TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGELMÉLET
A gazdasági életnek Ferenc pápa szerint az a problémája, hogy a jelenlegi főáramú megközelítésben az ember nem alanya a gazdaságnak, hanem a tárgya. Amit Ferenc pápa még nagyon élesen és határozottan megfogalmaz, hogy a szegénység legfőbb oka az egyenlőtlen jövedelemelosztás. Az egyén többletjövedelme, ami valós szükségleteinek kielégítése és tisztes tartalékképzés után marad, a közösség céljait illeti meg. A pápa ezt radikálisan képviseli, és azt mondja, hogy a gazdagoknak kötelességük van aszegények felé. A többletjövedelem újraelosztása persze sokféle módon történhet. Azért mondják marxistának Ferenc pápát, mert ő ezt a zabolátlan piacot kritikával illeti, és elődeihez hasonlóan azt mondja, hogy a kontrollálatlan piac igenis rombol. (MN 13)
Gazdag László rámutat: a GDP-be beletartozik az amortizáció + bér + tőkejövedelem (profit, kamat, járadék); az összes megtermelt termék és szolgáltatás értéke, mínusz a folyó termelő felhasználás költségei. Az amortizáció adott, viszont a bér képlékeny kategória, hatalmas nemzetközi különbségekkel. Egy magyar orvos egynyolcadát, egytizedét, egy magyar összeszerelő munkás Győrben, az Audinál egynegyedét, egyötödét keresi annak, amit a Lajtán túl ugyanazért a munkáért keresnek. A bérMagyarországon egynegyede-egytizede az ugyanolyan teljesítményt produkáló, ám „kedvezőbb földrajzi fekvésű” kollégákénak. A külföldi tőke örül, mert nem kell Ázsiába, Afrikába települnie, ő megkapja Európa közepén az afrikai bérért a német teljesítményt. Így jön ki a hazai közgazdákat felháborító, elégtelen teljesítmény, azaz, a katasztrofális egy főre jutó GDP mutató.
De miután ilyen arcpirító a hazai munkás, orvos, ápolónő, fodrász, rendőr, stb. teljesítménye, milyen alapon követel több bért – kérdi a magyar közgazda! A növekedési ütemnek a legfőbb akadálya éppen az irreálisan alacsony fogyasztási színvonal. Pont az blokkolja a gazdasági növekedés ütemét! A béremelés a fogyasztás növekedése révén, a piac oldalán (az állam számára adóbevétel révén) utólag termeli meg saját fedezetét, mindenhol a világon, csak ezt a magyar közgazdák nem tudják, nem tanulják (tisztelet a kivételnek). Nem oktatják ezeket a triviális összefüggéseket egyetemeinken, ahol inkább végtelenül haszontalan modellekkel, képletekkel tömik a diákok fejét. Az alacsony bér a humán tőke veszteség oka is; ha az 500 ezer külföldön dolgozó magyar itthon termelne GDP-t, adózna, fizetné a bérjárulékot, fogyasztana, itthon képezné a hazai vállalkozók profitját. A munkaerő mozgást is adóztatni kellene: a fogadó ország fizesse meg a küldő országnak a képzés, felnevelés költségeit. (MN 14)
EGÉSZSÉG, NYUGDÍJ, OKTATÁS, KULTÚRA
Oláh Zoltán szerint Amerikában az ellenőrizhetetlen költségességnél fogva eleve fenntarthatatlan alapkutatási irányokat a republikánusok kezdték felszámolni, és alaborasztalról a klinikumig elvitt felfedezéseknek adtak zöld utat, akár a betegágyig is juttattak már el olyan alapkutatási, molekuláris biológiai eredményeket, amellyel a kis esetszám vagy nagy beruházási igény miatt a profitorientált egészségügy eleve nem is próbálkozik. Egyéni kutatói kezdeményezésből is születhet gyógyszer, és jóval kevesebbe kerül a közösségnek, mintha profithajhász gyógyszergyárak további dollármilliárdokat akarnak bezsebelni az addig félrekezelt betegeken. (MN 10)
Zacher Gábor szerint Magyarországon 800 ezer alkoholfüggőről tudunk, a kábítószerfüggők száma húszezer, a gyógyszerfüggőké 60 ezer körül mozog. Évente 30 ezren halnak meg valamilyen alkohollal összefüggő betegségben. Egy hét 168 órából áll, s ebből a fiatal 150 órát saját pszichoszociális gettójában tölt el. Reggel elmegy az iskolába, amit utál, délután még lóg egy kicsit a haverokkal, hazamegy, gépezik, este van még egy kis hangos beszéd. Na de jön a péntek, amikor el is mennek a buliba. Ez a néhány óra ér számára valamit, a többi idő a túlélésről szól. Ez tehát a könnyű örömszerzés. Elszív valaki egy marihuánás cigit. Mindenen röhög, jókedv, relax…A mai világban a könnyű örömszerzés a jellemző. Sajnos átörökítjük a deviáns magatartásmintákat. (MN 11)
Derdák Tibor, a sajókazai Ámbédkar Gimnázium igazgatója szerint a kisegyházak kifejezetten aktívak a mélyszegénységben élők közösségeiben. Tehát a metodisták, pünkösdisták jogainak megtaposása sokat rontott a legszegényebb emberek helyzetén. A Máltaiak jelenléte a peremhelyzetű közösségekben hasonlóan áldozatos elkötelezettség. Az Útravaló ösztöndíj, egy tömegeket elérő nagy állami program, ami maradandó eredmény. Mégis, ez az ösztöndíj a sajókazai gimnázium számára pusztítás lenne, ha egy milliomos segítő nem állna mindig készenlétben. Mert ősszel kell pályázni, és tavasszal történnek meg a kifizetések. Közben sokan lemorzsolódnak, mert az évkezdést nem bírják anyagilag. Fontos, hogy van egy reprezentatív, komoly presztízzsel rendelkező cigány nemzetiségű oktatási intézmény, a Gandhi Gimnázium. Akeresztény szakkollégiumok kiemelt támogatása is hasznos. A legkomolyabb eredménye az, hogy a történelmi egyházakat elkötelezte ebben a munkában. Derdák lát őszinte elköteleződést Balog Zoltánban. Ő viszont hisz abban, hogy a jogvédők sok esetben károsak. Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat is ebben hisz.
Ne legyenek illúzióink a tekintetben, hogy az előző nyolc évben jobb volt. Arról szó sincs, hogy az állam képes lett volna eljuttatni a cigánygyerekeket a közoktatásközépfokára. Jelentősen romlott az elmúlt 20 évben az oktatás minősége. Bizonyos falvakból kivétel nélkül úgy érkeznek a gyerekek, hogy nem tudják a szorzótáblát, és van nyolcadikos bizonyítványuk. Ez tényleg nem volt így húsz éve, még a legszegényebb településeken sem. Az önkormányzatok az oktatásban nem váltották be azokat areményeket, amelyeket a rendszerváltás pillanatában tápláltak a helyben született döntésekkel kapcsolatban. Derdák helyes lépésnek tartja, ha az állam vállalja a felelősségetazért, ami az iskolákban folyik. A központi kormányzat inkább ki van téve az európai tekinteteknek, mint egy önkormányzat. Budapesttel sokkal könnyebb tárgyalni, mint például Ózddal. (Nb 13)
Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke szerint az állami fenntartás jó lehetőség is lehet a kisiskoláknak. Az önkormányzatok döntő többsége úgy élte meg az állami kézbe vételt, hogy megszabadultak az iskolák gondjaitól, és nem kell rájuk pénzt áldozniuk. (VG 13)
Oláh Zoltán szerint a kutatást, fejlesztést és innovációt célzó egyetemi pályázatok sokkal jobban tudnának hasznosulni, ha több feltaláló, orvos, klinikus, mester és mérnök indulhatna alanyi jogon arctalan intézménye helyett. Több rejtve maradt kiválóság kapna lehetőséget a bizonyításra, ha a jelenlegi intézményvezető vagy rektor helyett több, aláírási joggal is rendelkező önálló „jogi személy” kapna ilyen státust a felsőoktatásban. Az MTA ma már nem tölti be tudásmenedzsment funkcióját, ezért felesleges a sokszor kapcsolati tőkén alapuló kirakatpolitikát folytatnia, beavatkozni elitista módon a pályázati rendszerbe. Különösen a feltörekvő biotech szektor érdemel kiemelt figyelmet, mert fel tudunk mutatni nemzetközi sikereket. (MN 10)
A ProSiebenSat.1 „eladói hitel” konstrukció keretében értékesítette a TV2-t is magában foglaló MTM-SBS Zrt.-t, amely alapján a vevők az eladási árat bizonyos, a szerződésben meghatározott idő alatt törlesztik. Az eladásban harmadik fél vagy harmadik félhez köthető finanszírozó nem vett részt. (Nb 9)
CSALÁD, MUNKA, SZOCIÁLIS ÜGYEK, KÖZBIZTONSÁG
Bizonytalanság és részben ebből eredő passzivitás jellemzi a fiatalokat a Kutatópont által összeállított Magyar Ifjúság 2010 című tanulmánykötet szerint. A társadalomban elhomályosult a tradíciók helyett csupán ködös és távoli igazodási pontok léteznek. Ebben a változékony világban a fiatalok kevésbé köteleződnek el, nehezebben kötnek házasságot, alig vállalnak gyermeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a „menni vagy maradni” kérdésével kapcsolatban, bizonytalanok értékválasztásukban és kevésbé biztosak a jövőjükben. Még a 29 éveseknek is kevesebb, mint harmada házas. Negyven százalék azok aránya, akik 25-29 évesen még sosem éltek párkapcsolatban. (MH 11)
