A fákat könnyű kivágni, de míg az újak megnőnek évek telnek el!
A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) megdöbbenéssel olvasta a legnagyobb magyar egészségügyi szakképzési intézmény a Raul Wallenberg Egészségügyi Szakközép-és Szakiskola pánikszerű megszüntetésének hírét.
Ma a magyar egészségügy súlyos válságos időszakát éli, melyet a betegek egyre rosszabb körülmények között történő ellátása, a súlyos szakemberhiány, a szakemberek tömeges elvándorlása az egészségügyre szánt kiadások visszafogása, súlyos eladósodás és a pénzek gyakran ésszerűtlen felhasználása jellemez. Nem kis gondot okoz a szakemberek utánpótlása, mivel a betegellátás feladatai az idősebbek számának növekedésével folyamatosan nőnek, a most dolgozók életkora, és a képzésbe vontak alacsony száma alapján még súlyosabb szakemberhiány vetíthető előre. Az egészségügyi szakmák a kedvezőtlen munkakörülmények, alacsony jövedelmek, több műszakos munkarend miatt nem elég vonzóak a fiatalok körében, a szükségesnél kevesebben választanak egészségügyi foglalkozást és sokan hagyják el a szakmát. A gyógyító munka mindnyájunk számára kiemelhető fontossága miatt különösen meg kellene becsülni azokat, akik a nehézségek ellenére ezen a területen látják kiteljesedni életüket, az egészségügyben tervezik a munkavállalást, illetve az egészségügyi szakmákban oktatják a jövő nemzedéket.
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor ellehetetlenülnek a képzés feltételei és gyors szükség- megoldások kellenek. De a jelenlegi helyzet nem ilyen. Az oktatásra teljesen alkalmas-uniós pénzek bevonásával jól felszerelt – elméleti és gyakorlati képzést is nyújtó modern intézmény megszüntetése a terv, amelyről a kormány úgy döntött, hogy az érintettek szempontjait nem kérdezte, és nem is mérte fel kellőképpen. Az iskola nemcsak egy épület, ahol egymástól független emberek végzik a munkájukat, hanem egy több mint 10 év alatt összekovácsolódott tantestület, a több mint 1000 tanuló második otthona , egy közösség, akiket a közös szakma választása mellett tanulmányi közösségek, barátságok, közös célok, együtt tervezett tapasztalatcserék , a gyógyító intézményekkel kiépített kapcsolatok kötnek össze. Ez a hálózat a tanárok, oktatók, és a tanulók szétdobálásával megszűnik. Ráadásul olyan közegbe kerülnek többnyire, ahol az egészségügyi képzés idegen, nincs hagyománya, ahol az oktatást nem hatja át a gyógyítás iránti elköteleződés. Úgy tűnik az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetve az intézményfenntartó nem tudta kellő súlyát bevetni az emberi erőforrások e kis közösségének megmentése érdekében.
Ezért kérjük a döntést hozókat, másítsák meg hibás döntésüket, és olyan épületet válasszanak a tervezett intézményi bővítéshez, amelyhez nincs szükség értékes közösségek, a képzésre kiválóan alkalmas, egy évtized alatt kemény munkával létrehozott, jól felszerelt a gyógyításra való felkészítéshez célszerűen kialakított tantermek, berendezések, felszerelések szétbontására.
Az intézkedés kivitelezésének módja is felháborító, hogy néhány hónappal a tanév zárása előtt, anélkül hogy érdemben fel lehessen készülni a változásra, az érettségikre való felkészülés helyett a költözésre , a közösség szétverésére,az elkezdett szakmaépítés helyett a bizonytalan jövőre kell készülni, amitől borítékolható jó néhány tanuló elvesztése is az egészségügy számára.
Levél Balog Zoltán Miniszternek:
Balog Zoltán miniszter
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Tisztelt Miniszter Úr!
