Az European Trade Union Institute, Working Paper 2016/09, összefoglalója alapján

A „minimálbér” az alacsony jövedelem emelése révén az egyenlőtlenség csökkentésének hatékony eszköze.

A közép- és kelet európai országokból származó adatok azt mutatják, hogy a minimálbér mind a munkavállalók oldalán mind a cégek oldalán az egyenlőtlenség csökkentésének alacsony költségű eszköze, a munkahelyek elvesztésében vagy a profitcsökkenésben mérve a költségeket. A minimálbér szerepet játszhat a termelékenység általános növelésében és a gazdasági fejlődés támogatásában is, és ezért jól használható a régióban uralkodó alacsony bérköltségű modellt leküzdő fejlesztési stratégia részeként. Fontos tudni azonban, hogy az igazán hatékony bérszintemeléshez, szükséges lenne társítani a kollektív szerződések erősebb szerepével, hogy a magasabb bérek szintje is követni tudja a minimálbér emelésének ütemét.

Sok közép- és kelet-európai ország emelte a minimálbért nyugat-európai szokásos szintre, értve ez alatt az átlagbérhez való arányát, nem a vásárlóerőben azonos mértéket értve. Ennek ellenére nincs konszenzus a minimálbér optimális szintjéről és kevés az erre irányuló vizsgálat is. Az Európai Szociális Charta azt mondja, hogy az átlagbér 50%-t elérő minimálbér garantálja a munkásoknak a jogot a tisztességes bérhez, amely „elégséges maga és családja méltó életszínvonalát”. Az 2016-os IMF vizsgálat szerint a közép- és kelet-európai országokban a 45%-os a bérnövekedés még nem csökkenti lényegesen a foglalkoztatást.

Mindenesetre mozgástér mutatkozik a minimálbér jelentős emelésére Csehországban, Észtországban és Szlovákiában, ahogyan minden alacsony minimálbér szinttel működő országban. Ezek az országok sok az alacsony arányú munkaintenzív, a világpiacon is jól eladható árut termelő ágazattal rendelkeznek, amely ágazatok a legkevésbé veszélyeztetettek a munkahelyek elvesztésében. Éppen ezért alkalmasak ezek az uniós tagországok a minimálbér gyors iramú növelésére 45%-os szintig. Ez azonnal pozitívan hat a jövedelemelosztására.

Alacsony munkaintenzitású ágazatnak nevezzük azokat az ágazatokat, ahol kevés munkással állítanak elő jelentős termelési értéket, mint pl. az energetikai iparban. Magas munkaintenzív iparágban éppen fordítva, azonos termelési értéket sok munkással állítanak elő.

Van példa arra, hogy egyes országok elérték, vagy közel kerültek a 45%-os szinthez, ami Nyugat-Európában is általános. Vizsgálatok szerint, sok ország ezek közül alacsony általános bérszinttel rendelkezik, bár gazdasági fundamentumai lehetővé tennék a bérek növekedését.

Ugyanakkor a magas minimálbéres csoportban tartoznak olyan országok is, amelyek sok munkaintenzív ágazattal rendelkeznek. Ezek valóban magas kockázatúak a munkahelyek elvesztése szempontjából. Nekik meg kell találni a munka és a tőke hatékonyabb használatának a módját.

A minimálbér tehát nem old meg minden problémát – egy eszköz a tágabb fejlesztési stratégiában.

Magyarországon most értük el a 45%-os szintet, a további emelések pedig a megállapodás szerint ezt a szintet fogják tartani. A magasabb bérszinteken történő emeléshez Magyarország gazdasági fundamentumai is megvannak, de ehhez más eszközök – szakszervezetek, kollektív tárgyalások, kormányzati segítség is szükséges.