Bogár László szerint a magyar társadalom hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy életének anyagi feltételeit javítsa, de az ár, amit ezért fizetnie kell, gyakran összességében súlyosabb, mint az elért haszon. Miközben görcsösen gazdagok, és szépek akarunk lenni, mert ez a „trendi”, többnyire hoppon maradunk, sőt csak a szorongásunk, frusztráltságunk növekszik mindettől. Anyagilag jó, biztonságos és kiegyensúlyozott családot akarunk a leendő gyerekeinknek, de ezek az ekképpen „jól előkészített” gyerekek egyre többször meg sem születnek. Egyelőre nem sok jelét látjuk annak, hogy szembesülnénk a minket körülvevő globális „szép új világ” önámításokból teremtett zsákutcájával. (MH 14)
Márton Izabella a Magyar Szegénységellenes Hálózat vezetője szerint korántsem egyedi eset, hogy valakinek állása van, mégis szinte reménytelenül próbál egyről a kettőre jutni. Magyarországon, de az Európai Unió egészében is folyamatosan terebélyesedik a dolgozó szegények köre, évről évre súlyosabb társadalmi feszültségeket szít a jelenség. Egy egyedül élő, minimálbérért dolgozó ember vagy egy gyermeket nevelő, havi 60-65 ezer forintért dolgozó házaspár bevételei sem elegendőek a szegénységi küszöbeléréséhez. Sokat elárul a hazai helyzetről az is: a családok túlnyomó többségének anyagi helyzetét megrendítené egy azonnali nagyobb kiadás, a népesség 74 százalékanem tud előteremteni 50 ezer forintot egyik hónapról a másikra. (Nb 11)
Egy szakemberekből álló független munkacsoport, a LÉT munkacsoport a feltétel nélküli alapjövedelem rendszerét dolgozta ki. Nagyjából arra lenne egyelőre fedezet, hogy a létminimum 60-66 százalékát Magyarország minden lakosa alanyi jogon, feltétel nélküli alapjövedelemként megkapja. 18 év felett mindenki havi 50 ezer, alatta 25 ezer forintot. Erre a pénzre havonta biztosan számíthat, nem vehetik el tőle semmilyen adósság, semmilyen kötelezettség fejében. A bruttó munkabér és mindenféle juttatás az FNA összegével csökkenne. Az FNA jelentős keresletnöveléssel és gazdaságélénkítéssel járna, azoknak is lesz költenivalójuk, akiknek eddig egyáltalán nem vagy alig volt. Az FNA százezreket emelne ki a tökéletes reménytelenségből, kilátástalanságból, elszigeteltségből, társadalom alatti létből. (Nb 13)
Ferge Zsuzsa szerint e koncepcióval szemben ma akkora az ellenállás, hogy egy lépésben aligha lehet az FNA-t bevezetni. Többéves előkészítő munkával, modellkísérletekkel, a szociális támogatások és a legalacsonyabb bérek fokozatos emelésével lehet eljutni hozzá. Surányi György szerint meg kell növelni az FNA és a nettó minimálbér közötti távolságot annyira, hogy a munkába járással, munkavégzéssel járó költségeket tekintve racionális legyen még munkát vállalni. (Nb 13) Ferge Zsuzsa szerint az alapjövedelem bevezetése a társadalmi békét is szolgálná, és fölcsuszamlásszerű változást hozna, miközben csak lakosság 3-4 százalékának jövedelme csökkenne. A Gyakran hangzik el az a kérdés, hogy az alapbér bevezetésével ki fog dolgozni. Ebben a félelemben van valami jogos, amire oda kellene figyelni. létbér bevezetését komoly társadalmi vitának kell megalapoznia. Ferge két előkészítő utat lát az alapjövedelem bevezetése előtt, ez pedig a jelenlegi ellátások, illetőleg az alacsony bérek emelése lehet. (MN 13)
Boros Imre szerint a program megvalósításra teljesen alkalmatlan, ám szavazatszerzésre, a munka világából 2010-ig kimaradó, és így ebbe szocializálódott emberek megszólítására jó lehet. Megnőne a munkakerülők száma. A kritikus anyagi ás társadalmi helyzetű családok ráadásul pusztán az alanyi jogon járó pénzért vállalnának mindtöbb gyermeket, az beláthatatlan következményekkel járna. (MN 13) Nagyon veszélyes blöffnek nevezte a Fidesz szóvivője a baloldalon felvetett és az MSZP által is támogatott ötletet, hogy mindenkinek feltétel nélkül járjon Magyarországon egyfajta alapjövedelem. Számíthatnának a pénzre azok is, akik kerülik a munkát, nem dolgoznak, és nem is fizetnek adót. (MN 14)
Szigetvári Viktor, az Együtt társelnöke szerint az alapjövedelem egyik szövetséges párt programjának sem része, és szerinte nem is megfelelő társadalompolitikai válasz. (MN 16) – A Népszabadság szerkesztősége szerint semmi esély arra, hogy Magyarország a következő tíz vagy húsz évben társadalmi alapjövedelmet adjon minden helyben lakó polgárnak. Nem lesz olyan helyzet, hogy kormányzati erő felkarolja a javaslatot. Akkor sem, ha baloldali. A dolog a bérek és a nyugdíjak (igaz látszólagos) csökkentésével kezdődik, a gyermekkedvezmények és a családi pótlék megszűnésével folytatódik és a felső középosztály jövedelmének (valódi mérséklődésével végződik). Az a politikus sem támogathatja, amelyik szeretné. Lendvai Ildikó például ügyesen húzta ki magát a csapdából, mondván: népszavazás kellene. (Nb 13)
Tamás Pál szerint a „gazdagabbak most igazságtalanul jól járnak” harci jelszó itthon már a középosztályt is a kedvezményezettek közé sorolja. Tehát azt ígéri, hogy majd nekik is odacsap. Akik ilyesmit mondogatnak, azt hiszik, hogy a vesztesek – akik persze sokkal többen vannak – majd méltányolják, hogy az előzetes ígéret őket tehermentesíti. Csakhogy az adók sújtotta szegények nemigen igazodnak ki az adópolitikában, s ezért nem hallják, hogy velük ezek itt valami jót tennének. Elsöprő többségükben nem értik az üzenetet. Viszont a középosztály igen, s ebben a metszetben antipátiája az ellenzékkel szemben növekszik. A kijelentés igazi támogatót nem hoz, ellenfelet viszont biztosan. (Nb 10)
Betörők lopták el a gázvezeték egy részét Táton abból a családi házból, amely a hét elején robbant fel. (MN 10)
PÉNZÜGYEK, ADÓK, JÁRULÉKOK
A Nemzeti Nyomozó Iroda ismét meghallgatta a NAV-botrányt kirobbantó Horváth Andrást, aki kifejtette, hogy olyan kérdések is szerepelnek az óriási adócsalások ügyében, amelyeket nem nyomozóhatóságnak, hanem állami ellenőrzési szerveknek kellene vizsgálnia. A rendőrség, ügyészség ugyanis azt nézheti, hogy konkrét ügyekben megszegik-e a jogi normákat. De arról is szó van, hogy a NAV felépítése, működése okozza a problémákat, azt, hogy a kiemelt adózók szerepét nem vizsgálják az áfacsalásokban és hasonló ügyekben. Közben egyre szaporodnak a Horváth állításait igazoló tények, a cukor a legfertőzöttebb termék, azonban a hús, a tej az energiaitalok jelentős részével ugyanaz történik, mint a cukorral. (Nv 14) Áfacsalás útján kerül a boltokba a cukor nyolcvan-kilencven százaléka, beleértve a Kaposváron gyártott termékek jelentős részét is – állítja a Magyar Cukor termelési vezérigazgató helyettese. Hájos László szerint például egy Győrből közelebb eső szlovákiai településre átguruló, majd onnan „átpapírozott” okmányokkal visszatérő kamion – a húszezer forint üzemanyagköltséggel szemben kétmillió forint hasznot hoz az áfacsalóknak. Több száz időközben megszűnő áfacsaló csoportról is beszélhetünk, amelyek nem kerültek a hatóság látókörébe. (MN 13)
BANK, KAMAT, ÁRFOLYAM
Gárdos István és Nagy András szerint a devizahitelek felvételekor senki sem lehetett biztos abban, hogy a magyar törvényes fizetőeszköz a hitel lejáratakor a forint lesz. Hosszú ideje általánosan elfogadott a pénz két aspektusának, a tartozás pénznemének (a kirovó pénznem) és a teljesítés pénznemének (a lerovó pénznem) a megkülönböztetése. Ez nem valami magyar sajátosság; a pénz jogára vonatkozó angol nyelvű jogirodalom 1938 óta számos új kiadást megért alapmunkája is kifejti, hogy míg a kirovó pénznem a tartozás tartalmát határozza meg, a lerovó pénznem a teljesítés módját írja elő. Ezt a megkülönböztetést mulasztja el megtenni Róna Péter akkor, amikor azonosítja a szerződésben meghatározott (kirótt) összeget a ténylegesen fizetendő (lerovandó) összeggel. A tartozás összegének és pénznemének meghatározása a kölcsönszerződés szükségszerű eleme, a lerovó pénznemről azonban nem feltétlenül kell rendelkezni. A törvény alapján a felek rendelkezése (ún. effektivitási kikötés) hiányában a devizatartozást a fizetés helyén irányadó pénznemben, azaz forintban kell megfizetni.
