése szükségessé teszi, a korkedvezmény kérdésének mielőbbi újragondolását. Ezt a tételt pedig a munkaerő-megtartás érdekében is az életpálya-modellben kell szerepeltetni. Az autóbuszvezetők mellett azt is figyelembe kellene venni, hogy a karbantartók, akik a buszok üzemképességéért felelnek, azoknak az egészségügyi állapota is aggodalomra adhat okot.
Visszacsatolva a munkaerő-helyzet kilátásaira, elgondolkodtató az is, hogy a Volán portfólióban dolgozó mintegy 10.500 autóbuszvezető átlagéletkora 49-50 év. Ez a magas átlagéletkor annak a tükrében is elgondolkodtató, hogy korkedvezményes szakmáról volt szó. Ami kiváltképpen figyelmeztető, hogy legalább 1000 fő 60 év feletti.
Egészségügyi szakértők megállapítása szerint egyáltalán nem szerencsés, ha 60 év feletti autóbuszvezetők aktív munkavállalókként vesznek részt a menetrendszerinti közlekedésben.
A közlekedési szakszervezetek szerint a kérdés megnyugtató rendezése elodázhatatlan.
Zalaegerszeg, 2017. június 19.
Horváth László
elnök
ZVDDSZ