Rácz Sándorra emlékeztek Budapestek
Palkovics Imre a Munkástanácsok Országos Szövetségének az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségén a munkával szerzett emberi méltóság fontosságáról beszélt. A megemlékezésen a Fiumei úti nemzeti sírkertben Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke sírján helyeztek el koszorút.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke beszédében kiemelte, “Sanyi bácsi végig megtartotta azokat az értékeket, amelyeket a forradalom idején vallott, és amelyekkel a magyar munkásság élére állt a történelem nagyon fontos időszakában. Ezektől az értékektől, a munkával megszerezhető emberi méltóság fontosságáról semmilyen körülmények között, semmilyen cél érdekében nem szabad eltávolodni” – tette hozzá Rácz Sándorra hivatkozva Munkástanácsok Országos Szövetségének az elnöke.
Palkovics Imre kitért arra is, hogy a munkásság a történelem folyamán mindig sajátos helyzetben volt. Napjainkban azt tapasztalják, hogy hiába képezi kiállásuk “az új rend morális talapzatát” és megkerülhetetlen pillérét, a különböző állami ünnepségeken, megemlékezéseken csak “biodíszletként” jelennek meg ahelyett, hogy komoly megbecsülést vagy szerepet kapnának – hangoztatta a szakszervezeti vezető. Elmondta, a legújabb politikai célokkal, vagyis hogy a megélhetésért munkát kell adni az embereknek, nagy vonalakban egyetértenek. Ugyanakkor úgy érzik, hogy a “munka társadalma, a munka mindenek felett való célként kitűzése” mellett mintha a munkásembert elfejeltették volna.
A megemlékezésen Varga János személyes emlékeit idézte fel Rácz Sándorról. Varga János tizenhat évesen küzdött a szabadságért a Corvin közi barikádokon, tizenhét évesen a Markó utcai börtönben ismerkedett meg Rácz Sándorral.
Rácz Sándort 1956-os tevékenysége miatt 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult. 1990-től a Munkástanácsok Országos Szövetségének munkavállalói szószólója volt. Rácz Sándor tavaly áprilisban hunyt el.
Forrás: MTI
Fotó: Kallos Bea, MTI