Amint a Kúria is megállapította, kifejezett jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon állapítják meg szerződésük tartalmát. A jogalkotón van a felelősség, hogy megfelelőkorlátokat helyezzen el ott, ahol ez szükséges. Az a kérdés, hogy a szabályozás megfelelő volt-e, vagy szigorúbb korlátokra lett volna szükség, felvethető, de az erről folyó vitát határozottan el kell különíteni a megkötött szerződések érvényességének kérdésétől. A Kúriának csak az volt a dolga, hogy eloszlassa azt a kételyt és hamis reményt, amelyet a politika által is felerősített alaptalan nézetek keltettek. A Kúria határozata a jogi helyzet egyértelmű rögzítésével, a jogbiztonság erősítését szolgálja. (Nb 14)
GAZDASÁG, IPAR, KÖZLEKEDÉSPOLITIKA
Oroszország és Magyarország együttműködési megállapodást írt alá az atomenergia békés célú felhasználásáról, mely magában foglalja két új atomerőművi blokkmegépítését Pakson. (hvg.hu) – Az atomerőmű bővítése akkora üzlet, amely még az oroszoknak is megérné, hogy „cserébe” drasztikusan csökkentsék a Magyarországnak szállított földgáz árát. Akár a háztarásoknak szánt 30 százalék is összejöhetne, pláne, ha nálunk is alkalmaznák a visszatérítéses formulát, mint a német RWE esetében tették. Egy sok évre szóló szerződés eladónak is vásárlónak is biztonságot szavatol. (168 óra) – A 2015-ben lejáró hosszú távú gázszerződés újratárgyalása és a magyar gáztárolók kihasználhatósága csak később kerül az asztalra. Alekszej Mojszejev orosz pénzügyminiszter-helyettes szerint Kelet-Európának rendkívül fontos szerepe lehet az unió és Oroszország közötti bizalom erősítésében. A politikus szívesen látná, ha a jó minőségű magyar termékek visszatérnének az orosz piacra. (MN 14)
Az orosz beruházó kiválasztása nem véletlen: a Roszatom bőséges megrendeléseket ígér a magyar beszállítóknak, szemben a szóba jöhető amerikai, európai, illetve ázsiai kivitelezőkkel, amelyek szinte kizárólag a saját beszállítóikkal dolgoznak. (Nv 14) Az Európai Unió közbeszerzési jogszabályainak a megkerüléséhez annyi is elegendő, hogy a kormány nemzetbiztonsági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásként kezelje az építkezést. (Nv 14) A Roszatom az elmúlt hetekben írt alá szerződést a finn Fennovoima céggel a Hanhikivi−1 blokk szállításáról, tendereztetés nélkül. A versenyjogi kérdéseket az értékelheti fel, hogy várhatóan állami támogatás − példáulgarantált átvételi ár − nélkül nem lesz nyereséges az új atomerőmű működése, egy ilyen megállapodás azonban komoly versenytorzító hatással lehet az áramtermelői piacon. Szakértői becslések szerint a jelenlegi paksi termelői áramár több mint kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy a projekt ne okozzon százmilliárdos állami veszteségeket a következő évtizedekben. (NG 15)
Varga Mihály szerint közbeszerzésen sem lehetett volna kedvezőbb konstrukciót kialkudni. Arra, hogy a tender hiánya az Európai Unió versenyjogi biztosának „szemet szúrhat-e”, a miniszter azt válaszolta: abban az esetben, ha brüsszeli vagy piaci finanszírozása lenne a projektnek, akkor felvethetne versenyjogi kérdést. A magyar államnakazonban megvan a joga, hogy ha bilaterális megállapodást köt, akkor tender nélkül biztosítsa az erőművi blokkok megépítését. Lázár János arra a kérdésre, miért tekintettek el a tendertől, azt válaszolta: nincs olyan ok, amely miatt fel kellene adni a nukleáris energetikai együttműködést az oroszokkal. Ráadásul kockázatos lenne egy másik technológiát alkalmazni az orosz bázison működő magyar erőműnél, ezért az ország biztonsága érdekében az oroszokkal való együttműködés folytatása a legbiztonságosabb megoldás. Az orosz hitel kondícióival „Magyarország az elmúlt évtizedek legjobb üzletét csinálja”. (ATV)
Orbán Viktor és Lázár János féltucatszor tárgyalt Günther Oettinger energiaügyi EU-biztossal, a miniszterelnök konzultált José Manuel Barroso európai bizottsági elnökkel, a Rothschild-csoport és a német Hengeler Mueller iroda pedig a tender nélküli konstrukcióra szerezte meg a brüsszeli pecsétet. 2013 tavaszán Orbán Viktor sokfelé kezdett el tájékozódni, e sorban folytak az RWE-vel és a Deutsche Telekommal is „konszolidációs megbeszélések”, és megszületett a miniszterelnöki konklúzió: a legfontosabb kérdés a következő húsz évben Európában az, hogy a német iparnak ki tud olcsó áramot biztosítani. A megállapodást tehát nem a rezsicsökkentés indukálta, mert az olcsó áram főleg az ipar számára fontos. A háttérben a nagy német termelőszektor kedvezményhez juttatása áll. Ez időben egybeesett azzal, hogy az oroszok jelezték: készek „értelmes” ajánlatot tenni a paksi atomerőmű-kapacitás fenntartásával két új blokk építésére. Orbán és Putyin között pedig „egy rendkívül befolyásos német iparbáró” közvetített mindvégig. A magyar miniszterelnök épp az atomenergia „vonalán” pozicionálhatja újra magát a nemzetközi politikában. A munka több mint 40 százalékát a magyar fél végzi el. (Nb 15)
Mesterházy Attila szerint a megállapodással Orbán saját népe ellen puccsot hajtott végre. (Nb 16) – Mesterházy még miniszterelnök-jelöltként Pakson nyomatékosította: az MSZP összességében támogatja az atomerőmű bővítési és üzemidő-hosszabbítási programját. Bajnai Gordon (frakcióvezetője Mesterházy) 2010 februárjában egy paksi látogatásán nemzeti stratégiai ügynek nevezte a paksi atomerőmű bővítését, hozzátéve, Paks a záloga annak, hogy Magyarországon viszonylag olcsó legyen az energia. (MN 15) – Gyakori érv, hogy az atomerőmű – jelenleg – az egyik legolcsóbb áramtermelő Magyarországon, hiszen kilowattóránként 12-13 forintért más módon nem lehet villamos energiát előállítani. Mindez azonban semmit sem mond arról, hogy a 3-4 ezer milliárd forintból épülő új blokkok mennyiért termelik majd az áramot, hiszen itt már – ellentétben a rendszerváltás előtti elszámolásokkal – a megtérülést is figyelembe kell venni, bárki állja is a költségeket. (Nv 15)
A mai blokkokat az üzemidő-hosszabbítás után 2032-ben, 2034-ben, 2036-ban, ill. 2038-ban kell véglegesen leállítani. Mivel egy blokk építése legalább öt év, az első új blokk építést legkésőbb 2027-ben el kell kezdeni. A munka azonban sokkal hamarabb elindulhat annak alapján, hogy Lázár János 2023-ra tette az első új blokk üzembe helyezését. Így körülbelül kilenc évnyi átfedés lesz az új és a régi blokkok működése között. (VG 9) Barta Judit, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója szerint az atomenergiának helye van a magyar villamosenergia-rendszerben, a mostani döntést azonban elsietettnek nevezte. A jelenlegi hazai energiafogyasztás, az energiaigények alakulása, illetve az előrejelzések alapján 2023-ban nem lesz szükség új erőműblokkra. Jobb tudományos felkészültséggel és biztosabb pénzügyi körülmények között lehetne 5-8 év múlvadönteni erről a kérdésről. (gazdasagiradio.hu)
Javult a magyar külkereskedelmi mérleg. A kiviteli többlet már az első tizenegy hónapban 6,96 milliárd euró volt a 2012 egész évi 6,66 milliárd euró után. Suppan Gergely, a Takarékbank szenior elemzője szerint a jobb mérleg a cserearányok javulásának is köszönhető, ugyanis a gáz importára szeptembertől csökkent. (NG 10)
A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorára (Global Competitiveness Index, GCI) támaszkodó összeállítás szerint 2010 óta Magyarországnak az összes innovációs mutatója romlott. Az Orbán-kabinet az innovációs támogatási rendszert teljesen átalakította (ami a gyakorlatban a kifizetések két évig tartó befagyasztásával, és a keret jelentős csökkenésével járt), drasztikus elvonókúrára ítélte a felsőoktatást. Az üzleti szféra K+F kiadásai is visszaestek, amiben a tartósuló gazdasági válság mellett az innovációs járulékok és támogatások rendszerének eleve elhúzódó átalakítása is szerepet játszott. A kutatók és mérnökök számában szignifikáns a visszaesés, ami a gyorsuló ütemben folytatódó szakember-elvándorlással függhet össze. Ahol igazán drámai a pozícióromlás, az az innovációs teljesítmény: itt négy esztendő alatt a 45. helyről a 97-rezuhantunk. Ez a mutató azt méri, hogy mekkora szerepet játszik az innováció egy-egy állam nemzetgazdaságában, például a tudásintenzív tevékenységekhez kapcsolódó munkahelyek arányát. Ebből a nézőpontból nézve Magyarország az EU perifériájára került, részben a kormány iparosítási álmai a „termelő munkahelyek” előtérbe kerülése, illetve a fejlesztési tevékenységek Magyarországra csábításának leállása), részben a munkaügyi statisztikákat torzító közfoglalkoztatás miatt. (Nb 9) (A felsorolt tényezők majd mindegyike a deficitcsökkentés durva külső kényszerének egyenes következménye.)