A FESZ megdöbbenéssel olvasta a legnagyobb magyar egészségügyi szakképzési intézmény ,a Raul Wallenberg Egészségügyi Szakközép-és Szakiskola értelmetlen és pánikszerű megszüntetésére vonatkozó döntés hírét.
Ma a magyar egészségügy súlyos válságos időszakát éli, melyet a betegek egyre rosszabb körülmények között történő ellátása, a súlyos szakemberhiány, a szakemberek tömeges elvándorlása az egészségügyre szánt kiadások visszafogása, súlyos eladósodás és a pénzek gyakran ésszerűtlen felhasználása jellemez. Nem kis gondot okoz a szakemberek utánpótlása, mivel a betegellátás feladatai az idősebbek számának növekedésével folyamatosan nőnek, a most dolgozók életkora, és a képzésbe vontak alacsony száma alapján még súlyosabb szakemberhiány vetíthető előre. Az egészségügyi szakmák a kedvezőtlen munkakörülmények, alacsony jövedelmek, több műszakos munkarend miatt nem elég vonzóak a fiatalok körében, a szükségesnél kevesebben választanak egészségügyi foglalkozást és sokan hagyják el a szakmát. A gyógyító munka mindnyájunk számára kiemelhető fontossága miatt különösen meg kellene becsülni azokat, akik a nehézségek ellenére ezen a területen látják kiteljesedni életüket, az egészségügyben tervezik a munkavállalást, illetve az egészségügyi szakmákban oktatják a jövő nemzedéket.
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor ellehetetlenülnek a képzés feltételei és gyors szükség- megoldások kellenek. De a jelenlegi helyzet nem ilyen. Az oktatásra teljesen alkalmas-uniós pénzek bevonásával jól felszerelt – elméleti és gyakorlati képzést is nyújtó modern intézmény megszüntetése a terv, amelyről a kormány úgy döntött, hogy az érintettek szempontjait nem kérdezte, és nem is mérte fel kellőképpen. Az iskola nemcsak egy épület, ahol egymástól független emberek végzik a munkájukat, hanem egy több mint 10 év alatt összekovácsolódott tantestület, a több mint 1000 tanuló második otthona , egy közösség, akiket a közös szakma választása mellett tanulmányi közösségek, barátságok, közös célok, együtt tervezett tapasztalatcserék , a gyógyító intézményekkel kiépített kapcsolatok kötnek össze. Ez a hálózat a tanárok, oktatók, és a tanulók szétdobálásával megszűnik. Ráadásul olyan közegbe kerülnek többnyire, ahol az egészségügyi képzés idegen, nincs hagyománya, ahol az oktatást nem hatja át a gyógyítás iránti elköteleződés. Úgy tűnik az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetve az intézményfenntartó nem tudta kellő súlyát bevetni az emberi erőforrások e kis közösségének megmentése érdekében.
Ezért kérjük a döntést hozókat, másítsák meg hibás döntésüket, és olyan épületet válasszanak a tervezett intézményi bővítéshez, amelyhez nincs szükség értékes közösségek, a képzésre kiválóan alkalmas, egy évtized alatt kemény munkával létrehozott, jól felszerelt a gyógyításra való felkészítéshez célszerűen kialakított tantermek, berendezések, felszerelések szétbontására.
Az intézkedés kivitelezésének módja is felháborító, hogy néhány hónappal a tanév zárása előtt, anélkül hogy érdemben fel lehessen készülni a változásra, az érettségikre való felkészülés helyett a költözésre, a közösség szétverésére, az elkezdett szakmaépítés helyett a bizonytalan jövőre kell készülni, amitől borítékolható jó néhány tanuló elvesztése is az egészségügy számára.
Bízunk abban, hogy mérlegelik a felhozott indokokat,és más megoldásokat találnak az intézmény helyett tervezett funkció kialakítására.
a Független Egészségügyi Szakszervezet tagsága nevében üdvözlettel: Kiss László elnök
Budapest,2015. április 21.