A magyar munkavállalók kiemelten fontosnak tartják és támogatják a főigazgatói jelentésben meghatározott célkitűzést, amely az ILO legközelebbi feladataként a szegénység globális leküzdését fogalmazza meg, összhangban az ENSZ Közgyűlése által 2015 szeptemberében elfogadott 2030 Agendával.

A főigazgatói jelentésből két olyan  részt szeretnék kiemelni, amelyek a magyar munkavállalók számára is égetően fontos kérdéseket tárgyalnak: a munkavállalói szegénységet és a tripartit érdekegyeztetés fontosságát ennek leküzdésében.

2014-es statisztikai adatok szerint a magyar népesség 16.6 %-a él jövedelmi szegénységben (income poverty), amely mérték megegyezik az Eu országok átlagával, ezen belül azonban a munkavállalók mintegy egynegyedének jövedelme nem éri el a létminimum összegét. A munkanélkülieket közel négyszer nagyobb arányban érinti a szegénység kockázata, mint a foglalkoztatottakat. A munkavállalók között a létminimum alatti jövedelem elsősorban a pályakezdő fiatalokat érinti, akiknek 33,5 %-a keres létminimum alatt, továbbá a közfoglalkoztatottakat és a közszférában dolgozó egészségügyi és szociális dolgozókat, valamint a tanárokat. Ennek a helyzetnek a következménye a fiatalok  és az egészségügyi dolgozók egyre nagyobb mértékű kivándorlása olyan, elsősorban nyugat-európai országokba, ahol a munkájukért  olyan bért kapnak, amiből biztonságosan meg tudnak élni. A fiatalok tömeges eltávozása külföldre azzal is jár, hogy csökken az egészségügyi és nyugdíjkasszába történő befizetés is, amely egyre inkább megnehezíti az idősek nyugdíjának kifizetését is, amely tovább növeli a szegénységet.

Elengedhetetlen ezért a munkavállalói szegénység felszámolása, a munkavállalók munkájának megbecsülése, s tisztességes munkabérek fizetése. A magyar szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének egyik hangsúlyos célja jelenleg annak a visszásságnak a felszámolása, hogy a minimálbér nettó értéke nem éri el a megélhetési minimumot. A minimálbér és a létminimum között 2012-ben még  30 %-os különbség (gap) mára ugyan 18 %-ra csökkent, ez az eltérés azonban még mindig elfogadhatatlan. A dolgozói szegénység megszüntetésében fontosnak tartjuk az ILO eszközök alkalmazását is. A magyar Munka Törvénykönyve a minimálbérek mértékének meghatározásánál alapvetően csak munkaerő-piaci követelmények figyelembevételét írja elő, miközben   utalást sem  tartalmaz a munkavállalók megélhetésére, mint figyelembeveendő szempontra. A magyar munkavállalók  kezdeményezték ezért, hogy Magyarország ratifikálja a Minimum Wage Fixing Machineryről szóló 131. sz. ILO egyezményt, amely a minimálbér mértékének meghatározásánál alapvető fontosságúnak tartja a munkavállalók és családjuk szükségleteinek figyelembevételét is, beleértve a megélhetési költségeket és az adott társadalmi csoport szociális életfeltételeihez szükséges költségek biztosítását is. Nem beszélhetünk decent work-ről decent bérek nélkül. A méltó bér a munkavállalók emberi méltóságának elválaszthatatlan része.

A munkavállalói szegénység megszüntetésénél nem szabad megfeledkeznünk a jövő munkavállalói előtt álló új kihívásról, a robotizáció és a digitális gazdaság előretöréséről sem. Az előbbi nagyszámú munkahely megszűnésével fenyeget, az utóbbi tömegesen hozhat létre rosszul fizetett, digitális rabszolgákkal betöltött munkaköröket, ami a dolgozó szegénység növekedése irányába hathat. Sürgető közös, feladatunk ezért egyrészt a munkavállalók felkészítése, képzése ezekre a digitális változásokra, másrészt pedig ezen új munkavégzési forma olyan szabályozása, amely nem csökkenti  a munkavállalók jogait, s különösen nem lesz felhasználható a dolgozói jövedelmek csökkentésére.

A munkavállalói szegénység megszüntetésének jövőbeni kihívásai  kiemelten fontossá teszik a szociális partnerek bevonását a gazdaságpolitika meghatározásába, a munkavállalók munkakörülményeit és megélhetését meghatározó makroszintű döntések előkészítésébe. Ennek eszköze a rendszeres, intézményesített országos szintű triparit érdekegyeztetés, amely Magyarországon, az Országos Érdekegyezteto Tanács 2011-ben történt megszüntetése óta, lényegében nem működik. A magyar munkavállalók egyetértenek a főigazgatói jelentésnek azzal a megállapításával, hogy a szegénység leküzdését szolgáló nemzeti stratégia kialakításában döntő szerepe kell, hogy legyen a tripartit egyeztetésnek, amelynek hatékonyságát nem szabad alábecsülni. A gazdaság valódi szereplőinek, a munkáltatóknak, munkavállalóknak és a kormánynak a közös gondolkodása és együttműködése elengedhetetlen feltétele, eszköze a gazdaság hatékony és szociálisan is igazságos működésének, a jó kormányzásnak, s ezzel együtt a szegénység  nemzeti szintű és  globális leküzdésének is.