A miniszterelnökhöz fordult a Magyar Vegyipari, Szakszervezetek Szövetsége mert a Tiszavasvári Alkaloida Zrt-nél leállították az egyébként évek óta veszteségesgyógyszeralapanyag-gyártást, beleértve a morfin és származékai előállítását. Magyarországon jelentős múltja van a gyógyszeralapanyag-gyártásnak, ám hiába a felkészült szakembergárda, ha ugyanazon termékek külföldön olcsóbban állíthatók elő. (Nb 13)
Az uniós projektek értékének 4-10 százalékára tehető költséget spórolhatják meg azok a kkv-k, amelyek az állam által nyújtott ingyenes pályázati szolgáltatást veszi igénybe. (VG 13)
MEZŐGAZDASÁG, FÖLD, TELEPÜLÉSEK
Szencz József marcali gazdálkodó öt somogyszentpáli birtoktestre pályázott (gyepre, legelőre) a Balatonfelvidéki Nemzeti Park területeire kiírt földbérlet-hasznosítás során, de egyet sem nyert el, noha van 350 szürkemarhája, és a kiírásban az állt, hogy az őshonos állat tartása előnyt jelent. Elég legelő híján fölajánlja marháit a pályázati nyerteseknek, úgysem hiszi, hogy nekik van jószáguk. (sokszinuvidek.hu)
Ángyán József rámutat: a nagybirtokoknak óriási versenyelőnyt jelent, hogy komoly támogatást kapnak fejlesztésre is, a kicsik pedig nem jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Sőt. Olyan „életképességi határokat” húznak, hogy a kicsik már be sem tudják adni a pályázatukat. Abszurd a helyzet, mert egy nagy tőkeérdekeltségtevékenységével a közjóhoz alig hozzátéve valamit – pláne, ha még az adót sem itthon fizeti be, mert a cégét elviszi Szingapúrba – a közös kasszából kiemelhet példáulnégymilliárdot, miközben a tanyafejlesztési programra ugyanabban az évben egymilliárd jut. Háromszázezer ember él tanyán, ők is magyarok, a mieink, de rájuk csak ennyi jut. Ehhez képest a területalapú támogatás már csak hab a tortán. Ángyán elismeri, nem mindenhol ugyanakkora a földéhség az országban, van, ahol tényleg alig akad jelentkező az állami területre. Ahol korábban nagybirtok volt, kisebb az önálló gazdálkodás iránti igény. Itt inkább az önkéntes szövetkezés lenne megoldás, ha összeállnának negyvenen-ötvenen, és az állam segítené őket. De például Karcagon vagy Bács-Kiskunban az erős, egyéni paraszti gazdálkodási kultúra még ma is él, itt az emberek inkább önállóan gazdálkodnának. Erkölcsi megújulásra van szükség. A jelenlegi politikai elit azonban erre a tiszta beszédre teljességgel alkalmatlan, a szavak és tettek egységét pedig nem is ismeri. (Nb 11)
Horváth László, a Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége alelnöke szerint a vagyonkezelő határozott elvárása a Volán-társaságokkal szemben, hogy nem lehet veszteségesa városi tömegközlekedés. Ennek érdekében a társaságoknak a keletkező veszteségek finanszírozásáról az önkormányzatokkal kell megegyezniük, ha ez nem sikerül fel kell mondaniuk a közszolgáltatási szerződést. Így idővel padlóra kerülhet egyes vidéki városokban a közösségi közlekedés. (MN 10)
KORMÁNY-, PÁRTPOLITIKA
Több napos tárgyalás után közös lista és jelöltek állításában állapodtak meg a baloldali és liberális ellenzéki pártok. Mesterházy Attila előzőleg utalt rá, ha változtatnak, elemezni kell azt is, hogy a DK és az Együtt immár hasonló támogatottsággal rendelkezik. Vagyis ha nyitnak, annak Filippov Gábor szerint az Együtt issza meg a levét. (168 óra) Így is lett: Gyurcsány bevételével alig csökken az MSZP egyéni jelöltjeinek száma, az Együtté viszont jóval kevesebb lett. A közös listán Mesterházyt Bajnai,Gyurcsány, Fodor Gábor és Szabó Tímea követi. (Nb 15) – Bayer Zsolt szerint a tartótisztek leszóltak. Közölték, hogy elég volt a szórakozásból. Tessék összeállni. Hát összeálltak. Néhány pillanatig úgy tűnt, Mesterházy komolyan gondolja a baloldal megújítását. De nem volt hozzá elég bátorsága, sem ereje. Ráfért volna erre a hazai baloldalra valami megújulás. Jávor Benedekékről pedig legalább minden tudható most már. Nekik nem most szóltak le a tartótisztek. Őket eleve azok küldték. Csak a többieknek szóltak most. Mesterházy nem tudta semlegesíteni őket. Azt már most felejtsük el, hogy Gyurcsány többet visz, mint hoz nekik. Hoz nekik. Mert ezek ilyenek. Úgyhogy kétszer annyit kell dolgoznunk a győzelemért. (MH 15)
„Gyurcsány Ferenc újratöltve”. Hont András szerint ezt volt képes a haladó értelmiség három és fél év alatt előállítani, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy az ország egyáltalán nem érdekli őket. Kiröhögött, megszégyenített, agyonalázott csapaton ne változtass – most már biztos, hogy ez a mottó vezette a baloldali szellemi elitet, amikor hosszas zsarolások, hisztik, intrikák és petíciózások után elérte, hogy a Lehető Legszélesebb Ellenzéki Összefogás jegyében újra összeálljon a 2009-es MSZP. Jelenleg ugyanis az van, hogy az MSZP megegyezett egy volt MSZP-miniszterelnök vezette formációval, hogy tárgyalásokba kezdenek egy másik volt MSZP-miniszterelnökpártjával. Itt csak és kizárólag egy értelmiségi-érzelmi körnek nyújtott elégtételről van szó, arról hogy a baloldali pártok úgy döntöttek: az ő kedvükben óhajtanak járni, mint ahogy ebben az országban 1991 óta ez rendre történik. Ez az a társulat elgondolkodni sem volt hajlandó, hogy miért született meg a kétharmad, hogy két évtized alatt mi vezetett a 89-es rendszer összeomlásához. Három és fél év alatt odáig jutottak, hogy jöjjön újra Feri. Ha már egyszer a magyar nép kihajította a kukába az MSZP-t Gyurcsányostul, akkor az a megoldás, hogy az MSZP próbálkozzon ismét Gyurcsányostul. Ez a garnitúra, amelyik nemhogy az elbitangolt jobboldaliakat nem képes megérteni és megnyerni, de azokat sem, akiknek soha semmi közük nem volt a jobboldalhoz, ám a kiszuperált reformértelmiség ámokfutását is dermedten nézik.
