„Munka értékének újraépítése és a gazdasági rend átalakítása a jobb munka érdekében”

EZAA szemináriumot a francia CFTC szakszervezet kezdeményezte  az EZA-val (a keresztény szakszervezetek európai képzési központjával) együttműködésben.

A többnyire francia előadók arra keresték a választ, hogy a harmadik évezredben, a növekvő  gazdasági bizonytalanságok közepette, hogyan őrizhető meg a keresztény gondolkodók tanítása a munka értelméről:

  • Aquinói Szent Tamásé, aki hangsúlyozta, hogy a munka előbbre való, mint a vagyon és azt tanította,  hogy a gazdagság iránti mértéktelen vonzalom a munkát is tönkreteszi.
  • II. János Pál pápáé,  aki Laborem exercens c. enciklikájában az emberi munkát az összes szociális kérdés kulcsának ítélte, olyan tevékenységnek, amely a másokkal és a másokért való munkát jelenti mindenekelőtt, ahol az általános szolidaritásnak meg kell jelennie, mert senki sem élhet csak önmagáért.

A keresztény értelmezés szerint a munka emberi kötelesség, az emberi  méltóság nélkülözhetetlen eleme, a munka van az emberért és nem fordítva. Ugyanezen okból a munka előbbre való a tőkénél. A munka keresztény értelmezéséből következik az igény,  hogy a munkavállalók jobban átlássák munkájuk értelmét és szerepüket  a gazdasági-társadalmi környezetben,  hogy az őket foglalkoztató munkáltatók nagyobb felelősséget vállaljanak a környezetért és a szomszédságukért, valamint az általuk foglalkoztatott emberek szociális, kulturális fejlődéséért.

A harmadik évezredben a munkának olyan feltételek között kell folynia, ahol a munkavállaló és a munkáltató egyaránt nyer a munka eredményén, mert a munkavállaló érdemi szerepet kap a munka megszervezésében és részesedik  a munkaadónál jelentkező sikerből.

Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájában is kiemelt szerepet kapott a foglalkoztatás minősége.  Sajnos a tapasztalatok azonban  azt mutatják,  hogy a minőségi munka követelménye egyre kevésbé jelenik meg az európai politikákban és a gyakorlatban.  A minőségi munka főbb jellemzőit vizsgálva  ( munkahelyi biztonság, megfelelő keresetek, folyamatos képzés, kedvező munkakörülmények, a magánélet és a munkaidő közötti egyensúly biztosítása) azt tapasztaljuk, hogy míg 1995-2004 között folyamatos javulás mutatkozott, azóta a kedvező trend lelassult, ellentmondásokkal terhes és növekvő különbség figyelhető meg a jobb helyzetű skandináv és központi régió (Németország, Hollandia, Franciaország, Belgium), valamint a Mediterrán és a Kelet-Európai régiók között. Különösen veszélyes tendenciát jelent az alacsony keresetű táv- és részmunkaidős, a rövid idejű határozott munkaidős munkaszerződések tömeges elterjedése, illetve  a munkák kiszervezése a kényszervállalkozói (a munkaadó járulékfizetéstől mentes) megbízási szerződések keretei közé.  Erősödik a munkafeltételek és a keresetek individualizálódása, a munkavállalók települések, régiók közötti mobilitása, ami megnehezíti a munkavállalói  érdekképviselet összehangolását és gyengíti a szakszervezetek szervezettségét, alkuerejét.

Az európai  statisztikák azt mutatják ugyanakkor, hogy a foglalkoztatási szint azokban az országokban a magasabb, ahol a munka minősége is magas, ahol a szakszervezeteknek is köszönhetően fenn tudták tartani, meg tudták védeni  a kedvező munkafeltételeket.  A vonzó munka a foglalkoztatási aktivitás növelése miatt is fontos, hiszen a munkavállalási hajlandóságot is ösztönzi. Manapság az erősödő régiók közötti mobilitás miatt növekvő jelentősége van annak, hogy hol találhatóak meg a kedvező munkafeltételek. A minőségi munka a minőségi képességekkel rendelkező munkavállalót is magához  téríti. Így a lemaradó országok, régiók elveszítik a legjobb adottságokkal rendelkező dolgozóikat, ami egyre inkább aláássa gazdasági versenyképességüket.

Nem véletlen, hogy a német szakszervezetek 5 éve fontos kezdeményezést tettek: elindították a „munka jóságát mérő index” mérését (DGB „Gute Arbeit Index”). Az indexet a tagjaikhoz eljuttatott kérdőív segítségével évente számítják a munkaintenzitás, a munkahelyi stressz, a túlórák gyakorisága, a szabadidő eltöltésének zavartalansága, a munkahelyi megbetegedések gyakorisága alapján.  Az eredményeket a munkáltatók is megismerik  és a szakszervezettel együtt keresik a megoldást arra az esetre, ha a felmérési eredmények romlanak.