Tavaly megtörtént a béremelés, amiért a szakszervezetek küzdöttek, mi a vélemény az elért sikerről? Elégedettek lehetnek?    

Az egészségügyi és szociális ágazatban hosszú évek óta az alacsony bérek mellett és/vagy okaként munkaerő gondok vannak. Az európai munkaerőpiac nyitásával a jól képzett, nyelvet beszélő kollégáink elhagyják a magyar ellátó rendszereket, helyükre nem elégséges számban érkezik az utánpótlás. Jelenleg az egészségügyi rendszerből kb. 25-26 ezer szakdolgozó hiányzik és kiemelkedően magas az orvos hiány is.  Az előző kormányzati ciklus alatt jelentősnek mondható bérrendezési folyamat indult meg, ez az, amit sikerként könyvelhetünk el! Ez azonban inkább reménykeltő volt és nem problémamegoldó. Folytatni kell a bérrendezést, forrást kell bevonni az egészségügyi ágazatba, a működőképességet biztosítani kell. Az elégedettségtől még messze vagyunk.

Mik a legégetőbb kérdések ezek után?

Az egészségügyi rendszer működtetésének fő célja nem változott. Javítani kell a hatékonyságot, –  a lakosság egészségének visszaadása, megóvása a feladatunk. Ezt csak egy  megfelelően finanszírozott, a feladatok igényéhez megfelelő létszámú szakemberrel feltöltött rendszer képes teljesíteni.  A döntéshozóknak fel kell ismerniük, hogy sürgősen megoldást kell találni, a rendszer felélte anyagi és emberi tartalékait.  Az egészségügyben dolgozók szakmai és érdekvédelmi szervezetei partnerek az együtt cselekvésben. Létrehoztuk az Őszintén az Egészségügyről Szövetséget (FAAKOSZ, FESZ, MOSZ, MRSZ, OSZSZ) azzal a határozott céllal, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk az ágazat problémáira, és a döntéshozókat  rávegyük azok azonnali érdemi kezelésére.  Dr. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár úr és a szervezetek képviselői között megindult az egyeztetés, de formálódik egy országos akció sorozat is, amely a kórházak dolgozóit hívja   probléma feltárásra és a megoldások keresésére.

A Független Egészségügyi Szakszervezet a szociális területeken is folytat érdekvédelmi tevékenységet?

A szociális területeken dolgozó mintegy 92.000 munkavállaló a humánellátó rendszerek mostohagyereke. Hosszú évek óta kimaradtak a bérrendezésekből, a munkakörülményeiket a szélsőséges viszonyok uralják, miközben nélkülözhetetlen, a teljes társadalmat érintő munkát végeznek. Az érdekvédő szervezetek az elmúlt években többször felszólaltak a munkavállalók érdekeiért, de sikertelenül. Beláttuk, hogy csak ágazati összefogással lehet tovább lépni, az érdekérvényesítő erőt növelni kell. A FESZ együttműködésre szólította az ágazatban képviselettel rendelkező szakszervezeteket, Petíciót fogalmazott meg, amelyben a szakma megreformálásának az igénye jelent meg. A Petíciót közel 40.000 aláírás támogatta és az ágazat demonstrációkkal is felhívta a figyelmet a gondokra. Jelenleg a Szociális Ágazati Sztrájkbizottság (ATSZ,  BDDSZ, FESZ, SZDM, SZMDSZ, SZTDSZ) megállapodás közeli tárgyalásokat folytat az Emberi Erőforrások Minisztériumával.

Születhet a napokban a minisztérium és az érintett szakszervezetek között megállapodás?

A választások éve volt 2014. Ez nehezítette a tárgyalások folytatását, de jelenlegi ismereteink szerint közel vagyunk a megállapodás aláírásához. Már csak kisebb „igazítások” folynak mindkét oldalon a megállapodás szövegezésében.

Ez mit tartalmaz?

A Sztrájkbizottság a munkavállalók követeléseit közvetítette a Kormányzat felé. A szociális ágazatban dolgozó munkavállalók teljes körére kiterjedő bérrendezését – amely az egészségügyi dolgozók bérszintjének megfelelő emelést jelent -, az ágazati érdekegyeztetés megújítását és a munkaközi szünet munkaidővé nyilvánítását követeljük. A megállapodás lényegi elemei is ezek.

Elégedett Ön ezzel?

Az ágazatban jelenleg elérhető bérekhez képest, ez igazi elmozdulás. Az ágazati

érdekegyeztetés pedig a további lehetőségeket biztosítja.

Nem fél attól, hogy a tagságnak csalódást okoz?

A végzett munka az erőfeszítések alapján néha úgy érzem, erőn felül dolgozunk az ágazati munkavállalók érdekeiért. Eredményekért dolgozunk, de abban is biztos vagyok, hogy még hosszú ideig nem sikerül olyan eredményeket elérni, amelyek teljes elégedettséget szülhetnének. A munkavállalók között lesznek elégedettek és lesznek csalódottak. A feladatunk az, hogy a csalódottak köre minél kisebb legyen.

Van ütőkártya a kezükben?

Ez sajnos nem kártya játszma, amelyben nyugodtan ül az egyik játékos, mert joly jokerek vannak a kezében.  Ebben a játszmában az érdekvédő szervezeteknek keményen meg kell harcolni minden eredményért, ugyan úgy, mint ahogy az ágazat munkavállalói is keményen megharcolnak a munkaterületeken az eredményekért.

 Sokan úgy gondolják, hogy a szakszervezeteknek nem taktikázni kell, hanem progresszív fellépésre van szükség…

A szakszervezetek nem taktikázni akarnak, hanem eredményeket, de ezek eléréséhez többféle utat lehet választani, mi a tárgyalásos megoldások híve vagyunk. Úgy gondolom, békés úton több eredményt lehet elérni. Természetesen ahhoz, hogy eredményes szociális párbeszéd folyjék, szükséges, hogy a Kormányzat is partnerként fogadja a szakszervezetek tevékenységét.

 Ön a mai napig aktívan ápolóként dolgozik. Ez hasznára válik az érdekvédelemben, vagy inkább hátráltatja?

Mindenképpen hasznos, mert naponta megélem az ágazatban jelenlevő gondokat, problémákat, természetesen naponta itt maradásra késztet a végzett munkában rejlő szépség, a tudat, hogy ezzel embertársaimon segítek. Könnyebb meghatározni a gondokat, a problémákat, ha ezeket a saját vállunkon érezzük.

 Milyen személyes ambíciók hajtják?

Harmincnyolc éve dolgozom a humánellátás területein, érdekvédőként is kipróbáltam már magam korábban. Elégedetlen voltam. Amikor több társammal együtt elhatároztuk, hogy egy valódi érdekvédő szervezetet alapítunk, akkor azt határoztam meg magam előtt, hogy sikeres emberként éljem meg a mindennapi szakmai munkámat és érdekvédelmi munkámat. Sokat kell még ezért dolgoznom, de úgy szeretném abba hagyni, hogy elmondhassam, sikerült.