Gyurcsány ugyanis nem rossz politikus. Hanem katasztrofális. Van hozzá tehetsége, hogy minden helyzetben és minden körülmények közt visszaszteppelje magát a színpadra, majd tönkretegye, amihez akárcsak az ujjbegyének legkülső hámrétegével is hozzáér. Gyurcsány mozgósít, csak éppen nem az ellenzéki oldalon, hanem a kormánypárti körökben és a bizonytalanok közt. Amennyiben a progresszív értelmiség komolyan venné a jogállam, képviseleti demokrácia stb. helyreállításáról szőtt eszmefuttatásait, akkor mindegy lenne számára, hogy a sors és a nép hálátlan-e Gyurcsánnyal avagy sem, s csak azzal foglalkozna, hogy a legnagyobb esélyt teremtse meg a rendszervisszaváltáshoz. Ám ez a csoport nem jogállamot, demokráciát, miegymást akar, hanem gyógyírt sebeire és támogatást az NKA-tól senki által nem olvasott folyóirataira. Azért viselkedik így, mert nem is célja szembenézni az ország bajaival, kormányozni nem akar, vagy már nem hisz benne, hogy kormányozhat. Az összefogósdi-kiszorítósdinak sem a választási győzelem a tétje, hanem csupán helyezkedés, hogy ki lesz a következő ciklus látszatellenzékének meghatározó alakja. (hvg.hu)
Kiszelly Zoltán rámutat: Gyurcsánynak így nem kell megküzdenie önállóan a parlamentbe jutásért. A közös lista miatti küzdelem hiánya Bajnaiéknak is előnyös, a megállapodással ugyanakkor teljesen elveszítették az állandóan hangoztatott korszakváltás hitelességét. Az ellenzéki megállapodásból profitálhat az LMP, hiszen hozzájuk húzhatnak, akik eddig hittek Bajnaiéknak és hittek a korszakváltásban. (MN 15) – Schiffer András szerint Együtt 2006-nek lehetne nevezni az ellenzéki megállapodás közös listáját, melyet többszörösen megbukott figurák kerültek. A kép tisztul, az LMP kínálja az egyedüli reményt azoknak, akik 2010-ben a kormány leváltására szavaztak, s 2014-ben is a jelenlegi kabinet távozására voksolnának. (MN 15) – Schiffer szerint az LMP már 2012-ben elmondta: aki Bajnai Gordont választja, az megkapja GyurcsányFerencet és Kuncze Gábort is. (MH 15)
Az LMP szerint a 2010 előtti két kormányzati ciklus minden szinten megbukott politikusainak koalíciója nem a Fidesz ellen állt össze, mert azt a harcot már feladták, sőt soha nem is vették komolyan. Ezek a politikusok azért álltak össze, hogy politikai pártjaikat és magukat átmentsék 2018-ra, és kiszorítsák az ellenzéki oldalról azokat a hiteles civil szervezeteket és pártokat, amelyek nem szerepelnek egyetlen oligarcha fizetési listáján sem. Az LMP együttműködést kínál azoknak, akik a szocialisták által vezetett összefogás helyett a hiteles, valódi változtatás lehetőségét keresik. (hvg.hu)
Tamás Pál szerint aki legrosszabbul áll, és reálisan attól is félhet, hogy önálló pártlistával parlamenti bekerülési küszöb-problémái lesznek, hirtelen a teljes összefogás, sőtösszeolvadás előharcosává válik. Lépések szükségesek persze, hogy az első kanyarban Bajnai és Gyurcsány véletlenül se zuhanjanak ki, de ebből győzelmi stratégia mostnem jön ki. (Nb 10) Lánczi Tamás, a Századvég kutatási igazgatója szerint a Bajnai-féle Együtt-PM és a Gyurcsány vezette DK pedig elsősorban a parlamenti bejutásért küzd, ezért is jó nekik a közös lista. (MH 14)
Tamás Pál szerint a januári-februári közös lista és miniszterelnök jelölt adott helyzetben hiteltelen. Nem univerzális varázspálca a „váltsuk le az Orbán-rezsimet, az egész rendszert, alkotmányával, egész elitjével” felszólítás. A választók mintegy 20 százalékát lehet vele megfogni. További híveket azonban már nem lehet ezzel az egyetlen „Abzug Orbán” mondattal szerezni. A közönség e része nem érti az ATV vagy a Klubrádió nyelvét. És sem a politikusoknak, sem az ellenzéki médiának nincs érthető második nyelve, érvelésmódja. (Nb 10) – Lánczi Tamás szerint a közös listán a 2010 előtti hatalmi helyzetet rekonstruálók lesznek, a már jól ismert arcokkal; közös programjuk főbb pontjai ma is az adóemelés, a multinacionális cégek arányos közteherviselésének felszámolása, továbbá a segélyalapú rendszer visszaállítása. (MH 14)
Torba Tamás szerint Gyurcsány Ferenc kitört a politikai karanténból, és megkezdte hosszú menetelését, amelynek végcélja az MSZP visszafoglalása. A többiek nem is értik mi történt velük és közöttük. (MN 13) Tamás Pál szerint Gyurcsány, ha felengedik a közös ellenzéki hajóra, ismét meg fogja próbálni átvenni az egész ellenzék irányítását. Ezt ő is tudja, a többiek is tudják. Ezért már most libabőrösök. (Nb 10) – Lánczi Tamás szerint Gyurcsány hosszú távon a baloldal vezető személyisége akar lenni, amire egyébként meg is van az esélye. Ezért stratégiai hibát követ el Mesterházy, ha hagyja felkerülni őt a közös listára. (MH 14) – Gyurcsányról Szanyi Tibor korábban azt nyilatkozta: egy mentálisan megzakkant bolsi milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni. Puch László szerint Gyurcsány a biztos vereség tudatában elmenekült, elhagyta azászlót, most mégis vinni akarja. Jávor Benedek szerint rgy korszakváltó koalícióba nehéz belelátni Gyurcsány Ferencet. Tóbiás József szerint Gyurcsány többet visz, mint hoz. Scheiring Gábor szerint az álbaloldali Bajnai- és Gyurcsány-kormányok kiszolgálták a bankokat. (MH 14)
Galló Béla szerint a kétpólusú törzsi gyűlöletstruktúra paravánja hatékonyan fedi el a kriminális tőkeszerzés – ha kell, a törzseken is átnyúló – műveleteit, tudatosan leplezi a megdöbbentő társadalmi folyamatokat. E negyedszázados irányított gyűlölködés alatt az ország kis hányada mértéktelenül meggazdagodott, a „maradék” egy része retteg az elszegényedéstől, négymillió honfitársunk pedig már-már végzetes szegénységbe süllyedt. A gyűlölet-biznisz tette lehetővé, hogy a kisebbség orránál fogva vezesse a szegények többségét, s hogy a pártpolitika kíméletlenül maga alá gyűrje a társadalmat. A háttérben maradó tőkés mogulok és a szocialista politikai vezetők olyan életképes szimbiózisa alakult ki, amely gazdasági téren – miközben jó ideig ügyesen fogta vitorlájába a rendszerváltozás veszteseinek halmozódó elégedetlenségét, visszarévedő nosztalgiáját – egyre inkább az újtulajdonosok érdekhelyzetének megfelelően politizált. Mindez szociológiai és politikai feszültségeket teremtett az MSZP-ben, amit csak olyan politikusok kezelhettek sikerrel, akik a domináns tőkeérdekek érvényesítése mellett a kárvallottaknak is nyújtottak valamit, és a pártpolitikai önállóság illúzióját is fenn tudták tartani. Horn Gyula képes volt erre.
Gyurcsány Ferenc színrelépésével az MSZP addig jól menedzselt súlyos szociológiai érdekellentéte a háttér homályából rögtön a kirakatba került. A magát baloldaliként meghatározó pártban hatalomra jutott egy nómenklatúra-milliárdos, s azonnal kattogni is kezdett neofita tőkés öntudata. Ideológiai „újításaként” az Európában már éppen darvadozni kezdő harmadik utas szocdemeket kopírozta. Pedig valakinek illett volna feltennie a kérdést, vajon a rendszerváltozás után gyorsan kialakuló magyar roncstársadalomra ráhúzható-e egyáltalán bármiféle nyugati ideológiai séma? Nagy akarásából többnyire csak a rombolás valósult meg, mert saját társadalmi és nemzetközi mozgásterét, lehetőségeit és eszközeit rosszul mérte fel. Bő hatéves tevékenysége a Fidesz kétharmados parlamenti győzelméhez vezetett, s hozzá még a szélsőjobb is bejutott a parlamentbe. Gyurcsánynak mindebben legalább kétharmados felelőssége van. Hiába vesztették érvényüket a neoliberális dogmák, hiába futott semmibe a rájuk épülő harmadik út, ő még mindig ezekkel házal – most épp az „ellenzéki összefogás” kapuja előtt. Tudja, akár kinyílik előtte a kapu, akár nem, számára egy a fontos: a politikában akárhogy is, de megtapadni. Nem látja be: a baloldalon ő már végjátékos, a baloldal megújítása már mások feladata. (civilhetes.hu)
Juhász Péter, a Milla vezetője számára vállalhatatlan a kialakuló új megállapodási konstrukció. Közleményében megerősítette, „nem állhat elő olyan helyzet”, hogy egy olyan listán szerepeljen, amelyet Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltként vezet, vagy amelyben Gyurcsány Ferenc helyet kap. (Nb 10) A Népszabadság szerkesztősége szerint csak idő kérdése volt, hogy Juhász Péter kifaroljon a pártalapú mindinkább a szocialisták által vezérelt – ellenzéki összefogásból. A civil világ megint csakdíszletként szolgált a pártpolitika számára, s hogy a komoly dolgok újfent a kulisszák mögött dőltek el. (Nb 10) – Hányingerre mi a legjobb orvosság?” – tette fel a kérdést a Facebookon Szilágyi Péter PM-es képviselő, nem sokkal azután, hogy nyilvánosságra kerültek az ellenzéki összefogás listájának első öt helyén szereplő nevek. JávorBenedek elképzelhetőnek tartja, hogy Gyurcsány Ferenccel veszíthetnek el választókat, de bízik abban, hogy a végső mérleg pozitív lesz. Jávor annak a korábbi elképzelésnek volt a híve, hogy két külön listán fussanak neki a tavaszi választásnak, de nem igazolódott be, hogy azzal a megoldással képesek lennének a választók széles körét megszólítani. (hvg.hu)
Az MSZP nem érti Bajnai Gordonékat; ők kezdeményezték az új szövetségkötést, tehát Gyurcsány Ferenc pártjának bevételét az összefogásba, mégis ők ellenzik, hogy rákerüljön a közös listára. (MH 14) Gyurcsány Ferenc szereplésével az MSZP-nek nincs gondja, az Együtt-PM-nek viszont igen. Bajnaiék ezt hivatalosan azzal, magyarázzák, hogy Gyurcsány szerepeltetése nem fér össze a „korszakváltás” üzenetével. (MN 14) – A megkérdezettek 72 százaléka nem szavazna olyan listára, amelyen Gyurcsány Ferenc is szerepel – derül ki a Századvég kutatásaiból. (MN 15) – A Századvég felmérése szerint a közös lista a teljes népességben egy százalékkal kapna több szavazatot (21százalék), mint a három párt együttes eredménye. A Fidesz támogatottsága 32 százalék. Az LMP 3 százalékos, pedig a választók 40 százaléka szeretné, ha bejutna a következő parlamentbe. (MN 16)
„PR-politizálás, szépségtapasz, a pártunk vezetése ezzel azt üzente, hogy teljes az összefogás” – ezzel magyarázta egy befolyásos szocialista Fodor Gábor előkelő helyezését a közös listán. Fodor élvezi a jobboldali média támogatását, melynek segítségével „széttrollkodhatná” a most nehezen összehozott megállapodást, azzal roadshow-zva a köztévében és a Hír Tv-ben, hogy nem is teljes az összeborulás, a liberálisokat kihagyták” – ezzel indokolta egy, az MSZP-t a kampányban irányító testület egyik tagja az MLP elnökének bevonását. Az MSZP elnökségében tevékenykedő forrás szerint ők már a múlt héten, az egyeztetés elején felvetették, hogy ne csak az Együtt-PM-et és a DK-t, hanem a többi ellenzéki szervezetet is vonják be, és erre szerinte a párt mandátumot kapott a két szervezettől. Attól tartottak, hogy Fodor pártja önállóan indul, és le tud csípni 5-6 százalékot az ellenzéki jelölt támogatásából olyan fővárosi kerületekben, ahol korábban a liberálisok jól álltak. (hvg.hu)
Bajomi Lázár Péter szerint amíg nincs politikailag egységes ellenzék, amíg nincs markáns programja, addig nem lehet egységes a kommunikációja sem. A hatékony ellenzéki kommunikáció egyik feltétele az lenne, hogy az ellenzék valóságos politikai alternatívát kínáljon, és ezt egy hiteles képviselője testesítse meg. Megfontolandó egy olyan miniszterelnök-jelölt állítása, aki személyében is alternatívát kínál a kormánypártok kardcsörgető politikája helyett, egyben a társadalmi megosztottság helyett atársadalmi békét képviseli. Kálmán László szerint ha sikerülne is korrektül, tömören és közérthetően nyelvi formába önteni, amit a Fidesz véghez vitt, akkor is hiú remény, hogy ez elvezet az ellenzék kommunikációs sikeréhez. A választókat nem lehet csak negatív üzenetekkel elcsábítani. Ezután pozitív üzeneteket kellene megfogalmazni. A kormánypártokról alig szabadna említést tenni. A teendőkre kell összpontosítani.
Sándor Klára szerint a kormánypárt stabil, jól ismert, és egyébként általános értelemben értékesnek tartott ideológiára épít, amely szerint fontos a magyarságunk, fontos a nemzet, hogy a kereszténység, a vallásos élet jobbá teszi az embereket – azaz több száz éves, általánosan elterjedt, elfogadott, természetesnek tekintett értékekrehivatkozik Az értelmes gondolatokat, nem szürke bürokrata-technokrata, nem száraz akadémiai és nem lila posztmodern nyelven kell a választóknak elmondani. Az Együttracionális próbált lenni, de csak száraz és unalmas lett, mert az értelmes magyarázat nem lehet azonos „a fűrészporral megszórt technokrata beszéddel”. Egyetlen szó, a „korszakváltás” középpontba állítása, ismételgetése édeskevésnek bizonyult, ráadásul tartalmilag sem volt egészen hiteles. (Nv 11)
Filippov Gábor szerint ha visszaemlékszünk az elmúlt évtizedek kampányaira, komoly tematikai szegénységet látunk, és folyamatos süllyedést. Ma már arról szól a kampány, ki kokainozott, ki mennyit lopott, ki követett el választási csalást. Nem csak a baloldal jövője szempontjából, a magyar politika színvonalának emelése érdekében is hosszabb távon ennél jóval többre lenne szükség. Stratégiai gondolkodás nélkül nehéz győzni. A Fidesz sikerének kulcsa az építkezés, a kivárás volt. Ha megnézzük a Fidesz ellenzékiteljesítményét a rendszerváltástól kezdve, s különösen a 2002 és 2010 közötti időszakban, azt látjuk, hogy hátországot építettek, utánpótlást szerveztek, sajtót, elemzői csapatot teremtettek maguknak. Ami a baloldalon mind-mind hiányzik. (168 óra)
Elek István szerint olyan pártra van szükség, amely képes meggyőzően bemutatni, hogy van alternatíva a boldogulás esélyei, a jövedelmek, a közjavak és közterhekszélsőségesen igazságtalan elosztásával szemben; hogy a munkához, az egészséges környezethez, a minőségi oktatáshoz, kultúrához való hozzáférés szélsőséges egyenlőtlenségeinek bal és jobboldali változataival szemben létezik járható útja egy sokkal igazságosabb, mert szolidárisabb társadalom- és gazdaságpolitikának is. Amely még hozzá, épp azért, mert ökoszociális alapokon nyugszik – vagyis a társadalmi és a természeti környezet épségét, egészségét védő korlátok közé fogja a korlátlan növekedés vágyától hajtott gazdaságot, tehát szükségképpen gondosabban, takarékosabban bánik a saját, helyi és hazai emberi és természeti erőforrásaival is –, egyben fenntarthatóbb is,mint amit a neoliberális piaci fundamentalizmus korszellemének többé-kevésbé egyaránt kiszolgáltatott hagyományos bal- és jobboldali pártok kínálnak. Amelyek a növekedés határainak, a klímaváltozás hatásainak szaporodó drasztikus figyelmeztetései ellenére változatlanul nem hajlandók tudomásul venni, hogy egy véges, megújuló erőforrásokban és a civilizációnk salakanyagának megemésztésében is korlátozott rendszeren belül, mint amilyen a Földünk, nem lehetséges végtelen, korlátlan növekedés.
A hagyományos baloldal utódszervezetei, az MSZP, a DK, a Bajnai vezette Együtt és a hozzájuk kapcsolódó PM az utóbbi időben már inkább csak az eleve balra szavazó választói tábort osztotta újra. A helyzetükön nem sokat javíthat a Mesterházy vezette közös lista. Ez inkább csak a meglévő támogatottságuk mandátumra válthatóságának esélyét növeli. A kormánypártokban csalódott, de egyelőre még bizonytalan szavazók, vagy a netán még ma is kormánypártiak megmozdítására ők már aligha lesznek alkalmasabbak. Sokkal inkább alkalmas lehetne erre egy olyan, hiteles és tekintélyes, lelkiismeretük szavára hallgató volt jobboldaliakkal, mérsékelt konzervatívokkal, egykorinépi értelmiségiekkel megerősített LMP, amely az Ángyán indította TESZ-szel és más civil szervezetekkel, illetve az Élőlánccal, a 4K!-val, netán Szili Katalin pártjával idejekorán szövetségre jut. És együtt képesek lesznek megütni a kampányban néhány képzeletmozdító, erős rendszerkritikai hangot, a korrupcióellenességét, tiszta közéletét; a szolidaritásét, a társadalmi igazságosságét: az esélyek, a munka, a jövedelmek, a közjavak és közterhek radikális újraosztásáét a legtehetősebbektől a mélyszegénységben élők és az alsó középosztály javára. És még hozzá képesek felvázolni ennek szellemében egy sokakat mozgósító ökoszociális jövőképet. (hvg.hu)
Csányi Vilmos szerint az „átkos” nem szívlelte a közösségeket, csak az olyanokat, amelyeket aprólékosan irányítani volt képes. A társadalom le is szokott a közösségekben gondolkodásról. A rendszerváltás pedig tovább élezte a dolgot a versenyszellem, a versenyképesség propagálásával. Csak rólad szól a világ, az a fontos, hogy te nyerjél, a másik pusztuljon. Mindenki rövid távú célokat igyekszik megvalósítani, és fogalma sincs az esetleges hosszú távú következményekről, de nem is törődik ezekkel. Hihetetlenül sok, az egész rendszert befolyásoló változtatás történt, eladták az állami vagyont, feldúlták a tsz-eket, liberalizálták az oktatást és a közigazgatást, és mindezt azzal az elképzeléssel, hogy a verseny mindent megold. Semmit sem oldott meg. Ha együttműködésben gondolkodnak, az persze jóval macerásabb lett volna. Ha a pártoknak folyamatosan egyeztetni kell különböző érdekeket, az nehéz folyamat, de elindít a társadalomban is egy tanulási folyamatot. Csak együttműködve lehet eredményt elérni. Aki kizárólag a maga érdekeit képviseli, nem sokáig marad meg a politikai életben.
Persze lehet jó hatású is a verseny megfelelő struktúrákban. Versenyezzenek a közösségek! És a közösségen belül a segítés, együttműködés a fontos, ez felel meg leginkább az emberi természetnek. A Fidesz remekül szervezi magát, árulók nincsenek, mindenki a pártért, és mindenki kap valamit: védelmet, állást, trafikot, földet, kinek mire van szüksége. Ők tudják, hogy mire jó az együttműködés, kár hogy a fél országot kihagyják belőle. Már késő közös, apró részleteiben is egyeztetett programmal előállni. Amit tenniük mégis lehetne, az egy bravúros, újfajta összefogás, amelynek egyedüli célja, hogy hatalomra jutása után azonnal megváltoztassa az együttműködés serkentéséreteljesen alkalmatlan választási rendszert, és rögtön kiírja a következő választásokat az új szabályok alapján, amelyekben a mandátumokat szavazatarányos alapon osztják el, nem biztosítanak prémiumszavazatokat senkinek se, a bejutási küszöb két százalék. Ilyen választáson mindenki rákényszerülne a kompromisszumok keresésére, és az új választási rendszer végre az országot az egyezkedés irányába vezetné. Elindulna egy hosszú tanulási folyamat a társadalomban, megint lenne értéke az összefogásnak, együttműködésnek. (Nb 11)
Németh Péter Orbán Viktor három különböző időből származó mondatával próbálja jellemezni „az orbáni világ kiteljesedését”: a „ne mi nyerjük a legtöbbet” óvatoskodó szemléletétől a bármi a miénk lehet („Kis győzelem, kis változás, nagy győzelem, nagy változás”), illetve a minden a miénk („Majd csinálunk rá egy törvényt”) norma nélküli rendszeréhez. (Nv 11)
Az Állami Számvevőszék jelzéssel fordult a Fővárosi Főügyészséghez, miután meghiúsult a szervezet LMP-nél indított ellenőrzése az ellenzéki párt teljes számviteli fegyelemsértése miatt. A vizsgálatot végzők szerint az MSZP beszámolói megbízható és valós képet mutatnak a párt gazdálkodásáról, szemben a Jobbikéval, ahol a számviteli bizonylatok, nyilvántartások nem támasztották alá a beszámolót. Az ÁSZ a legsúlyosabb hiányosságokat az LMP-nél tárta fel, ahol a hiányzó bizonylatok és pártszabályzatok miatt nem is tudták elvégezni az ellenőrzést. (Nb 10) Schiffer András szerint egy induló párt gyerekbetegségéről van szó. 2011 és 2012 között nem volt meg a szükséges fegyelem a gazdálkodásban. Az ÁSZ által leírt hiányosságok nagy részét már pótolták. (atv.hu)
EURÓPA
A román alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek minősítette a decentralizációs törvényt, amely több központi intézményt utalt volna önkormányzati hatáskörbe. A jogszabályt az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt támadta meg az alkotmánybíróságon, többek között arra hivatkozva, hogy a törvény sérti a román állam egységét kimondó alkotmányos rendelkezést. (Nb 11)
– Májusban, az európai parlamenti választásokkal egy időben népszavazást rendeznek Románia új alkotmányáról. A képviselőket ismét a 2008-ban eltörölt pártlistás rendszerben választják. (Nb 14)
Szakértők a román balliberális kormány elmúlt időszakban ellentmondásos intézkedéseinek számonkéréseként értelmezik az Victoria Nuland amerikai külügyi helyettes államtitkár bukaresti látogatását. Victor Ponta elutazott az országból. Frunda György, Ponta tanácsadója szerint az amerikai külügyi illetékes romániai látogatása a „legjobb és leghatalmasabb Sam bácsi felsőbbrendűségi érzéséről” árulkodik. Frunda fontosnak nevezte a Washingtonnal folytatott párbeszédet, aminek azonban szerinte majdnem egyenlő vagy egyenlő felek között kell lezajlania. Románia nem gyarmat, ahová a gyarmatosító ellenőröket küld az emberi jogok és a jogállamiság helyzetének kivizsgálására. „Mi lenne, ha mi is tájékozódnánk az Egyesült Államokban a nemzetközi egyezmények által betiltott halálbüntetésekről vagy a marihuána coloradói legalizálásáról?” (MN 11)
Január elseje óta az Európai Unió bármelyik állampolgára szabadon vásárolhat termőföldet Romániában. A mezőgazdasági területek külföldi tulajdonba kerülésének korlátozása érdekében a bukaresti parlament decemberben szigorított a földvásárlás feltételein, Traian Basescu államfő azonban visszadobta a jogszabályt. A kormány által részben magyar, részben francia mintára kidolgozott törvény elővásárlási jogot biztosítana az illető terület társtulajdonosainak, az adott településen lakó gazdáknak és az államnak. Magyarország miniszterelnökeként a román mezőgazdasági minisztériumot 2010 és 2012 között irányító Valeriu Tabara is finanszírozná a romániai termőföldvásárlást. Izrael úgy vált független állammá, hogy parcellánként vásárolt magának országot az araboktól. Ilie Sarbu volt agrárminiszter azonban veszélyesnek és indokolatlannak nevezte a bukaresti politikusok és a média egy része által táplált „pánikszerű félelmeket”, miszerint a magyarok fel akarják vásárolni Erdélyt. (MN 13)
Stier Gábor szerint a Janukovics-rendszer ellenfelei kénytelenek szembesülni a tüntetések lassú kifulladásával. A Majdan feloszlatását egyetlen ellenzéki vezető sem meri kimondani, mert az egyet jelent a vereség beismerésével. Az ellenzék paradox módon alig várja a Berkut kemény fellépését, s a lelke mélyén akkor is fellélegezne, ha a karhatalom a Majdanról is kiszorítaná a tiltakozókat. Egye nyilvánvalóbb, hogy Janukovics ezt a menetet megnyerte. Igazi engedményre nem kényszerült, a pozícióját megszilárdította, s az orosz támogatással fájdalmas reformokra nem kényszerülve vághat neki a 2015-ös elnökválasztásnak. (MN 13)
Az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottsága szavazott az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójában dolgozó lengyel képviselő, Marek Migalskijelentéséről, amely a közös európai történelmi múlt feldolgozásának és oktatásának témájával foglalkozott. A jelentést a bizottság tizennégy nem szavazat és négy tartózkodás mellett elutasította. Végül maga az előterjesztő, Migalski is ellene szavazott, mert a jelentést addigra annyira felvizezték, hogy az csupán torzója maradt az eredeti anyagnak. A bizottsági többség ugyanis a katyńi mészárlás kérdését úgymond leszavazta és törölte a szövegből. Egyes néppárti képviselők is támogatták az olyan szövegrészek törlését, amelyben a jelentéstevő Migalski a kommunizmust a nácizmus mellé sorolta. Így törölték például azt, hogy „mivel az európai történelem elválaszthatatlanul összefonódik az európaiak millióinak halálához és elképzelhetetlen szenvedéséhez vezető totalitárius rendszerek, azaz a kommunizmus, a nemzeti szocializmus, a fasizmus és más bűnös rezsimek tragédiájával és tanulságaival. Vagy ezt: „A kommunizmus és a nemzetiszocializmus megítélésében és kritikus szemléletű megközelítésében elfogadhatatlan a kettős mérce alkalmazása.” Vagyis elfogadható… (MH 13) Hankiss Ágnes szerint a baloldal és a kulturális és oktatási bizottság velük tartó néppárti tagjai nem akarják egymás mellé helyezni a kommunizmus és a nácizmus bűneit, s ezért nem szeretnék, ha a katyni vérengzés emléke is részévé válna a kialakulóban lévő közös európai történelmi tudatnak. (MH 13)
Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szerint azokat a bevándorlókat, akik csak szociális okok miatt jönnek Németországba, ki kell utasítani. Arra is utalt, elő kell teremteni a technikai lehetőségét is annak, hogy ne is térhessenek vissza az országba. Victor Ponta Brokot felelőtlen, demagóg, populista politikusnak nevezte, akinek szavai a nácizmust idézi. Horst Seehofer, a CSU elnöke, bajor kormányfő is úgy vélekedett, ki kell utasítani az országból azokat, akik visszaélnek a szociális támogatásokkal. Úgy véli, három hónapos türelmi időszakot kell bevezetni, s a bevándorlók csak ez után élvezhetnék a szociális támogatási rendszer előnyeit. A nagykoalíció kisebbik pártja, a szociáldemokrata SPD egy ideig megpróbált kimaradni a vitából, Sigmar Gabriel, a párt elnöke azt közölte, megengedhetetlen a románok és a bolgárok diszkriminálása. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy néhány német nagyváros számára milyen gondokat jelent a szegények bevándorlása. Tavaly novemberben 16 német város kért gyorssegélyt arra hivatkozva, hogy csak a különtámogatással tudnak megbirkózni a bevándorlással. Tavaly több mint 400 ezren telepedtek le Németországban. A legtöbben Lengyelországból jöttek, a további sorrend: Románia, Olaszország, Magyarország és Spanyolország. A Guardian szerint semmi sem valósult meg a brit politikusok által jövendölt román-bolgár invázióból. (Nv 9)
A Süddeutsche Zeitung szerint a Bizottság azon a véleményen van, hogy a német szabályozás uniós jogba ütközik, amiért az uniós bevándorlókat automatikusan kizárja a szociális segélyekből, ha nem keresnek munkát. A német Munkaügyi Minisztérium szerint ez az eljárás hatékonyabb és olcsóbb, mint minden egyes esetet külön kivizsgálni, ahogy Brüsszel javasolja. (Nb 11) – Szerbiát egyelőre nem fenyegeti a vízumkényszer veszélye a nyugat-európai országokba érkező nagyszámú álmenedékkérő miatt – nyugtatta meg a belgrádi kormányt Jelko Kacin, az Európai unió jelentéstevője. Dacic miniszterelnök szerint a legtöbben a fejenként hatszáz eurónyi segélyért próbálnak kijutni külföldre, ami másfélszer több a szerbiai átlagbérnél. (MH 11)
Georg Milbradt volt szász miniszterelnök szerint nagyobb rugalmasságra van szükség az eurózónában, akár kevesebb tagállammal. Ez azt jelenti, hogy könnyebb lenne azeuróövezetbe való be- és kilépés. A másik megoldás pedig a szélesebb integráció, az európai állam megalakítása, a politikai unió megteremtése lehet, egységes szociális gazdasági és pénzügypolitikával. Ez utóbbit rövid és középtávon szinte lehetetlen kivitelezni. A tagállamok többsége nem érdekelt abban, hogy feladja szuverenitását, miközben a közös valuta használatában igen. (NG 15)
Karácsony előtt szavazta meg a görög parlament az ingatlantörvény módosítását. A szabályozás változtatásra szorult, korábban ugyanis a bankos semmilyen eszközzel sem tudták kikényszeríteni a törlesztést, még akkor sem, ha az adósnak jelentősebb bevételei voltak a hitelt nyújtó cégnél. A kormány minden eszközzel igyekszik elkerülni vagy legalább elodázni a lakásárverések beindulását. A trojka viszont komoly nyomást gyakorol a döntéshozókra az ügyben, az ő szakértőik ugyanis attól tartanak, hogy a lefoglalás lehetősége nélkül a bankrendszer szorul majd megmentésre. Helyi forrásaink egybehangzóan úgy vélték, hogy a kilakoltatások megkezdésével reálissá válhat akár a fegyveres lázadás veszélye is, de durva zavargások, tüntetés- és sztrájksorozatok beindulása, illetve folytatódása mindenesetre borítékolható. (NG 15)
AMARIKA
Robert Gates visszaemlékezéseiben azt írja, Obamának súlyos fenntartásai voltak az Afganisztán-politikával kapcsolatban. Az elnök nem bízik saját főparancsnokában, nem tekinti magáénak a háborút. Számára az egész csak arról szól, hogyan lehet kikeveredni belőle. Gates szerint Biden alelnök az „elmúlt négy évtizedben minden külpolitikai, védelmi kérdésben tévedett.” (Nv 9)
A Fehér Ház, a szakszervezetek és liberális csoportok megállapodtak arról, hogy legfontosabb kampánytémájuk a szövetségi minimálbér emelése lesz. Az amerikai gyorsétteremláncok képviselői szerint béreiket nem arra találták ki, hogy abból valaki családot tartson fenn. A McDonald’s „mintaköltségvetést” készített a munkavállalóknak, hogy könnyebben be tudják osztani a pénzüket. Még nekik is csak úgy jött ki a matek, hogy a „mintadolgozónak” eleve van egy másodállása, és nem költ egy fillért sem fűtésre, benzinre vagy élelmiszerre, a betegbiztosítása pedig csupán 20 dollárba kerül (ez nem életszerű). „A minimálbérnek sose volt célja, hogy abból meg lehessen élni. Már a kezdetektől fogva a kezdők és a képzetlen munkaerő volt a célcsoportja” – nyilatkozta a New York Timesnak Steve Caldera, az étteremláncokat tömörítő International Franchise Association elnöke. A béremelés ellen azzal érvelnek, hogy a minimálbér-emelés miatt üzleteket kellene bezárniuk, ami elbocsátásokkal járna. A republikánusok is ellenzik az emelést. A kiskereskedelemben vagy a gyorséttermekben dolgozók bérének emelése nem fenyeget azzal, hogy azok a munkahelyek is „Kínába vándorolnak”, hiszen helyhez kötöttek. Ott, ahol már megemelték a minimálbért, nem mentek tönkre tömegesen a vállalkozások, és nem emelkedett a munkanélküliség.
Obama elnök is támogatásáról biztosította azt a szenátusi (demokrata) javaslatot, amely óránként 10,10 dollárra emelné a minimálbért. A megnövekedett terheket enyhítendő a javaslat adókedvezményt adna a kisvállalkozásoknak befektetéseik után. Az amerikaiak 69 százaléka támogatja és csupán 25 százalék ellenzi a minimálbér emelését. A republikánusok 57 százaléka is a minimálbér emelése mellett van. Egy felmérés szerint nemhogy ártana, hanem még használna is az említett szektoroknak a minimálbér-emelés. A Walmart vásárlóinak egynegyede olyan családban él, ahol a jövedelem évi 25 ezer dollár alatt marad. Azaz pont azoknak kerülne több pénzt a zsebébe, akik az érintett vállalatok legfontosabb célcsoportját alkotják. Alan B. Krueger, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora szerint a minimálbér emelése fellendíthetné a lakossági fogyasztást, ami 2007, a gazdasági válság kezdete óta probléma. Krueger szerint „Amerikában egyértelműen probléma, hogy gyenge a kereslet, amit még tovább súlyosbít, hogy az alacsony jövedelmű családok reálbére nem emelkedik.” (Nb 11)
Amerikai bankok kereskedői összejátszva egymással, befolyásolhatták a kamatswap-piacot ezzel komoly veszteséget okozva az állami tulajdonú Fannie Mae és Freddie Mac jelzálogbanknak. (NG 15)
A VILÁG TÖBBI RÉSZE
A Bjørn Lomborg vezette Copenhagen Consensus Center 50 világhírű közgazdásztól kérdezte meg, a harmadik világnak szánt támogatásokból hol tehetnénk a lehető leghatékonyabban a legtöbb jót. A szakemberek közel 40 beruházási javaslatot vizsgáltak meg a fegyveres konfliktusoktól és természeti katasztrófáktól az éhezésig, az oktatásig és a globális felmelegedésig. Az egyes tanulmányok összeállítói rendre megállapították, mekkora költséggel és milyen haszonnal jár, ha az adott területen a lehető legokosabban költjük el a pénzt. Az eredményeket egy ötfős (köztük négy Nobel-díjas), a prioritások kialakításában gyakorlott, a közgazdasági elveket a gazdaságpolitikai irányvonalak megítélésében is alkalmazni képes panelnek mutatták be. A panel megállapította: ha okosan használjuk fel, akkor 75 milliárd dollárnyi pluszköltséggel a következő négy évben a világ előtt álló számos kihívásra megfelelő választ adhatunk és több száz millió szegénységben élő embernek nyújthatunk segítséget.
A panel valamennyi cél közül a legfontosabbként az alultápláltság elleni küzdelmet jelölte meg. Ha az elérhető hasznot számszerűsítjük, akkor azt mondhatjuk: minden egyes, az alultápláltság elleni küzdelemben elköltött euró globálisan 59 eurónyi hasznot hoz. A panel szerint évente mindössze 230 millió euró 300 ezer gyermeket mentene meg a maláriától. Számszerűsítve ez azt jelentené, hogy a haszon 35-ször akkora, mint a költség. Csodálatos eredményeket lehetne elérni a tuberkulózis kezelésére, a gyermekek védőoltásaira és egy HIV/ AIDS-vakcina kifejlesztésére fordított összegekkel is. Költsünk évente 1,5 milliárd eurót kutatás-fejlesztésre a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. A több és olcsóbb élelmiszer egyrészt csökkentené az éhezést, de ha a gabonák terméshozama nő, azzal a biodiverzitást is védjük, hiszen kevesebb erdőt kell kiirtanunk. Ezzel ráadásul a klímaváltozás elleni küzdelmet is segítenénk, hiszen az erdők elnyelik a széndioxidot. (NG 13)
Január 22-én rendeznék meg a Genf 2 békekonferenciát, ám egyelőre az sem biztos, hogy a szíriai polgárháborús felek megjelennek. A Szíriai Nemzeti Koalíció isztambuli ülésen nem tudott dönteni részt vesz-e a tárgyalásokon. Aszad részvétele sem teljesen biztos, miután Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, Damaszkusz kérését figyelmen kívül hagyva, nem hívta meg Iránt. A listán 26 állam szerepel, köztük a felkelők két legfontosabb térségbeli támogatója, Szaúd-Arábia és Törökország. (Nv 9) – Immár John Kerry is szívesen látja Iránt a tervezett Szíria-konferencián, ha elfogadja a politikai átmenetet Szíriában. (Nb 14) – Washington és London figyelmeztette a szíriai ellenzéket, hogymegvonja támogatását, ha nem vesz részt a Genf-2 értekezleten. Franciaország nem gyakorol rájuk ilyen nyomást. (MN 15)
Szigorú biztonsági intézkedések közepette tartják meg Egyiptomban az alkotmányról szóló népszavazást. A Muzulmán Testvériség a szavazás bojkottjára szólított fel. Az egyiptomi belügyminiszter Mohamed Ibrahim előre szólt, hogy a rendfenntartók, „soha nem látott erővel” fognak eljárni mindenkivel szemben, aki a voksolás menetét befolyásolni próbálja. A hadsereget éltető dalokat lehet hallani az utcákat járó autókból. (Ez nem a szavazók befolyásolása…) – A katonai kormányzat nem változott túl sok minden az iszlamista alkotmányhoz képest. A saira megmarad a törvénykezés alapjának, és nagyjából ugyanolyan marad a vallásos és etnikai kisebbségek jogállása is. A nagy különbség a hadsereget érinti, ez széles körű jogosítványt kap. Az alkotmányban szerepel a lehetőség, hogy bíróság elé állítsanak civileket, ha azok a demonstrációkra vonatkozó szigorított határozat határait áthágják. A szabad véleménynyilvánítás is szerepel, de gyakorlatban nem érvényesül, így a jogvédő szervezetek tiltakoznak is a kormányzat politikája ellen. (MN 15)
Miután kosarat kapott a New York Times-tól, most a Wall Street Journal iránt érdeklődik egy kínai milliárdos. Csen Kuang-piao eltökélt szándéka, hogy megvásároljon egy amerikai újságot vagy hírportált. Csen célja a vásárral egy hiteles Kínai-kép bemutatása, emellett a lapjában globális fontosságú témáknak, így környezetvédelmi kérdéseknek vagy a világbékének is teret nyújtana. (Nb 10)
A Közép-Afrikai Köztársaságban Dieudonné Nzapalainga, Bangui érseke a legfőbb muzulmán imámot is befogadta házába, miután korábban megnyitotta a püspökség kapuit a menekültek előtt. Az érsek és Oumar Kobine Layama imám közös felhívást tettek közzé, amelyben a 2012-ben kezdődött erőszak beszüntetésére szólítják fel a szembenálló feleket. Az érsek szerint ez az ország a térség Svájcává válhatott volna. „Muzulmán gyerekekkel jártam egy iskolába. Együtt fociztunk.” (magyarkurir.hu)
TÜPOSZ
Kiadói-, Reklám- és Szolgáltató Betéti Társaság
1038 Budapest, Óbor köz 1
e-mail: kromeri@t-online.hu
Tel: 06 20 227 03 44
Adószám: 28681867-1-41